Van a rendõrállat, amely mindenhol egyforma, nincs értékrendje, csak indulata, amit a gazda parancsára vagy visszafolyt, vagy szabadjára enged és van a rendõr, amelyik a rend védelmét szolgálja, értékrenddel és önálló akarattal bír. A kettõ nem tévesztendõ össze! A rendõrállat parancsra rendbontásra, vérfürdõre, még gyilkolásra is kapható, függetlenül attól, hogy az áldozata okot adott-e rá. Mindezt azért tartom fontosnak leszögezni, hogy véletlenül se adjak okot a félreértésekre.
Nézem a dunaszerdahelyi eseményeket a tévében és óhatatlanul a 2006. október 23-i budapesti események villannak fel emlékeimben. Olvasom, és hallom a szlovák és külföldi reagálásokat, a magyartudatú nemzettársainkat becsmérlõ, lefasisztázó kijelentéseket, és Gyurcsány Ferenc hasonló megnyilvánulásai ugranak be.
Miért vagyunk meglepve a szlovák rendõrök agresszivitásán, amikor két éve a magyar rendõrállatok ugyan úgy elszabadultak Budapest utcáin?
Hallom a régi szólást. „Üsd-vágd nem apád!” Mára így formálta át a politika: Üsd-vágd, mert mer magyar lenni!
Amikor Slota lefasiztázza a magyar nemzet önérzetes tagjait, akkor nem tesz mást, mint amit Gyurcsány Ferenc tett és tesz nap, mint nap velünk. 2004. december 5-e után, tudunk még csodálkozunk azon, hogy folyton belénk rúgnak a környezõ népek politikusai?
Fel vagyunk háborodva, hogy lenéznek minket, de azon már nem eléggé, hogy olyan volt külügyminisztert küldtünk ki az Unióba, aki azt találta mondani; „merjünk kicsik lenni”.
Egy kormányfõ mondhatja azt hazájára, hogy „kurva ország”? Nem! Csak itt Magyarországon! A szlovákok, és a minket gyûlölök vérszemet kaptak ezektõl a lagymatag, önérzetét vesztett magyarnak hitvány politikusainktól. Ha egy ország vezetõi lenézik, meggyalázzák saját népüket, akkor ne csodálkozzunk azon, ha mások is ezt teszik velünk.
Vak, buta, vagy aljas ember az, aki nem látja, hogy világméretû agresszió folyik a magyarság ellen. Kívülrõl, belülrõl támadják mindazt, ami nemzetté kovácsolt egy népet. Az önálló magyar államiság felszámolása a cél, egyfajta újkori gyarmatosításnak vagyunk az áldozatai. A dzsungel törvényei uralják világunkat, az erõsebb felfalja a gyengébbet, és mi le vagyunk gyengítve. A saját politikai garnitúránk gyengít tudatosan minket! Katonai, gazdasági, szociális, morális alapjait támadják társadalmunknak.
A Magyar Parlament egy útszéli bordélyházhoz hasonlít, ahol a madám néha változik, de a prostituált politikusaink állandóak. Minden gyüt-ment elõtt hajlongnak. Törvényhozóink lemennek kutyába, elég ha a pénz szagát megérzik, a politikai perverzitás minden formájára rávehetõk! Még a kannibalizmusra is. Hisz mi az, amit saját hazájukkal tettek?
A dzsungel törvénye és a politikai evolúció annyiban különbözik egymástól, hogy az állatvilágban az egy fajhoz tartozók, megvédik egymást, míg a politikában ez nem szokás - fõleg a magyar politikában. A ragadozó állatok csak addig vadásznak - értsd gyilkolnak –míg éhesek. A politikus ragadozók folyton folyvást vadásznak. Gyilkolnak szavakkal, törvénnyel, fegyverrel! Levadásszák a tõlük eltérõ nézeteket vallókat, a riválisokat, a tõlük gyengébbeket, a kevesebb hatalommal bírókat.
A kapitalizmus és a bolsevizmus kitermelte a globalizmus vezetõ rétegét, olyanokat, mint Gyurcsány, Bush, Slota és még sorolhatnám, akik néptõl nemzettõl függetlenül szolgálják a mammonitákat. Szerepjáték folyik! Marionett figurák õk, akiket madzagon rángat a homályba burkolódzó rendezõi gárda, a globális banktõke. Mi, polgárok egy személyben vagyunk nézõk és áldozatok.
A dunaszerdahelyi magyarverés csak egy pillanatkép, egy újabb jelzés ebben az ember-és magyargyûlölõ világban, hogy magyarnak lenni és megmaradni nem egyszerû és nem fájdalommentes feladat.

Takács András
2008. november 3.