39. MÁR NEM MAGAMÉRT

Már nem magamért aggódom. Bõ kétharmadán túl vagyok e földi létezésnek. Talán már nem is aggódom. Csak figyelek és összegzek. Azt sem magamért. Passzió? Vagy, mert valamit mégis fontos tenni, amíg bennem van az életösztön? Az életösztön! (Azért jó leírni, amit gondolok, mert a felismerések sorozata gördül írás közben elém, mint most is.) Nem aggódás és aggodalom, amit érzek, ami feszít az életösztönömbõl eredõen, hanem a DÜH. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem magamért, nem magam miatt vagyok mostanában folyamatosan dühös. A tehetetlenség dühít, mert a tehetséget megfosztva látom a lehetõségektõl.
Minden tehetséget!
Kivétel nélkül.
Azaz: az átverés tehetsége szinte minden területen érvényesülhet manapság. Még a börtönben ülónek is azt üzenik a hatalmasok, hogy ilyen tehetséges emberek kellenek, akik nem kallódhatnak el, és akár még hatalmas politikai karriert is elérhetnek. Gondolom, annak fejében villantották fel az érvényesülés lehetõségét nagy nyilvánosság elõtt a médiában, hogy hallgasson tovább. Bizonyára sokat tudna mesélni, de õ, annál okosabb és nem pakol ki.. Majd, amikor már beszélhetnékje támad, megszólal, hasba akasztja a bírákat, hogy háziõrizetbe mehessen, azután a megfelelõ alkalommal – valamelyik tárgyaláson - visszavonja a vallomását.
A példa ragadós.
Dühít.
Az dühít, hogy amit felépítettem a gyermekemben, az unokáimban egész életemen át, mind romba dõlhet hamar ebben a hazug és tolvaj rendszerben. Példátlan maga a példa, mert majd a gyermekem és az unokáim azt fogják gondolni, hogy én nem készítettem fel õket erre a hazug világra, átvertem õket, mert az igaz szóra, a becsületességre neveltem, és arra: ne csalj, ne lopj, ne hazudj!
Dühít, hogy ilyen hazug rendszer tesz engem, meg a többi becsületes szülõt hiteltelenné a gyermekeink és az unokáink elõtt. Azért, mert becsületességre neveltük, neveljük õket.
Dühös vagyok, mert tudom, hogy az ilyen - társadalmi méretekben történõ - megrontásból kikeveredni több nemzedéknyi idõ múltán lehet egy nemzetnek, de csak akkor, ha tisztességesek váltják fel a mai hatalombitorlókat.
Amikor a hatalom urai csalnak, lopnak, hazudnak a többnyire tisztességes társadalomban, akkor az ott élõ nemzet nincstelenné válik. Többségét rákényszerítik az elvtársurak a becstelen, tisztességtelen életformára, és ebben a légkörben nõnek majd fel a gyermekeik. unokáik.
Borulátó vagyok?
Nem. Dühös, mert elõre látó vagyok.
Abban bízom csupán, hogy marad valmely csoport a magyar nemzeten belül, amelynek tagjai majd vérükben hordozzák a jóságot, a tisztaságot, a becsületességet, és a jövõ nemzedékeinek tagjai megtanulhatják tõlük a TISZTESSÉGET.

Komárom-Szõny, 2007. december 1.