27. MOST, MÉG NÉPIRTÓ ESZKÖZ VAGY – RENDÕR !

Ne álld el az utat, inkább állj mellénk! Kit anya szült, az az anyjáért; kinek gyermeke van: a fiáért, a lányáért. Apákért, testvérekért állj mögénk, bennünket védve!
Népirtó eszköz vagy most rendõr. Vegyi fegyver mind, ami megríkat tömegeket, s utódodra tör, amely rád is visszahat: rendi rendõr!
Milyen rend az, mely gyilkot ad kezedbe? Melyik rend az, mi káoszt teremt csak? Téged használ fel eszközként, s majd téged is eltapostat. Ez a „rend”, mi most van, az tõled, mint tanutól is megszabadíttatja önmagát úgy, hogy egymást fogjátok kinyírni, mert ez lesz a végsõ parancs. Ugyanis ezeknek a történelmet is meg kell hamisíttatni, mint ahogyan azt, eddig is tették.
Szállj ki közülük, amíg nem késõ. Gondold át: többet ér-e ma neked az õ pénzük, mint holnap nekik a Te életed?
Ezért ne üss, ne emeld rám a kezed: fiam, lányom, gyermekem!
Most az õsz nem hozhat magyar halált, mint ahogyan a tavasz sem teheti azt többé már. Fordítsd meg szívedben az évszakokat, mert éppen most lehullajtják megbarnult, megsárgult leveleiket a fák, de a FA megmarad, s újra meg újra termést hoz éveken át – hát ezért ne bántsd a FÁT! Hát, ezért ne bántsd apádat, anyádat! Mint tested, lelked, szellemed és szíved gyõkerét védd õket! Azért védd õket, mert õk tudják azt, amit még te nem. Tudják azt, hogy mit akar ez a kormány…
Ne engedd, hogy veled irtassák ki a mostani vagy majdani gyermeked írmagját is, mert az írmag te vagy, mind! Magtalanná tennéd önmagadat, fiadat és unokádat? Gondold át!
Tedd le a nép elõtt az összes fegyvered, mit kezedbe ad, ez a bitang bagázs!
Hagyd magukra az árulókat, mert téged dobnak a nép elé koncnak önmaguk helyett.
Vesd le majd rendõri ruhád, amikor eljõ a pillanat, hogy szembe állít az esküd apádkorú, és anyádkorú tisztán rád tekintõ emberekkel, akik szívük szimbólumát zászlójukkal megmutatják neked, féltve téged is, de nem félve tõled. Mert õk a haza, az otthon.
Ismerd fel, hogy rájuk esküttél és nem ellenük
Te is féltsd a szíved minden dobbanását a jelenlegi kormány minden mocskától, mert a szíved sosem szolgálhat mást csakis önmagadat, s anyádat, apádat, a hazádat, amelynek létéért mindig kiállj, mert itt születtél, itt a gyökered, ez a nép ad neked is védelmet.
Tedd le fegyvered, ha ezt kívánja tõled a sorsod azért, hogy megmaradjon gyermeked, apád, anyád, néped és hazád..
Mert, mint számûzött népet, láthatod, mire kényszeríthet az állandó vágy egy igazi haza után.
Fiam! Neked van Hazád!
Lányom! Neked van hazád!
Hazátokat a saját kezeitekkel akarja leromboltatni most, egy hazát keresõ nép azért, hogy elvegye tõletek még azt is, ami nektek legtöbbet ér. Mert, mint földönfutók megunták a földönfutást. Itt akarnak „sátrat verni” és a te családodat is szolgájukká tenni mindenkorra.
Most, még népirtó eszköz vagy rendõr – a földönfutó pénzhatalom birtokában!
Tedd le a nép ellen a fegyvered, ha nem akarsz meghalni e szolgaságban.
Állj ki honi földedért, karöltve a népeddel a népedért, biztos gyökereidért e hazában! Harcolj együtt velük majd, ha kell mindannyiunk megmaradásáért.
Rendõr! Csak ennyit kérek tõled én. Sem többet, sem kevesebbet.

Szõnyi Bartalos Mária
Komárom-Szõny, 2007. október 18.