1. GONDOLATOK

1.

„A szûkkeblû: szûkmarkú szokott lenni, de a rosszindulatra és megtorlásra való hajlamot is hordozza magában. Külön szótára van az ilyen embernek. Ezért - és nem sorolom, hogy még miért - nem fogadtam és nem fogadom el miniszterelnöknek. Bármilyen szótárt alkalmaz, bármennyire meg akarja változtatni a szavak értelmét, a szimbólumokat képtelen, mert azok - legyenek akár szám, betû, illetve alakzat szimbólumok - univerzumra, kozmikus jelenségekre vonatkoztathatók, vagy azokból eredõk. Embernek nincs hatalma felettük. Ember alkalmazni képes - mint minden egyéb mást - a szimbólumokat jóra, rosszra, mégsem lehet annyira hatékony ezen alkalmazás során, hogy szembe szegüljön a szimbólumok eredõjével. Ugyanis az eredõ nem más, mint az Isten. Szembe szegülhet vele, mint ahogyan meg is teszi, de visszaüt úgy saját maga-magára, hogy önmaga szimbolikus lénye válik megvetés tárgyává. Mint ahogyan ezt látjuk, tapasztaljuk esetében. Nem válhat tömegek számára, nagyobb csoportok körében tiszteletre méltó emberré.”

Szõnyi Bartalos Mária
Komárom-Szõny, 2007. március 21.

2.

„Attól még, hogy tudatosan nem érzékelnek valakit, az még lehet normális.
Fõleg, ha felfogja e tudatosságot és a mögöttes szándékot felismeri.
Ha valakit nem érzékelnek, az nem jelenti azt, hogy õ sem érzékel másokat.
A kiátkozottak létformája, szabályrendszere - az egészen különleges szabadságérzet felismerésével - egyedivé alakítható, amely létformában a normái ugyan változ(hat)nak, de ettõl még épeszû marad. Amíg önmaga képes érzékelni, és betartani, ellenõrzése alatt tartani mértékeit, addig nincs baj. Attól kezdve, hogy erre nem képes már, a normái felborulnak és eszeveszetté válhat.”
Szõnyi Bartalos Mária
Komárom-Szõny, 2007. március 22.