Nemzeti csúcs vagy traccsparti?
- Részletek
- Takács András
- Találatok: 902
Mint a nemzet tagja, engedtessék meg nekem, hogy meghívás nélkül én is beleszóljak a Nemzeti Csúcstalálkozó országmentõ tanácskozásába. Talán elkél a józan paraszti ész.
Az már teljesen világos, hogy Magyarországon pénzügyi, gazdasági, szociális és morális válság van. Az is kézenfekvõ, hogy ebbõl a helyzetbõl csak össznemzeti együtt gondolkodással és széles körû társadalmi összefogással lehet kilábalni. Valahogy úgy, ahogy ezt a II. világháborút követõ években tettük.
Gyurcsány Ferenc „Nemzeti Csúcs”-ra vonatkozó javaslata önmagában nem volna rossz, amennyiben valóban az ország javát szolgáló szándékkal született volna meg és nem csupán piárfogásnak szánta, egy fajta felelõsség-megosztási szándékkal.
Minden tanácskozás komolyságát a rendezõ szervezet vagy személy szándéka határozza meg, hacsak a résztvevõk nem ismerik fel a valós motivációkat és már elõzetesen nem állítják le a sandaságot. Talán nem véletlen, hogy a köztársasági elnök az elõzetes információk alapján nem kívánt részt venni a miniszterelnök önmagát menedzselõ piárfogásában.
De tételezzük fel, hogy Gyurcsány Ferenc valóban nemzeti összefogás alapján keresi a válságból a kivezetõ útat. Ebben az esetben a következõ eljárási megoldást tartanám logikusnak.
Formai, tartalmi kérdésekben már elõzetesen tisztázni kéne a résztvevõk kompetenciáját. Véleménynyilvánítási, javaslattevõ vagy döntési (szavazati) joggal is bírnak-e a résztvevõk? Mert közel sem mindegy, hogy ki milyen minõségben és felelõsséggel vesz részt egy ilyen fontos tanácskozáson.
Az, hogy ki hány percet beszél szintén fontos, de még lényegesebb az, hogy mit mond.
A másik nem elhanyagolható kérdés a nyilvánosság. A magam részérõl természetesnek tartanám a legszélesebb körû nyilvánosságot. Nevezetesen, hogy egy földi sugárzású televízió élõ és egyenes adásban közvetítse a teljes tanácskozást. Persze ezt csak az én elfajult demokrácia-elképzelésem vizionálja.
A legfontosabb kérdés a napirend. Nem mindegy, hogy a miniszterelnök által meghatározott módon folyik le a tanácskozás, vagy a résztvevõk által kiegészített és elfogadott napirend szerint. Ha jól értettem a tanácskozásról szóló híreket, akkor a miniszterelnök témaköröket jelölt meg, ami arra utal, hogy traccspartira szól a meghívás. Amennyiben ez így van, és így is marad, akkor az ellenzéki oldal, a társadalmi gazdasági és pénzügyi szakemberek nem lesznek mások, mint Gyurcsány Ferenc kalpagján egy-egy bokréta.
Én a magam részérõl az alábbi napirendi pontokat ajánlom a résztvevõk figyelmébe, különösen Orbán Viktornak.
1. A Nemzeti Csúcstalálkozó résztvevõi kompetenciájának meghatározása és a nyilvánosság kérdése.
2. Magyarország valós gazdasági-pénzügyi helyzetének tisztázása. Ennek érdekében el kell fogadni egy hiteles eseti tényfeltáró bizottság felállításának a szükségességét, mégpedig a parlamenti pártok, az Érdekegyeztetõ Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának bevonásával, ideértve a mezõgazdasági érdekvédelmi szervezetek szakértõit is, az ÁSZ, a Bankszövetség, a Nemzeti Bank és a találkozó résztvevõi által még elfogadott szervezetek képviselõivel kiegészítve.
3. A Magyar Köztársaság kormányának hitelessége.
4. Kormányzati stratégia irányelveinek a megvitatása, egy esetleges „Nemzetstratégiára” vonatkozó javaslat kidolgozásának elfogadása. Ajánlatos volna ebben a témában meghatározni azokat a lépéseket, amelyeket a kormány semmiféleképpen ne tegyen meg.
Indokolás
Az elsõ napirendi pont fontosságát a felelõsség tisztázása jelenti, míg a nyilvánosság nem csak a résztvevõk felelõsségét növeli, hanem az ország lakosságának a bevonását is. Ez magával vonja a nemzeti összefogás lehetõségének a megteremtését.
A második napirendi pont azért fontos, mert valós ismeretek hiányában nem lehet jó döntést hozni. A hiteles információk megszerzése szempontjából fontos, hogy a különbözõ érdekeltségû társadalmi és szakmai csoportok képviselõi minden információhoz hozzájuthassanak - természetesen a nemzeti érdekek figyelembevételével, a kellõ titoktartás garanciájával.
A harmadik napirendi pont politikailag a legkritikusabb, ám egy hitelét vesztett kormány még a legjobb nemzetmentõ programot sem lesz képes végrehajtani. Gyurcsány Ferencnek tudomásul kell vennie, hogy az ország ebbõl a válságból az õ vezetésével nem tud kilábalni. Visszavonulása a haza érdekében tett gesztus volna.
A negyedik napirend pont fontosságát az indokolja, hogyha valóban az ország megmentése a cél, akkor a jelenlegi kormány ne hozzon olyan döntést, ami a közösen kialakított stratégiát eleve kudarcra ítélné.
Tudom, hogy kényes kérdések feszegetek és a javaslataim egyéni érdekeket sért. Azt is tudom, hogy egy rebellis, nemzeti radikális javaslata csípõbõl elutasítandó, de higgyék el kedves olvasóim, hogy ’83 óta, mint megrögzött ellenzéki, volt alkalmam megtapasztalni egy-egy tanácskozás buktatóit. Parlamenti szakértõként volt szerencsém megismerni politikusaink pitiánerségét.
A remény hal meg utoljára.
Hátha most felülemelkednek politikusaink önmagukon, és az ország érdekét tekintik elsõdlegesnek.
Isten oltalmazzon minket, és büntesse meg az ellene és ellenünk vétkezõket.
Az Isten áldása legyen e tanácskozáson, és a haza fényre derül!
Budapest, 2008. október 16.
Takács András
Az már teljesen világos, hogy Magyarországon pénzügyi, gazdasági, szociális és morális válság van. Az is kézenfekvõ, hogy ebbõl a helyzetbõl csak össznemzeti együtt gondolkodással és széles körû társadalmi összefogással lehet kilábalni. Valahogy úgy, ahogy ezt a II. világháborút követõ években tettük.
Gyurcsány Ferenc „Nemzeti Csúcs”-ra vonatkozó javaslata önmagában nem volna rossz, amennyiben valóban az ország javát szolgáló szándékkal született volna meg és nem csupán piárfogásnak szánta, egy fajta felelõsség-megosztási szándékkal.
Minden tanácskozás komolyságát a rendezõ szervezet vagy személy szándéka határozza meg, hacsak a résztvevõk nem ismerik fel a valós motivációkat és már elõzetesen nem állítják le a sandaságot. Talán nem véletlen, hogy a köztársasági elnök az elõzetes információk alapján nem kívánt részt venni a miniszterelnök önmagát menedzselõ piárfogásában.
De tételezzük fel, hogy Gyurcsány Ferenc valóban nemzeti összefogás alapján keresi a válságból a kivezetõ útat. Ebben az esetben a következõ eljárási megoldást tartanám logikusnak.
Formai, tartalmi kérdésekben már elõzetesen tisztázni kéne a résztvevõk kompetenciáját. Véleménynyilvánítási, javaslattevõ vagy döntési (szavazati) joggal is bírnak-e a résztvevõk? Mert közel sem mindegy, hogy ki milyen minõségben és felelõsséggel vesz részt egy ilyen fontos tanácskozáson.
Az, hogy ki hány percet beszél szintén fontos, de még lényegesebb az, hogy mit mond.
A másik nem elhanyagolható kérdés a nyilvánosság. A magam részérõl természetesnek tartanám a legszélesebb körû nyilvánosságot. Nevezetesen, hogy egy földi sugárzású televízió élõ és egyenes adásban közvetítse a teljes tanácskozást. Persze ezt csak az én elfajult demokrácia-elképzelésem vizionálja.
A legfontosabb kérdés a napirend. Nem mindegy, hogy a miniszterelnök által meghatározott módon folyik le a tanácskozás, vagy a résztvevõk által kiegészített és elfogadott napirend szerint. Ha jól értettem a tanácskozásról szóló híreket, akkor a miniszterelnök témaköröket jelölt meg, ami arra utal, hogy traccspartira szól a meghívás. Amennyiben ez így van, és így is marad, akkor az ellenzéki oldal, a társadalmi gazdasági és pénzügyi szakemberek nem lesznek mások, mint Gyurcsány Ferenc kalpagján egy-egy bokréta.
Én a magam részérõl az alábbi napirendi pontokat ajánlom a résztvevõk figyelmébe, különösen Orbán Viktornak.
1. A Nemzeti Csúcstalálkozó résztvevõi kompetenciájának meghatározása és a nyilvánosság kérdése.
2. Magyarország valós gazdasági-pénzügyi helyzetének tisztázása. Ennek érdekében el kell fogadni egy hiteles eseti tényfeltáró bizottság felállításának a szükségességét, mégpedig a parlamenti pártok, az Érdekegyeztetõ Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának bevonásával, ideértve a mezõgazdasági érdekvédelmi szervezetek szakértõit is, az ÁSZ, a Bankszövetség, a Nemzeti Bank és a találkozó résztvevõi által még elfogadott szervezetek képviselõivel kiegészítve.
3. A Magyar Köztársaság kormányának hitelessége.
4. Kormányzati stratégia irányelveinek a megvitatása, egy esetleges „Nemzetstratégiára” vonatkozó javaslat kidolgozásának elfogadása. Ajánlatos volna ebben a témában meghatározni azokat a lépéseket, amelyeket a kormány semmiféleképpen ne tegyen meg.
Indokolás
Az elsõ napirendi pont fontosságát a felelõsség tisztázása jelenti, míg a nyilvánosság nem csak a résztvevõk felelõsségét növeli, hanem az ország lakosságának a bevonását is. Ez magával vonja a nemzeti összefogás lehetõségének a megteremtését.
A második napirendi pont azért fontos, mert valós ismeretek hiányában nem lehet jó döntést hozni. A hiteles információk megszerzése szempontjából fontos, hogy a különbözõ érdekeltségû társadalmi és szakmai csoportok képviselõi minden információhoz hozzájuthassanak - természetesen a nemzeti érdekek figyelembevételével, a kellõ titoktartás garanciájával.
A harmadik napirendi pont politikailag a legkritikusabb, ám egy hitelét vesztett kormány még a legjobb nemzetmentõ programot sem lesz képes végrehajtani. Gyurcsány Ferencnek tudomásul kell vennie, hogy az ország ebbõl a válságból az õ vezetésével nem tud kilábalni. Visszavonulása a haza érdekében tett gesztus volna.
A negyedik napirend pont fontosságát az indokolja, hogyha valóban az ország megmentése a cél, akkor a jelenlegi kormány ne hozzon olyan döntést, ami a közösen kialakított stratégiát eleve kudarcra ítélné.
Tudom, hogy kényes kérdések feszegetek és a javaslataim egyéni érdekeket sért. Azt is tudom, hogy egy rebellis, nemzeti radikális javaslata csípõbõl elutasítandó, de higgyék el kedves olvasóim, hogy ’83 óta, mint megrögzött ellenzéki, volt alkalmam megtapasztalni egy-egy tanácskozás buktatóit. Parlamenti szakértõként volt szerencsém megismerni politikusaink pitiánerségét.
A remény hal meg utoljára.
Hátha most felülemelkednek politikusaink önmagukon, és az ország érdekét tekintik elsõdlegesnek.
Isten oltalmazzon minket, és büntesse meg az ellene és ellenünk vétkezõket.
Az Isten áldása legyen e tanácskozáson, és a haza fényre derül!
Budapest, 2008. október 16.
Takács András
