Lotyópárt „születésnapjára”
- Részletek
- Takács András
- Találatok: 912
Minap, amikor nagykorúsította magát az mszp, lelki szemeim elõtt megjelent egy olyan Lendvai Ildikó-féle bolsevik másenyka, akit Lenin elvtárs fattyaként Magyar Kommunista Párt (MKP) néven anyakönyveztek még 1918-ban Magyarországon, és mint világforradalmár ürügyül szolgált hazánk feldarabolására.
Majd, mint egy fehérmájú feketeözvegy Sztálin elvtárs egészségére felfalta a jóval testesebb és tisztességesebb Szociáldemokrata Pártot, és az internacionalizmussal kötött nász eredményeként 1948-ban felvette a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) nevet, ahol már jól megfért a náci és kommunista, csak épp a nemzeti elkötelezettségû munkás és paraszt lett az ellenség.
Mint az útszéli ideológiák kedvenc lotyója az1956-os forradalom leverése után újabb metamorfózison esett át, ami újabb névváltoztatást jelentett. 1957-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) nevet öltötte magára. Ami újabb és hatékonyabb átalakulást jelentett. A kezdeti „Aki nincs ellenünk, az velünk van!” kádári bölcsesség lassan kiegészült: „Amit ma ellophatsz, azt ne halaszd holnapra!” És hogy bejött nekik?! Kinevelték az antinacionalista, egoista, technokrata, sáska elitet, akik mára mindent elloptak. De ehhez újabb névváltozásra, „átalakulásra” volt szükség. 1989-ben a lenézett munkást kiutálták, kizárták pártjukból, még a szót is kivakarták a nevükbõl, és a nyugdíjas korú lotyópárt újrasminkelte magát magyarnak és szocialistának, és megszületett a Magyar Szocialista Párt (MSZP), amely mint tapasztaljuk se nem magyar, se nem szocialista. De még pártnak sem mondható, mert sem eszmeiségében, sem politikájában nem ismerhetõ fel az elvszerûség, csak a mérhetetlen kapzsiság, a hatalomvágy, és az újkori bolsevizmus, ahol nincs erkölcs, nincs becsület, csak pénz és hatalomvágy, ahol a cél szentesíti az eszközt. A bolsevizmus és a globalizmus egyazon ideológia, politikusi mentalitás megjelenése más-más korban és más-más eszközökkel.
Az önmagát nagykorúsító vénasszonypárt most a neoliberális, nemzetek feletti, internacionalista nagytõkének az ágyasa, míg egyfolytában annak hazai képviselõjének, az SZDSZ-nek pucsít.
A kérdés az, hogy a folytonosan átplasztikázott párt, a morális válságok által barázdált arc, a szómágiák sminkje alatt összetöpörödött, kiszikkadt test túléli-e Fletót, aki szociáldemokratának hiszi magát, de nem tudja azt, amit Kéthly Anna tudott: „Erkölcs nélkül, jellemes emberek nélkül elpusztul a nemzet.”
Budapest, 2007. október 9.
Takács András
Majd, mint egy fehérmájú feketeözvegy Sztálin elvtárs egészségére felfalta a jóval testesebb és tisztességesebb Szociáldemokrata Pártot, és az internacionalizmussal kötött nász eredményeként 1948-ban felvette a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) nevet, ahol már jól megfért a náci és kommunista, csak épp a nemzeti elkötelezettségû munkás és paraszt lett az ellenség.
Mint az útszéli ideológiák kedvenc lotyója az1956-os forradalom leverése után újabb metamorfózison esett át, ami újabb névváltoztatást jelentett. 1957-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) nevet öltötte magára. Ami újabb és hatékonyabb átalakulást jelentett. A kezdeti „Aki nincs ellenünk, az velünk van!” kádári bölcsesség lassan kiegészült: „Amit ma ellophatsz, azt ne halaszd holnapra!” És hogy bejött nekik?! Kinevelték az antinacionalista, egoista, technokrata, sáska elitet, akik mára mindent elloptak. De ehhez újabb névváltozásra, „átalakulásra” volt szükség. 1989-ben a lenézett munkást kiutálták, kizárták pártjukból, még a szót is kivakarták a nevükbõl, és a nyugdíjas korú lotyópárt újrasminkelte magát magyarnak és szocialistának, és megszületett a Magyar Szocialista Párt (MSZP), amely mint tapasztaljuk se nem magyar, se nem szocialista. De még pártnak sem mondható, mert sem eszmeiségében, sem politikájában nem ismerhetõ fel az elvszerûség, csak a mérhetetlen kapzsiság, a hatalomvágy, és az újkori bolsevizmus, ahol nincs erkölcs, nincs becsület, csak pénz és hatalomvágy, ahol a cél szentesíti az eszközt. A bolsevizmus és a globalizmus egyazon ideológia, politikusi mentalitás megjelenése más-más korban és más-más eszközökkel.
Az önmagát nagykorúsító vénasszonypárt most a neoliberális, nemzetek feletti, internacionalista nagytõkének az ágyasa, míg egyfolytában annak hazai képviselõjének, az SZDSZ-nek pucsít.
A kérdés az, hogy a folytonosan átplasztikázott párt, a morális válságok által barázdált arc, a szómágiák sminkje alatt összetöpörödött, kiszikkadt test túléli-e Fletót, aki szociáldemokratának hiszi magát, de nem tudja azt, amit Kéthly Anna tudott: „Erkölcs nélkül, jellemes emberek nélkül elpusztul a nemzet.”
Budapest, 2007. október 9.
Takács András
