Megvolt a gigademonstráció! Elegen voltunk ahhoz, hogy a parlamenti ellenzék elhiggye, hogy az elõrehozott választásokért tenni is akar a választópolgárok többsége.

Azt is tudjuk, hogy alkotmányosan nem lehet ezeket a bolsevista pártokat kilökni a kormányzati pozícióból. Tudjuk, nem demokratikus eszközökkel nyerték el és tartják meg a hatalmat ezek a pártokba szervezõdött maffiózók.

A kérdés az, hogy a demokrácia írott és íratlan szabályai irányítják-e közéletünket, vagy egy bolsevik diktatúra által ránk erõszakolt és elliberalizált álalkotmány, amely minden értéket és erkölcsöt eltipró passzusai határozzák meg a jövõnket.

A törvények mögé bújó erkölcstelen és jellemtelen hatalmat szavazataikkal, aláírásukkal támogató politikusok személyükben válnak erkölcstelenné, míg ugyanennek a diktatórikus csoportnak a parlamenti elfogadottságát biztosító ellenzék maga is erkölcstelenné válik azáltal, hogy asszisztál nekik.

Magyarország válságos helyzetében eljutott arra pontra, hogy feltegyük a kérdést: Erkölcs vagy jog? A jog soha nem elõzheti meg az erkölcsöt. Mivel a jogalkotók erkölcsi szintje a törvényekben érhetõk tetten, így minden törvény a törvényalkotók értékrendjét is tükrözi. Amikor a becstelenség kerül többségbe a törvényhozásban, akkor mit tehet egy tisztességes képviselõ?

Minden emberben van egy erkölcsi határ, amit nem hajlandó átlépni, és van egy olyan elvi, értékrendbeli szint, aminek mindenféle képen meg akar felelni, és semmi pénzért sem hajlandó megalkudni, úgy a pártoknak is rendelkeznie kell ilyen elvi, erkölcsi határvonallal, amennyiben ez nincs meg bennük, akkor õk sem különbek az agyon kritizált ellenfelüktõl. A politikában sincs olyan, hogy nem tehettem mást! Mindig van választás! Legfeljebb magam is hátrányt szenvedek a döntésem következtében, csak azért, hogy a mások szemébe nézhessek.

De legyünk konkrétak. Várhatóan a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy olyan politikai, gazdasági maffiózó lesz, akinek a nevéhez több száz család kisemmizése és kilenc gazdálkodó halála fûzõdik. Ez egy olyan tehertétel a magyar közéletiség és politika tekintélyén, ami egy jóérzésû ember számára elfogadhatatlan, nem beszélve a nemzetközi megítélésünkrõl.

Amennyiben a Fidesz képes ezzel a tehertétellel vállalni a parlamenti munkát, akkor maga is és a politikája is jellemtelenné válik, ami késõbb vissza fog ütni.

Mit tehet Orbán Viktor, és mit tehet a Fidesz?

A tisztességes Orbán Viktor kettõt tehet. Utcára hívja a polgárokat és politikailag irányított békés erkölcsi „forradalmat” kezdeményez a demokrácia, az erkölcs és a tisztesség jogán és nevében, vagy visszaadja parlamenti mandátumát és erre kéri párttársait.

A pragmatikus Orbán Viktor nem tesz semmit, csak annyit, hogy folytatja azt a hintapolitikát, amit eddig is folytatott.

A Fidesz csak egyet tehet, követi Orbán Viktort.

Nem gyõzöm ismét és ismét felidézni Kéthly Anna örökérvényû szavait: „Erkölcs nélkül, jellemes emberek nélkül elvész a nemzet!” Most itt tartunk, a nemzetvesztés elején! És ez minden álalkotmányos elõírástól felment minden tisztességes magyart! Csakhogy a nép nem vezetheti önmagát. Ehhez politikai tekintéllyel bíró vezetõre van szükség! Tévedés ne essék. Nem pártra van szükségünk, hanem egy hazáját és népét szeretõ tisztességes vezetõre!

Tudom! Nehéz helyzetben van Orbán Viktor. Nagy az Õ felelõssége, de emlékszem egy Fideszes szlogenre: Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!

Nos Viktor! Én is csak azt mondhatom: hallgass a szívedre! Épp eleget hallgattál a liberális barátaidra.

Budapest, 2009. április 6.

Takács András