A mai magyar közállapotokat ismerve szentségtörésnek számít jogerkölcsrõl beszélni, amikor így és ilyen módon kerül az ország élére egy gazdasági bûnökkel gyanúsítható illetõ és annak üzlettársi köre.

A józan paraszti ész azt diktálná, ha egy miniszterelnök lemond - „megbuktatja önmagát”, akkor azt egyértelmûen tegye és ne trükközzön Gyurcsány Ferenc valójában kétszer is lemondott, egyszer 2009. március 21-én, az MSZP kongresszusán, majd április 14-én, a Parlament plenáris ülésén.

Az alábbiakban mellékelt Dr. Léhmann György alkotmányossági és eljárásjogi szempontból elkészített alkotmánybírósági beadványa jogilag támasztja alá, hogy a Gyurcsány-Bajnai konstruktív bizalmatlansági eljárással elért miniszterelnök-váltás jogi manipuláció és az alkalmazott megoldás ellentétes a magyar jogfelfogással, nem beszélve hagyományos alkotmányos értékeinkkel, jogerkölcsünkkel és a konstruktív bizalmatlanság jogi intézmény valódi szándékától.

Szokás volt a rendszerváltás idején arra hivatkozni, hogy amit a törvény nem tilt az még törvényes. Most ennek az erkölcsi és jogi paradoxonnak a levét isszuk, mivel az erkölcs, a tisztesség, az igazmondás, a hazaszeretet nem törvényi kategória amennyiben a politikáról és az uralkodó „elitrõl” van szó.

Nagyon fontos kérdések vetõdnek fel Gyurcsány Ferenc pártja és a parlament eljárásával kapcsolatosan:

A hivatalban lévõ miniszterelnök kezdeményezhet-e maga ellen konstruktív bizalmatlansági eljárást? Megítélésem szerint egyértelmûen NEM!

Mit tehet a miniszterelnök, ha úgy dönt, hogy jobb volna átadni a miniszterelnöki posztot valaki másnak, mivel elfogyott a társadalmi támogatása?

Kezdeményezhet bizalmi szavazást önmaga ellen, mind az õt jelölõ és támogató pártoknál, mind az országgyûlésben, melynek eredményeként – amennyiben elmarasztaló – lemondhat, de nem kötelezõ. Gyurcsány bizalmi szavazást kezdeményezett a pártjánál, ami megerõsítette. Az már érdekes kérdés, hogy miért nem a parlament elõtt tette mindezt. Az ügy pikantériáját jelzi, hogy pár hét multával már a pártelnöki tisztségét is elveszti, ami különös következtetésekre ad okot.

Hasonló esetben a másik és egyetlen megoldás egy miniszterelnök számára, hogy lemond. Ez a döntés egyértelmû és visszafordíthatatlan. Nem kell indokolni, sem megmagyarázni!

Gyurcsány Ferenc lemondása nem baráti beszélgetés kapcsán került a nyilvánosság elé, hanem nyílt színen és a nagy nyilvánosság elõtt, ezért véglegesnek kell tekinteni. Az, hogy ezt nem tette meg írásban, és azt nem nyújtotta be a köztársasági elnöknek, nem teszi meg nem történtté a döntését, csak arra utal, hogy a magyar demokrácia és jogállamiság ismét a trükközések hálójába csavarodott.

Ki kezdeményezhet konstruktív bizalmatlansági eljárást a miniszterelnökkel szemben? A képviselõk egyötöde, vagyis 78 képviselõ, pártállástól függetlenül. Ez nem zárja ki, hogy a kormányzó párt képviselõi ne kezdeményezhetnék az eljárást. Az eljárás logikája egy valamit mindenképpen kizár, hogy maga a miniszterelnök kezdeményezze önmaga ellen a konstruktív bizalmatlansági indítványt. Véleményem szerint sem szóban, sem írásban nem lehet a hivatalban lévõ miniszterelnök a kezdeményezõk között, hisz ez a személye elleni kezdeményezés. Ez körülbelül olyan lenne, mint amikor egy bármilyen posztra jelölt személy, aki vállalta a jelöltséget, önmaga ellen szavazna. Vagy vállalja valaki a megbízást, vagy nem, de olyan nincs, hogy nem tartja magát alkalmasnak és ezért nem szavaz önmagára.

Ez az egész Gyurcsány-Bajnai kormányváltás ismételten felveti Magyarország alkotmányos állapotának a kérdését. Hiába mondja Sólyom László, hogy az alkotmány megfelelõ, amikor ilyen trükközésekre mód és lehetõség adódik egy kalandor politikus és egy nemzetidegen párt számára.

Azt a köztársasági elnöki kijelentést meg hogyan értse az egyszerû állampolgár, hogy Bajnai miniszterelnöki megválasztása alkotmányos, de demokratikusan kifogásolható?

Az sem érhetõ, hogy a Fidesz miért nem kifogásolta az eljárási anomáliát, mint ahogy Dr. Léhmann György tette.

Utolsó és nem éppen költõi kérdés! Demokráciában élünk és jogállamban, vagy jogállamban élünk, amit demokratikusnak mondanak? Mert hiszen, a diktatúra is jogállam, és nem is akármilyen, csak nem állítjuk róla, hogy demokratikus.

A magyar nép államalkotó zsenialitásának eredményeként ezer éve létrehoztuk a Szentkorona államát, míg a magyar balliberális, bolsevikok „zsenialitásának”, pontosabban aljasságának köszönhetõen létrehozták a Magyar Diktatórikus Köztársaságot, amivel nem is volna baj, ha a magyar nép érdekeit szolgálná és nem a globális nagytõkéjét.

Budapest 2009. április 19.

Takács András

--------------------------------------------------

Dr. Léhmann György 8600 Siófok Szûcs u. l. (tel: 84/313-176 és 20-4939851, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) ==========================================================================

(Alábbiak http://invitel.hu/lehmann Internetoldalon „Alkotmánysértõ országgyûlési határozat” cím alatt olvashatók)

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Országgyûlésnek 2009. április 7-én elõterjesztett

„Az Országgyûlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, egyben Bajnai Gordont miniszterelnökké megválasztja”

szövegû határozati javaslatnak megfelelõ tartalmú 2009. április 14-i Országgyûlési határozat

Alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését k é r e m .

I n d o k o l á s :

Az Alkotmány irányadó rendelkezései szerint:

„33/A § A Kormány megbízatása megszûnik:

a./ az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával,

b./ a miniszterelnök, illetõleg a Kormány lemondásával,

c./ a miniszterelnök halálával,

d./ a miniszterelnök választójogának elvesztésével,

e./ a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, illetõleg

f./ ha a 39/A § 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelõen az Országgyûlés a miniszterelnöktõl a

bizalmat meg vonja és új miniszterelnököt választ.”

„39/A. § 1. bek: A képviselõk legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a miniszterelnöki

tisztségre jelölt személy megjelölésével – bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az országgyûlési képviselõk többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni.”

„39/C. § 1. bek: Ha a miniszterelnök megbízatása az újonnan megválasztott Országgyûlés

megalakulásával vagy a miniszterelnök, illetõleg a Kormány lemondásával szûnt meg, a

miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezetõ miniszterelnökként gyakorolja a

hatáskörét, de új miniszter kinevezésére, illetõleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és

rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat.”

------------------------

2006. évi LVII. tv. „17. § 1. bek: A miniszterelnök megbízatásának megszûnése egybeesik a Kormány

megbízatásának megszûnésével.”

„18. § 1. bek: A miniszterelnök a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával mondhat le megbízatásáról.

2. bek: A miniszterelnök megbízatása a lemondás benyújtásával szûnik meg. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

3. bek: A köztársasági elnök a miniszterelnök lemondásáról haladéktalanul tájékoztatja az Országgyûlést.”

Gyurcsány Ferenc 2009. március 21-én pártjának gyûlésén felszólalva kezdeményezte az április 7-tõl Országgyûlés elé vitt azt az eljárást, melynek eredményeként formálisan az Alkotmány 33/A § f. pontja alapján konstruktív bizalmatlansági indítványnak nevezett kérelem került elõterjesztésre, majd április 14-én az Országgyûlés által lett ez a kérelem elfogadva.

Ténylegesen ellenben Gyurcsány Ferenc szándéka szerint miniszterelnökként a saját maga ellen fogalmilag kizárt konstruktív bizalmatlansági indítvány elõterjesztése helyett úgy kívánt lemondani tisztségérõl, hogy felhasználva pártjának tagjait, egyúttal megnevezhesse Magyarország új miniszterelnökét is. Az Alkotmány e szándék szerinti lehetõséget a volt miniszterelnök számára nem biztosítja, így megállapítható az, hogy a Gyurcsány Ferenc szándéka szerint hozott 2009. április 14-i országgyûlési határozat a törvényesség, a jogállamiság követelményének nem felel meg, és ezért az Alkotmány 2. § 1. bek-be ütközõ.

===================

II.

2009. április 14-i országgyûlési plenáris ülésen hozott határozatot megelõzõen a országgyûlési képviselõknek, illetve az Országgyûlés Elnökének címezve Gyurcsány Ferenc beszédet tartott, melyet a következõ mondattal fejezett be:

„Köszönöm végül, hogy szolgálhattam önöket, köszönöm, hogy az ország miniszterelnöke lehettem.”

Mondta ezt akkor, amikor tehát még szavazás nem történt meg és így mint Magyarország teljes jogú miniszterelnökeként állt fel a beszédhez.

Azzal a ténnyel, hogy múlt idõben beszélt ekkor tevékenységérõl – „szolgálhattam önöket” – illetve múlt idõben beszélt miniszterelnöki tisztségérõl – „az ország miniszterelnöke lehettem” – nem kétségesen azt fejezte ki, hogy beszéde befejezésekor már nem tartotta magát miniszterelnöknek. Ebbõl a közlésbõl tudhatták meg az országgyûlési képviselõk és az Országgyûlés Elnöke azt, hogy Gyurcsány Ferenc már azt megelõzõen lemondott ekként miniszterelnöki tisztségérõl, hogy az Országgyûlés a konstruktív bizalmatlansági indítványról döntött volna.

------------------------

55/2004. (XII.13.) AB határozat a fentiekkel kapcsolatosan többek között a következõket állapítja meg:

„Az Alkotmány 33/A § b. pontja – Kormány megbízatása megszûnésének körében két esetre utal: egyrészt a miniszterelnök, másrészt a Kormány lemondására. Az Alkotmány a miniszterelnök lemondásához nem kapcsol semmilyen feltételt.”

„A lemondott miniszterelnökkel szemben, aki az Alkotmány erejénél fogva ügyvezetõ miniszterelnöki státuszba került, bizalmatlansági indítvány benyújtása az Alkotmányból következõen fogalmilag kizárt. Az Alkotmány kizárólag a miniszterelnök és nem az ügyvezetõ miniszterelnök esetében biztosítja a bizalmatlansági indítvány benyújtását. Az Alkotmány fogalomhasználata ugyanis élesen különválasztja a miniszterelnök és az ügyvezetõ miniszterelnök intézményét. Bizalmatlansági indítvány – a nyelvtani értelmezésen túlmenõen – azért sem nyújtható be az ügyvezetõ miniszterelnökkel szemben, mivel az ügyvezetõ miniszterelnöki státusz feltételezi, hogy az Alkotmány 33/A § a. vagy pontjai értelmében a Kormány megbízatása megszûnt. A bizalmatlansági indítvány a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány is, amely értelemszerûen nem nyújtható be azzal a céllal, hogy az egyszer már megszûnt Kormány megbízatása újból megszûnjön.”

Tekintettel arra, hogy az idézetbõl is megállapíthatóan az Alkotmány semmiféle feltételt nem szab a miniszterelnök lemondásához, semmi akadálya nem volt annak, hogy Gyurcsány Ferenc a leirt módon szóban, valamennyi országgyûlési képviselõhöz és az Országgyûlés Elnökéhez címezve ilyen megfogalmazással jelentse be lemondását.

Csatlakozva az idézett Alkotmánybírósági határozat egyik kérelmezõjének azon álláspontjához, hogy senkit nem lehet kényszeríteni arra, hogy miniszterelnök maradjon, nincs mód arra, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentésével lemondását – egyúttal Kormánya lemondását is – ne lehessen tudomásul kell venni.

Ezt követõen pedig alkotmánysértés nélkül már nem lehetett az Alkotmánybírósági határozat tartalmából és az Alkotmány helyes értelmezésébõl kiindulva konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatosan Országgyûlési határozatot hozni.

------------------------

Természetesen indokolt vizsgálni a 2006. évi LVII. tv. 18. § rendelkezéseit is, hiszen ennek a jogszabályhelynek 1. bek-e szerint a miniszterelnök a köztársasági elnökhöz intézett irásbeli nyilatkozatával mondhat le megbízatásáról, mely látszólag ellentétben van az Alkotmány 33/A. § b. pontjában írtakkal, illetve az 55/2004. AB határozatnak már idézett azzal a megállapításával, hogy az Alkotmány a miniszterelnök lemondásához nem kapcsol semmilyen feltételt.

A törvény 18. § 3. bekezdése szerint a köztársasági elnök a miniszterelnök lemondásáról haladéktalanul tájékoztatja az Országgyûlést, melybõl következõen az 1. bek-ben irt feltétel ténylegesen egy garanciális feltétel annak biztosítására, hogy a miniszterelnök lemondása az Országgyûléshez megfelelõ idõben és módon jusson el.

Ebbõl kiindulva az esetben, amennyiben az Országgyûlés rendes ülésén a miniszterelnök az országgyûlési képviselõknek valamint az Országgyûlés Elnökének szóban, közvetlenül jelenti be lemondását úgy, mint ahogy 2009. április 14-én Gyurcsány Ferenc tette, a törvényben meghatározott garanciális szabály alkalmazására semmi szükség nem volt, és így a miniszterelnök lemondása az Alkotmánynak és a törvényességnek minden tekintetben megfelelt.

Idõben késõbb hozott, a konstruktív bizalmatlansági indítványnak megfelelõ országgyûlési határozat pedig az Alkotmány ismertetett rendelkezéseibe ütközõen alkotmánysértõ.

Siófokon 2009. április 15. napján.

Tisztelettel:

Dr. Léhmann György Siófok Szûcs u. 1. sz. kérelmezõ