Prohászka Ottokár magyarsága és a magam nevében.
- Részletek
- Takács András
- Találatok: 908
Válasz Szemenyi-Kiss Tamásnak a Prohászka Ottokárt lejárató cikkére
Tisztelt Szemenyei-Kiss Tamás!
Elõzetesen szeretném leszögezni: nem elég magyarul beszélni és állampolgárnak lenni ahhoz, hogy valaki magyarnak mondhassa magát, mert az is szükséges hozzá, hogy nemzete múltját, kultúráját ismerve, magyartudatú polgárként felelõsséget vállaljon hazája, népe jövõjéért, óvja és gyarapítsa országa javait. E magam állította definíció szellemében kívánok írására reagálni.
Számomra nem kétséges, hogy Ön milyen politikai nézetet vall, hogy a balliberális, nemzetidegen tábor oszlopos tagjaként forgatja tollát mesterien. Ennyit az elismerésrõl, ami nem értékrendi elfogadottságot jelent. Az önhöz hasonló emberekre szoktam mondani: Ezekkel nem az a baj, hogy buták, hiszen nagyon okosak, hanem az, hogy aljasak. - Magyarnak mindenképp.
Ön azt taglalja, hogy Prohászka Ottokár antiszemita volt, hogy az Ön által jobboldalinak (bár nem azok) nevezett politikusok, egyházi emberek is közel állnak hozzá, mivel politikai értelemben rehabilitálták õt.
Prohászka Ottokár szellemi hagyatékából két dolgot emelnék ki, ami számomra fontos volt. Prohászka Ottokár nem etnikai, vagy hivõ zsidóságról beszélt, hanem az én értelmezésem és megfogalmazásom szerint a „mammonitákról”, a talmudistrákról, amit Õ úgy fogalmazott meg, hogy van a jó zsidó és a rossz zsidó. A rossz zsidó alatt a hitehagyott, gyökértelen zsidókra gondolt és nem Radnótira vagy Karinthyra. Ugyanúgy, mint ahogy van jó és van rossz magyar. Ez nem antiszemitizmus, hanem egy életfilozófia, emberi mentalitás elítélése. Sajnos az Önhöz hasonló nézeteket valló emberek az elvi vitákat azzal hárítják el, hogy leantiszemitázzák mindazokat, akik nem értenek egyet Önökkel, és még fel is emelik szavukat tetteik ellen.
A másik ilyen igaztalan vád Prohászka Ottokárral szemben, hogy Ö volt az, akinek köszönhetõ a zsidóüldözés, a holokauszt, a zsidótörvények. Hogy tisztázzuk mirõl is beszélünk, ezért az Önnek talán autentikus internetes portálról idézem a zsidótörvények lényegét: „numerus clausus (1920. évi XXV. tc.): az egyetemeken tanuló fiatalok összetételének meg kell felelni az egyes felekezetek, ill. népcsoportok össznépességen belüli arányának. 1928-ban enyhítették, a zsidó vallású egyetemisták aránya ezt követõen is csak 10-12% körül mozgott, szemben a háború elõtti 30-34%-kal. I. zsidótörvény (1938. évi XV. tc.): vallási alapon 20%-ban maximálta az üzleti és kereskedelmi alkalmazottak, valamint a különbözõ értelmiségi pályák izraelita vallású tagjainak a számát. II. zsidótörvény (1939. évi IV. tc.): faji alapon az iparban és a kereskedelemben 12%-os, az értelmiségi pályákon 6%-os, az állami alkalmazottak körében pedig 0%-os kvótát állapított meg. Zsidónak az minõsült, akinek legalább egyik szülõje vagy két nagyszülõje izraelita vallású volt. III. zsidótörvény (1941. évi XV. tc.): megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést és nemi kapcsolatot. IV. zsidótörvény (1942. évi XV. tc.): zsidók nem vásárolhattak mezõgazdasági ingatlant, sõt meglévõ földjeiket is el kellett adni.” (http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=820)
Értem én, hogy a zsidóságot mennyire zavarták a magyarok arányossági szempontjai az oktatásban, a továbbképzésben, de engedtessék meg nekünk, magyaroknak, hogy ha nem elhülyíteni akarjuk a magyarságot, hogy a nemzeti elit kimûvelésében is arányosságot akarunk. Csak megjegyzem! Mi a helyzet az amerikai négerekkel, és az izraeli arabokkal? De azt is megkérdezhetném, hogy mi a helyzet a magyar „elit iskolákkal”? Hány nem zsidó származású diák tanul zsidó iskolákban? Bagoly mondja verébnek?!
A harmadik és a negyedik zsidótörvényrõl csak annyit, hogy a világpolitikai körülmények kényszeríttették ki, valójában nem is alkalmazták. Inkább védte, mint kiszolgáltatta volna a németeknek a magyar zsidóságot.
Tudom, hogy az Önhöz hasonlókat mennyire érzékenyen érinti Teleki Pál azon mondása, hogy „Merjünk magyarok lenni!” Igen, és is azt mondom, hogy merjünk magyarok lenni, úgy, ahogy definiáltam a magyarság lényegét. Merjünk horvátként, tótként, szerbként, örményként, jászként, kunként, zsidóként, cigányként magyar lenni, ezt a hazát felemelni.
Közbevetõleg volna egy költõi kérdésem: Miért nincs zsidó önkormányzat???
Végezetül az Ön szavait idézném, csak azért, hogy a valódi lényével szembesítsem: „Az elégedetlenkedõk tömegében majdnem teljes egészében alulról érkezett, frusztrált, magukat kisemmizettnek érzõ lumpenrétegek találhatók – amin nem változtat az sem, hogy ennek az utcákon tomboló csõcseléknek olyan úgymond értelmiségi vezetõi is vannak, akik nem jutottak jó pozicióhoz 1990-et követõen (ezért is frusztráltak), íly módon a politikán keresztül igyekeznek érvényesülni. Prohászka Ottokár ideológiája ezen a keskeny sávon egyensúlyozik: populista, szociális igét hirdet a társadalom perifériájára szorult tömegeknek – ugyanakkor a felelõsök megnevezésével szélesre tárja a kaput a xenofób, rasszista indulatok elõtt, a „nemzetvédõ hungarizmus” pedig szinte észrevehetetlenül alakul át Rosenberg és Hitler neveivel fémjelzett nemzetiszocializmussá.”
Ön áttételesen azt sugallja, hogy Magyarország jelenlegi gazdasági, politikai és társadalmi állapotában nem jogos a társadalom alsó szintjén az elégedetlenség. A magyar társadalom többségének a kisemmizettsége nem érzet, hanem tény kérdése. Ön mint felsõbbség az elszegényedett embereket lumpenrétegnek minõsíti, ami sajátos szociális érzékenységre utal.
Az, hogy a magyar értelmiség apró töredéke mer magyar lenni és felvállalja a társadalom többségének, az országnak érdekeit, és ez már a hitleri nemzeti szocializmusra utalna, kikérem magam és nemzettársaim nevében. Ez a tömény rasszizmus, amit Ön képvisel! Ez a tömény magyargyûlölet. Az, hogy a jelenlegi magyar állapotokért valakiknek politikai, és ha kell, akkor a törvények elõtt is felelõsséget kell vállalnia, az nem kétséges. Az meg számomra mellékes körülmény, hogy ki kinek a borja, milyen az etnikai és felekezeti hovatartozása. Csak az féljen, akinek van is miért!
Tisztelt Szemenyei-Kiss Tamás!
Azzal, hogy az Ön írását feltettem a honlapunkra mint nemzetidegen írást, (http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3029&mode=&order=0&thold=0) csak annyit szerettem volna elérni, hogy bemutassam olvasóinknak, hogy az úgynevezett „nemzeti elitünk” egy jelentõs befolyással bíró része milyen is valójában.
2008. november 4.
Keresztényi szeretettel, de nem egyetértve: Takács András
(Hogy legyen min viccelõdnie: vitéz, lovag Takács András)
Tisztelt Szemenyei-Kiss Tamás!
Elõzetesen szeretném leszögezni: nem elég magyarul beszélni és állampolgárnak lenni ahhoz, hogy valaki magyarnak mondhassa magát, mert az is szükséges hozzá, hogy nemzete múltját, kultúráját ismerve, magyartudatú polgárként felelõsséget vállaljon hazája, népe jövõjéért, óvja és gyarapítsa országa javait. E magam állította definíció szellemében kívánok írására reagálni.
Számomra nem kétséges, hogy Ön milyen politikai nézetet vall, hogy a balliberális, nemzetidegen tábor oszlopos tagjaként forgatja tollát mesterien. Ennyit az elismerésrõl, ami nem értékrendi elfogadottságot jelent. Az önhöz hasonló emberekre szoktam mondani: Ezekkel nem az a baj, hogy buták, hiszen nagyon okosak, hanem az, hogy aljasak. - Magyarnak mindenképp.
Ön azt taglalja, hogy Prohászka Ottokár antiszemita volt, hogy az Ön által jobboldalinak (bár nem azok) nevezett politikusok, egyházi emberek is közel állnak hozzá, mivel politikai értelemben rehabilitálták õt.
Prohászka Ottokár szellemi hagyatékából két dolgot emelnék ki, ami számomra fontos volt. Prohászka Ottokár nem etnikai, vagy hivõ zsidóságról beszélt, hanem az én értelmezésem és megfogalmazásom szerint a „mammonitákról”, a talmudistrákról, amit Õ úgy fogalmazott meg, hogy van a jó zsidó és a rossz zsidó. A rossz zsidó alatt a hitehagyott, gyökértelen zsidókra gondolt és nem Radnótira vagy Karinthyra. Ugyanúgy, mint ahogy van jó és van rossz magyar. Ez nem antiszemitizmus, hanem egy életfilozófia, emberi mentalitás elítélése. Sajnos az Önhöz hasonló nézeteket valló emberek az elvi vitákat azzal hárítják el, hogy leantiszemitázzák mindazokat, akik nem értenek egyet Önökkel, és még fel is emelik szavukat tetteik ellen.
A másik ilyen igaztalan vád Prohászka Ottokárral szemben, hogy Ö volt az, akinek köszönhetõ a zsidóüldözés, a holokauszt, a zsidótörvények. Hogy tisztázzuk mirõl is beszélünk, ezért az Önnek talán autentikus internetes portálról idézem a zsidótörvények lényegét: „numerus clausus (1920. évi XXV. tc.): az egyetemeken tanuló fiatalok összetételének meg kell felelni az egyes felekezetek, ill. népcsoportok össznépességen belüli arányának. 1928-ban enyhítették, a zsidó vallású egyetemisták aránya ezt követõen is csak 10-12% körül mozgott, szemben a háború elõtti 30-34%-kal. I. zsidótörvény (1938. évi XV. tc.): vallási alapon 20%-ban maximálta az üzleti és kereskedelmi alkalmazottak, valamint a különbözõ értelmiségi pályák izraelita vallású tagjainak a számát. II. zsidótörvény (1939. évi IV. tc.): faji alapon az iparban és a kereskedelemben 12%-os, az értelmiségi pályákon 6%-os, az állami alkalmazottak körében pedig 0%-os kvótát állapított meg. Zsidónak az minõsült, akinek legalább egyik szülõje vagy két nagyszülõje izraelita vallású volt. III. zsidótörvény (1941. évi XV. tc.): megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést és nemi kapcsolatot. IV. zsidótörvény (1942. évi XV. tc.): zsidók nem vásárolhattak mezõgazdasági ingatlant, sõt meglévõ földjeiket is el kellett adni.” (http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=820)
Értem én, hogy a zsidóságot mennyire zavarták a magyarok arányossági szempontjai az oktatásban, a továbbképzésben, de engedtessék meg nekünk, magyaroknak, hogy ha nem elhülyíteni akarjuk a magyarságot, hogy a nemzeti elit kimûvelésében is arányosságot akarunk. Csak megjegyzem! Mi a helyzet az amerikai négerekkel, és az izraeli arabokkal? De azt is megkérdezhetném, hogy mi a helyzet a magyar „elit iskolákkal”? Hány nem zsidó származású diák tanul zsidó iskolákban? Bagoly mondja verébnek?!
A harmadik és a negyedik zsidótörvényrõl csak annyit, hogy a világpolitikai körülmények kényszeríttették ki, valójában nem is alkalmazták. Inkább védte, mint kiszolgáltatta volna a németeknek a magyar zsidóságot.
Tudom, hogy az Önhöz hasonlókat mennyire érzékenyen érinti Teleki Pál azon mondása, hogy „Merjünk magyarok lenni!” Igen, és is azt mondom, hogy merjünk magyarok lenni, úgy, ahogy definiáltam a magyarság lényegét. Merjünk horvátként, tótként, szerbként, örményként, jászként, kunként, zsidóként, cigányként magyar lenni, ezt a hazát felemelni.
Közbevetõleg volna egy költõi kérdésem: Miért nincs zsidó önkormányzat???
Végezetül az Ön szavait idézném, csak azért, hogy a valódi lényével szembesítsem: „Az elégedetlenkedõk tömegében majdnem teljes egészében alulról érkezett, frusztrált, magukat kisemmizettnek érzõ lumpenrétegek találhatók – amin nem változtat az sem, hogy ennek az utcákon tomboló csõcseléknek olyan úgymond értelmiségi vezetõi is vannak, akik nem jutottak jó pozicióhoz 1990-et követõen (ezért is frusztráltak), íly módon a politikán keresztül igyekeznek érvényesülni. Prohászka Ottokár ideológiája ezen a keskeny sávon egyensúlyozik: populista, szociális igét hirdet a társadalom perifériájára szorult tömegeknek – ugyanakkor a felelõsök megnevezésével szélesre tárja a kaput a xenofób, rasszista indulatok elõtt, a „nemzetvédõ hungarizmus” pedig szinte észrevehetetlenül alakul át Rosenberg és Hitler neveivel fémjelzett nemzetiszocializmussá.”
Ön áttételesen azt sugallja, hogy Magyarország jelenlegi gazdasági, politikai és társadalmi állapotában nem jogos a társadalom alsó szintjén az elégedetlenség. A magyar társadalom többségének a kisemmizettsége nem érzet, hanem tény kérdése. Ön mint felsõbbség az elszegényedett embereket lumpenrétegnek minõsíti, ami sajátos szociális érzékenységre utal.
Az, hogy a magyar értelmiség apró töredéke mer magyar lenni és felvállalja a társadalom többségének, az országnak érdekeit, és ez már a hitleri nemzeti szocializmusra utalna, kikérem magam és nemzettársaim nevében. Ez a tömény rasszizmus, amit Ön képvisel! Ez a tömény magyargyûlölet. Az, hogy a jelenlegi magyar állapotokért valakiknek politikai, és ha kell, akkor a törvények elõtt is felelõsséget kell vállalnia, az nem kétséges. Az meg számomra mellékes körülmény, hogy ki kinek a borja, milyen az etnikai és felekezeti hovatartozása. Csak az féljen, akinek van is miért!
Tisztelt Szemenyei-Kiss Tamás!
Azzal, hogy az Ön írását feltettem a honlapunkra mint nemzetidegen írást, (http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3029&mode=&order=0&thold=0) csak annyit szerettem volna elérni, hogy bemutassam olvasóinknak, hogy az úgynevezett „nemzeti elitünk” egy jelentõs befolyással bíró része milyen is valójában.
2008. november 4.
Keresztényi szeretettel, de nem egyetértve: Takács András
(Hogy legyen min viccelõdnie: vitéz, lovag Takács András)
