Üzenem a Budapest V. kerületi Kossuth térnek, hogy 2006 õszétõl nem csupán egy tér a sok közül, hanem A TÉR, amelyet az egyszerû magyar emberek igazságszeretetükkel, kitartásukkal szakrális hellyé nemesítettek.
Üzenem a Kossuth térnek, hogy nem csak egy tér, hanem már egy fogalom, egy eszme, ahol nem a tagadás, hanem a tudatos magyar akarat gyûlt egybe, amely a Szent Korona teste ébredésének szimbóluma. Egy üzenet, mely a magyar szíveket egyszerre dobbantja meg. Egy erõ, mely nem csak leleplez, hanem irányt és utat is jelez. Egy remény, mely százezrek szívében erõsítette meg, hogy van még haza- és igazságszeretet a magyarban. Egy szellem, mely ott öltött testet.
Üzenem a Kossuth térnek, hogy nincs annyi korlát e hazában, ami szabadságát és erejét megszabhatná.
Üzenem a földnek, mely harminchét napig otthont és hitet adott az ott lévõknek, mely otthona népünk vezérlõ fejedelmének, hogy sok tízezer magyar lélek ébredt fel végre. Hogy az elhintett mag szétzizzent a szélben, és sok hasonló teret hozott létre.
Üzenem az õsi magvetõknek, kiknek lelke hatvan éve kõbe dermedten enyészett, hogy újra élõ kövekké fenekedtek, és életerõt adtak a népnek. Él és még inkább él a nép azon része, ki megízlelte, milyen az igaz magyar szellem. Élt a nép, mert igazának tudatában vált élõvé. Mert a hazug igazsága már nem más, mint egy aljas rendszer színvallása.
Üzenem a magyartudatú testvéreimnek, hogy boldogság volt veletek együtt lennem.
Üzenem Pitti Katalinnak, magyarok nagyasszonyának dalnokos pacsirtájának, hogy szárnyaló éneke Megváltónk szózata volt nékem.
Üzenem Éliás Tibornak, hogy „Hazám, hazám” áriája ott a téren ismét megszentelõdött.
Üzenem ifjabb Hegedûs Lórántnak, hogy az Õ imái, pezsdítõ szavai a mennybõl visszhangzott áldásként épültek szívünkbe.
Üzenem Papp Lajosnak, hogy az Õ hazaszeretete, százezrek szívét erõsítette meg.
Üzenem Usztics Mátyásnak, hogy Õ és Petõfije nem csak a színpadon nem alkudott meg, hanem igazmátyásként kiáltott a sunnyogó értelmiségnek.
Üzenem Grespik Lászlónak és Gaudi Nagy Tamásnak és a jogvédõ alapítványuk minden tagjának, hogy harcos kiállásukkal nemzeti elitünk sarokoszlopai.
Üzenem Vaszlavik Lászlónak, hogy az Õ kis „gazembersége”, a Kossuth tér indulója, kaján fricska és biztos, hogy nem csal mosolyt a fõgazember pofázmányára. És üzenem mindazoknak, kik a szó, a dal, a humor, a mûvészet eszközével váltak Kossuth tériekké, hogy tegyék a dolgukat, mert az igazság fullánkja a szent ihlet által idõvel felõrli a gonosz hitelét.
Üzenem a Kárpátiásoknak, és minden nemzeti érzelmû zenésznek, hogy az Õ zenéjük több nemzettudatott táplált e nép lelkébe, mint mostanság a Tudományos Akadémia.
Üzenem Csath Magdolnának, hogy Õ és barátainak forradalmi ajándéka - egy alternatívát kínáló gazdasági program – még várat magára, mert nélküle remény sincs a felemelkedésre.
Üzenem Drábik Jánosnak, hogy szemnyitogató szavai bölcs türelemmel ezreknek kínált fényt.
Üzenem Halász Józsefnek, hogy a néppel együtt járni csak a földön lehet, az fölött csak azoknak, akikkel az Isten kegyes.
Üzenem a forradalmároknak, az odalátogatóknak, a vidék küldöttjeinek, a posztosoknak, Déneseknek, Jánosoknak és mindazoknak, kik mindig ott voltak és most is vannak, hogy a Kossuth teret magvetõként Õk hintették tele, hogy morális forradalmunkat kitartásukkal Õk nemesítik meg. Üzenem nekik, hogy október huszonharmadika hajnalával vált erkölcsi gyõzelemmé kiûzetésünk. Bár így csak csatát nyertünk, de kitartással, együttgondolkodással, elõdeink evidenciáira alapozott igazsággal, általunk megtervezett magyarok Magyarországával háborút is nyerhetünk.
Üzenem a meggondolatlanoknak és mindazoknak, kik hallomásból vett gyûlölettel mondanak ítéletet, hogy el nem adtam, és el nem loptam semmit. Üzenem nekik, hogy szánom õket, mert én tiszta lelkiismerettel állok az Úr elé. De megjegyzem, hogy szánalom és megbocsátás csak annak jár, ki igaz szívvel van a Kossuth tér ügyének.
Üzenem az igazság ellen fenekedõknek, porkoláboknak, küldött és felbérelt, megvett és lefizetett, hamis patrobánoknak, fogott fogdmegeknek, hogy már tisztul a kép, hogy leleplezõdtek. Üzenem nékik, hogy hazát árulni úgy is lehet, hogy embertársainkat áruljuk ki.
Üzenem a rendõröknek, kik botot nem emeltek testvéreikre, hogy szeretõ szívvel nézzenek szemeikbe, és kérjenek bocsánatot buldoggá aljasult társaik nevében.
Üzenem az igazságtevõknek, hogy nem a törvény teremt igazságot, hanem a lelkiismeret.
Üzenem a lefogottaknak, az elítélteknek, és ítéletre várakozóknak, hogy nem a bûn okán ítéltettek meg, hanem a hazugság uralma által, ezért áldozat és mártíromság az amit elszenvedniük kell, és a Kossuth tér ügyét szolgálja.
Üzenem a beszélõknek, hogy az igazság szabaddá tesz! Mondja az Ige. És azt is, hogy a kimondott szónak teremtõ ereje van. Ezért vigyázzatok a mikrofonnal!
Üzenem Kossuth tér Árpádsávos Turulmadaras lobogójának és hordozóinak, hogy 2006 szeptemberétõl Õk hirdetik, hogy felkelt haló poraiból a magyartudatú magyar, és hív soraiba minden hazáját szeretõ és féltõ magyart, mert nem jobb- és baloldalban gondolkodunk, hanem egy hazában, egy nemzetben.
Üzenem a Kossuth tér nagy házának és annak bitorlóinak, hogy az ország lelkiismerete 37 napig ott táborozott elõttük, de nem nyert bebocsátást, nem volt egyetlen képviselõ sem, ki megértette volna Kossuth tér üzenetét és annak szószólójává vált volna. Felkínáltuk a lehetõséget. De nem! Nekik a nép szava nem az Isten szava. Nekik a bolgárgyörgyféle „néppé szerkesztett” kivénhedt csinovnyikok jelentik a közvéleményt. Üzenem nékik, hogy a Kossuth tér él, és megveti az ilyen képviselõket. Kossuth tér keresi új lakóit az Országházának, kik nem csak magyarok, hanem magyar tudatúak is.
Üzenem a szívbõl szeretõknek, hazánkat féltõknek, hogy Kossuth térinek lenni szent küldetés.
Üzenem a budapesti, pécsi, gyõri, ceglédi, debreceni, és az ország összes Kossuth tériének, hogy általuk válhat az ország, a nemzet egy egységes Kossuth térré.
Üzenem a korgó gyomornak, az igazságra éhezõknek, az élhetõ jövõt, az értelmet, tisztességet akaróknak, hogy a kiállás ideje jött el, amikor a magunk „Kossuth terét” vagy megkeressük, vagy megteremtjük, és megtesszük azt, amit megtehetünk, kimondjuk azt, amit igaz szívvel kimondani kell.
Üzenem a ketté szakadt országnak, hogy nincs és nem is lehet nemzeti egység egy hazug hatalom és egy igazságot vágyó nép között. A hóhér ne a halálra ítélttõl várjon igazolást!
Üzenem a nemzet hóhérainak, hogy ne sopánkodjanak, mert velük csak a pusztulás elfogadásában köthetõ egység.
Kossuth tér az életre szavaz, és nem alkuszik.
Kelt Budapest 2006. karácsonyának utolsó napjaiban.

Vitéz és lovag Takács András László