A magyar konszolidációs modell világsikere
- Részletek
- Takács András
- Találatok: 878
Pénzügyi világválságról beszél a világ. Az egyszerû embereket úgy fogja körbe ez a média által felerõsített pánik, mint a viharos tengeren a mentõcsónakban hánykolódó hajótöröttet a köd. A hajó még nem süllyedt el, õt már a tenger kegyelmére bízták, de a köd elfed mindent. Nem lát, csak hall és reménykedik. Nem tud semmit! Valóban süllyed a hajó? Léket kapott vagy ketté tört? Esetleg zátonyra futott? Mi történt és hogyan? Ki a felelõs? Kérdések vannak, csak válaszok nincsenek. És a hajókürt továbbra is veszettül visong ködben.
A jelenlegi pénzügyi világválságot úgy interpretálják a hivatalosak, mint egy természeti katasztrófát. Valóban természeti csapásként kell felfognunk ezt a válságot, vagy emberi cselekedetek következményének? A válasz logikus, a természeti jelenségek között nem jegyzik a „pénzügyi cunamit”. Vagyis ha emberi tevékenység következménye ez a világméretû pénzügyi válság, akkor meg is találhatók ezen eseménysor okozói. És itt jön be a magyar kisördög, mert óhatatlanul felrémlik a párhuzam a magyar bankkonszolidáció és a jelenlegi világjelenség között. Nálunk ezer milliárd forintba került a magyar lakosságnak a bankok által álfedezetre adott hitelek kiváltása. De kik adták és kinek adták ezeket a hiteleket? A ’90-es évek közepén volt a „egzisztencia hitel” és voltak a „VIP hitelek” ezeket a hiteleket a kijelölt bankok adták állami garanciával, a Budapest Bank esetében utólagos átvállalással.
De kik juthattak ezekhez a hitelekhez? Pestiesen szólva a csókosok. Pontosabban a politikai és a gazdasági elit és annak holdudvara, ideértve az állami adminisztrációt, az apparátus embereit. Nos, ezek az emberek nem fizették vissza tartozásaikat. A felelõsök megnevezhetõk; a magyar törvényhozás, a kölcsönt nyújtó bankok vezetõi és morálisan maguk a hitelfelvevõk.
Meggyõzõdésem, hogy a jelenlegi világválság a magyar bankkonszolidáció mintájára alakult ki, ami azt jelenti, hogy világméretû csalásnak vagyunk az elszenvedõi. Felelõsek itt sem lesznek. A bankárok továbbra is horribilis fizetéseket kapnak, míg mi csendben fizetünk és csak figyelünk és figyelünk, mint a hajótörött a ködben.
2008. 10. 14.
Takács András
A jelenlegi pénzügyi világválságot úgy interpretálják a hivatalosak, mint egy természeti katasztrófát. Valóban természeti csapásként kell felfognunk ezt a válságot, vagy emberi cselekedetek következményének? A válasz logikus, a természeti jelenségek között nem jegyzik a „pénzügyi cunamit”. Vagyis ha emberi tevékenység következménye ez a világméretû pénzügyi válság, akkor meg is találhatók ezen eseménysor okozói. És itt jön be a magyar kisördög, mert óhatatlanul felrémlik a párhuzam a magyar bankkonszolidáció és a jelenlegi világjelenség között. Nálunk ezer milliárd forintba került a magyar lakosságnak a bankok által álfedezetre adott hitelek kiváltása. De kik adták és kinek adták ezeket a hiteleket? A ’90-es évek közepén volt a „egzisztencia hitel” és voltak a „VIP hitelek” ezeket a hiteleket a kijelölt bankok adták állami garanciával, a Budapest Bank esetében utólagos átvállalással.
De kik juthattak ezekhez a hitelekhez? Pestiesen szólva a csókosok. Pontosabban a politikai és a gazdasági elit és annak holdudvara, ideértve az állami adminisztrációt, az apparátus embereit. Nos, ezek az emberek nem fizették vissza tartozásaikat. A felelõsök megnevezhetõk; a magyar törvényhozás, a kölcsönt nyújtó bankok vezetõi és morálisan maguk a hitelfelvevõk.
Meggyõzõdésem, hogy a jelenlegi világválság a magyar bankkonszolidáció mintájára alakult ki, ami azt jelenti, hogy világméretû csalásnak vagyunk az elszenvedõi. Felelõsek itt sem lesznek. A bankárok továbbra is horribilis fizetéseket kapnak, míg mi csendben fizetünk és csak figyelünk és figyelünk, mint a hajótörött a ködben.
2008. 10. 14.
Takács András
