Érdekes irányba fordult a közélet, ezen belül is az utcai politizálás Magyarországon. A balliberális erõkhöz kötõdõ „civil” szervezetek újból megmutatták, hogy õk is ki mernek menni az utcára. Ezek a demonstrációk eszmeiségükben nyögvenyelõsek. Hamis és kreált okokra hivatkozva hívják az utcára maroknyi aktivistáikat. Nyilvánvaló, hogy hatalmi, pártpolitikai célokat szolgálnak.
A „Tarka magyar” felvonulás szervezõi a saját maguk által meghirdetett erõszak és kirekesztés elleni kiállás dacára voltak olyan kirekesztõek, hogy a magyarságukat kifejezõ Árpádsávos zászlóval tüntetõket már nem engedték a felvonulók közé, ha csak nem teszik el azt. Ezzel szemben a szivárványos zászlót lobogtatókat már beengedték.

Érdes faj ez a balliberális magyar, a homoszexuálisokkal eszmei közösséget tud vállalni, míg a magyar hagyományok, a nemzettudatukat kinyilvánító honfitársaikkal már nem.

A tarka magyar rendezõi voltak olyan tarka marhák, hogy kirekesztõ voltuknak maguk adták bizonyítékát, amikor Fáber Károlyékat nem engedték maguk közé.

Mi a Kossuth téren két évvel ezelõtt még a kommunistát is felengedtünk a színpadra, pedig úgy általánosságban kimondható, hogy a nemzeti radikálisok nemigen szívelik õket, de tiszteljük a bátorságot és az õszinteséget.
Joggal vetõdik fel a kérdés, ki a kirekesztõ? Mi, akik a nemzet etnikai, politikai sokszínûségét természetesnek vesszük, vagy azok, akik tudatosan megosztó politikát folytatnak társadalmi, kormányzati szinten egyaránt?

Takács András
2008. 10. 4.