A tehetetlen düh és hányinger az, ami 2009. április 14-e délutánját jellemzi. A magyar parlament 204 képviselõi szavazattal és ellenzéki sunnyogással megszavazta a Bajnai-féle off-shore kormányt. Az újsütetû pénzügyminiszter, Oszkó Péter off-shore cégszervezõ és alapító, szakértõségét ismerve kijelenthetjük, hogy „jó” kezekbe került a magyar államkassza. A parlament elõtt a nép elkeseredetten kiabál, új választást akar, a Fidesz-értelmiség kitartásról beszél, majd Orbán Viktorosan távozik.



Tisztelt magyartudatú honfitársaim!



A magyar népnek nincs parlamenti képviselete az országgyûlésben! Ebbõl a felismerésbõl kell kiindulnunk, és eszerint kell közös dolgainkat átgondolni.



A magyar parlament tele van hazug, hataloméhes, bolsevik, internacionalista, kozmopolita erkölcsi nullákkal.



A magát polgári ellenzéknek beállító gyáva szájzsonglõrök pedig asszisztálnak e maffia társulat hatalmának megtartásához.



A mai nappal Magyarországon minden törvény és demokratikus érték elvesztette értelmét. A magyar parlament elvesztette azt a politikai legitimitást, amely egy ország vezetéséhez elengedhetetlen. Lehet törvényesen ott üdögélni az ország házában, de mától csak erkölcsi és politikai hullaként. Magyarország a parlamentális terror és diktatúra állapotába került.



Senki ne vádolja politikai terrorizmussal azokat a honfitársainkat, akik molotovkoktélos akciókat szerveznek az MSZP és SZDSZ székházak ellen, mert ezek szabadságharcosok. Õk azok, akiket erkölcsi tartásuk és hazaszeretetük cselekvésre késztet.



Két lehetõség áll rendelkezésünkre, a politikai, amely csak annyit tesz, hogy egyetlen parlamenti pártra sem szavazunk a továbbiakban, míg a másik az illegalitás és a partizánakciók. Az utcai politizálást lesajnálja a politikai „elit”, semmibe veszi a népet. Az utca ma már csak arra jó, hogy politikai üzeneteinket felfessük a rabszolgatartók háza és intézményeik falára.



Ma már a köztársasági elnök is alkotmányosnak minõsítette a gazdasági bûnözõ és „nem” politikai kalandor miniszterelnöki „megválasztását”.



A polgárháború elkezdõdött, még ha nincs is fegyverünk! A csõdszakértõ kormány elkezdte a magyar nép végleges kifosztását. A program adott, a megbízók ismertek, a vazallus ellenzék nem tényezõ. Szabad a vásár!



Tényleg, szabad a vásár?



Budapest, 2009. április 15.



Takács András