8. SÍRGYALÁZAT?

A halottról jót vagy semmit, szokta mondani anyám.
Az államfõk nálunk holtukban sem nyugodhatnak.
Nem értem, hogy a mai miniszterelnöknek a közelmúltban miért, és hogyan juthatott eszébe elhatárolódni Kádár Jánostól, amikor az utódpárt vezéreként csak akkor tehet ilyen kijelentést, ha a párt eszméje, neve és tagjai megváltoznak. Nem látom a gyökeres személyi változásokat, de az eszmeit sem. Bár, ha arra gondolok, a szociális érzékenységük mínuszba szaladt legalább annyira, mint a költségvetés, vagy a kapitalista eszme behozatalaként össze nem egyeztethetõ "szocialista" névválasztás paradoxona, meg az ádáz modortalanság és semmittevés következményeként rombadölt lelkek és ország látványa, akkor bizony siralmas is lenne Kádár neve mögé bújni, de még siralmasabb Nagy Imrét választani, mert harmadik lehetõség nincs, ugyanis az önmaga lehetne; de, amint érzékelhetõ: önmaga nem nyerõ önmaga számára sem. Még akkor sem, ha annak állítja be magát ország-világ elõtt, ahol mindenütt hiteltelenné vált. Bizonyára véletlen (?) az, hogy a közelmúltban többször emlegetett Kádár János sírja meggyaláztatott.
A sírgyalázat - legyen szó bárkinek a sírjáról - felháborító tett. Így, Kádár János sírjának meggyalázása is az. Persze, ha valóban eltüntek Kádár János csontjai a sírból és vele együtt eltünt feleségének földi maradványa, akkor már nem csak sírgyalázatról, hanem sírrablásról is szó van, ha valóban odahelyezték az elhunytak maradványait haláluk után és nem csak egy emlékhelyül szolgált. Ez, utóbbi esetben nem beszélhetünk sírgyalázatról, de emlékhelygyalázatról - igen.
Lehet, hogy soha nem tudjuk meg: ki és milyen megfontolásból tette a sírgyalázatot.
Mivel a jelenben történt, ezért nem egyszerû kegyeletsértést érzek a tett mögött.
A tettnek szimbolikus jelentõségén gondolkodva - e sorok írása közben - az jutott eszembe, a munkásmozgalom panteonjára felirt dalszöveg tartalmi jelentése fontos üzenet mindenki számára: "Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat". Nem ismerem a dalt, így nem tudom, milyen szövegkörnyezetbõl került ki idézetnek. Nyilván nem is fontos, csupán magában ez, az egy sor utal a tett elkövetõjének (elkövetõinek?) gondolkodására. Gyilkosnak és árulónak gondolja Kádárt; az adott temetõ földjét pedig, ami magyar föld, szent földnek, amelybõl eltávolította Kádár és felesége földi maradványait. Hova tette? Vagy: mit tett vele? - merül fel a kérdés bennem. Persze, azonnal ott a kétely, hogy egyáltalán milyen eseménysorba sorolhatom, mert ugye, ez a tett és körülményei még nem tisztázódott, a rendõrök nagy aparátussal nyomoznak...Lehet, hogy csak a több tucat rendõr lábnyomait találják a sír körül?
Mivel fantáziám kicsiszolódott a mai kormány tettei és az öszödi beszéd következményeléppen is, ráadásul a rendõrpalota ügyén is, de figyelemmel kísérve az összes mellébeszélést a kormány részérõl, a sírgyalázatnak nevezett történet több célt szolgálhat:
1. A jobboldalt megint el lehet azonnal marasztalni.
2. A Kádárszimpatizánsok gyûlöletét a jobboldali érzelmû emberek felé lehet fordítani.
3. El lehet vonni az ország népe figyelmét a kórházak privatizálásáról és gyorsan cselekedve a miniszterlány azt tesz hirtelen, amit diktálnak neki: mindent elad, amíg az emberek sajnálkozva, megbotránkozva, haragosan, stb., ki-ki vérmérsékletének megfelelõen Kádár sírgyalázatával foglalkozik gondolatban és errõl beszél az ország népe.
4. Közben el lehet hallgatni az igazságot, mert ugye, megint csak félig van az kibontva.
5. Nos, ne tessenek madárnak nézni! Kinek is az érdeke, hogy valami olyan meghökkentõ történjen ismételten kishazánkban, ami megint világra szóló, botrányos tettnek minõsülhet? Ha vandalizmusról lenne szó, akkor - szerintem - vissza sem temették volna a sírt az elkövetõk, hanem szanszéjjel dobálták volna Kádár csontjait és szétszórták volna felesége hamvait. Csakhogy ásni kellett, mert ezek a valakik behantolták a sírt. És bizony KETTÕ MÉTER MÉLYET kellett ásni! - mondták. Ne tessék nekem bemesélni, hogy ez a mûvelet hang nélkül megmegy, de a fémkoporsó 20 x 40 cm-es résnyitása is zajtalanul történhetett. Ha mégis, akkor bizony prfesszionális mûveletnek vagyunk tanui és nem beszélhetünk barbarizmusról, hanem ne adj Isten - fantáziám szerint - tudatosan eltervezett tettrõl, amely utasításra, fentrõl eredhet és bizony, komoly titkosszolgálati teljesítménnyel párosulhat. Mind ezt azért írom le, mert a nép számára hiteltelen kormány is meggyanúsítható a sírgyalázat szemfényvesztésével, mint a rendõrség részérõl bármely emberke, vagy párt. Mindenki gyanúba keverhetõ. Elképzelhetõ, hogy a tettes éppen az, aki gyanúba kever másokat?
6. Felteszem a következõ kérdésemet: Valóban voltak-e ott csontok? Azaz: odatemették-e Kádár Jánosnak és feleségének földi maradványait, vagy csak egy emlékhely volt, amirõl kevesen tudtak, és máshol van Kádár igazi sírja, amirõl esetleg megint csak kevesen tudhatnak? Ez a kétely felmerült bennem, mert nem tudom igaznak elfogadni a mai kormány egyetlen szavát sem és már a nyilatkozatoknak sem hiszek.
7. Tamás Gáspár Miklós, igencsak gyorsan reagált és elmesélte saját verzióját: http://www.nol.hu/cikk/444953/
Csend van.. Érthetõ, mert nyomoz a rendõrség. Nem tudom, miért nem tudok beszerkeszteni egyetlen hírt sem a weblapomra.... Mintha hírzárlat lenne. S ez, megerõsíti minden kételyemet.
Komárom-Szõny, 2007. május 2.
Megjelent: Nemzeti Hírháló, 2007. május 3.