Ígéretemhez híven

Szõnyi Bartalos Mária

Magyarország

ÍGÉRETEMHEZ HÍVEN

Ígéretemhez híven, az Orbán Viktor miniszterelnökségével vezetett kormány eltelt egy esztendeje után élek a szabad vélemény nyilvánításom jogával, és ezután leírom azt, amirõl eddig hallgattam.

Miért hallgattam? Azért, mert az elõzõ kormány nyolc esztendeje után úgy gondoltam, hogy illik megadnom Orbán Viktor kormányának azt a sanszot, hogy átláthassák az ország helyzetét, megtervezhessék, megtehessék azokat a rövid-közép-, és hosszútávon érvénysíthetõ intézkedéseiket, amelyekre szüksége van Magyarországnak ahhoz, hogy a múlt, a jelen, a jövõ magyar emberei - a majdani jövõ nemzedékre is gondolva - jobban és jól érezzék magukat hazánkban.

Nem lepett meg a baloldali pártok megnyilvánulása úgy külföldrõl, mint belföldön. Ellenzéki szerepbe bújva az ellenzéki pártok képviselõi mindent megtettek annak érdekében, hogy lejárassák úgy külföldön, mint belföldön az Orbán Viktor nevével fémjelzett kormányt. Nem semmi hadjáratot indítottak, ami – érzéseim szerint – visszájára fordult az eltelt egy év után és nem jött be a számításuk.

Csupán az a bajom velük, hogy véleményem szerint súrolták a hazaárulás fogalmát, ami miatt megfontolandó, hogy még egyszer ilyen és hasonló tettekre vetemedjenek. Azért megfontolandó, mert a 2012. január 1-én életbe lépõ Alaptörvény bizonyára szigorú lesz a hasonló tettekkel szemben.

Az Orbán Viktor által vezetett kormány javíthatna a kommunikációján, mert az emberek azt várják, hogy azonnal reagáljanak a kormánnyal szembeni extrém megnyilvánulásokra. Bár, tudom, hogy lehet elõnye annak – fõleg, ha külföldrõl érkezik a támadás -, hogy jól átgondolva a diplomáciai nyelvezetet, kicsit késõbb érkezik reakció a kormány részérõl, de ez sem elõny minden esetben.

Nagyobb figyelmet kellene szentelni a belföldi „diplomáciára”! Mert ugye, nem csak külföldi diplomácia létezik, hanem belföldi is.

Minden kertelés nélkül le kell írnom a következõt: A jelenlegi kormánynak tudomásul fontos venni, hogy a 2006-os belföldi események sok magyar ember lelki, szellemi és fizikai sérülését nem nézheti érzelem nélkül, hidegen, ridegen, hanem újra meg kell vizsgálni mind azoknak az embereknek a bûnösségét, akik kirobbantották ezt a gyalázatos eseménysorozatot. Azokat az embereket pedig szabadon kell engedni, akik méltatlanul bûnhõdnek jelenleg is börtönben. A jelenlegi kormány ezt nem kerülheti ki, mert ellenkezõ esetben a kormány tagjait is a 2006-os õszi események provokátorai közé sorolják az áldozatok és hozzátartozóik, de a velük együttérzõ emberek is.

A gazdasági fellendülés érdekében tett lépések következményeinek pozitív hatásában lehet reménykedni. Személy szerint még nem fûzök hozzá túlzott reményeket, mert sok az a világpolitikai és világgazdasági tényezõ, amely meghiúsíthatja a már eddigi lépéseket is. Persze, ezzel tökéletesen tisztában vannak a kormánytagok.

Mivel úgy határoztam, hogy - „örök ifjú maradok” J - nem leszek saját jogú nyugdíjas, ezért, mint kívül álló tudom figyelni a nyugdíakkal kapcsolatos eseménysorozatot. Visszamenõleges hatályú jogszabályokat ebben a témában nem hoznék, ha a kormány helyében lennék.

Az embereknek pedig csak annyit tudok üzenni, amire édesanyám mindig felhívta a figyelmemet: „Ne vegyél fel kölcsönt! Inkább nullán legyél és ne mínuszban!” Ugyanis a jó szomszédok segítik egymást. Persze, ehhez mindannyiunknak „jó szomszéddá” kell válnunk.

Az ifjúságnak pedig a következõ az üzenetem, amit értelmezzenek saját maguk:

TÁRSADALMI RENDSZEREKTÕL FÜGGETLENÜL a szülõknek nem csak kötelességeik voltak, vannak és lesznek gyermekükkel, gyermekeikkel szemben, hanem jogaik is. (Forrás: http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=010941 -205, 207, 208.)

A gyermeknek, gyermekeknek nem csak jogaik voltak, vannak és lesznek szüleikkel szemben, hanem kötelességeik is. Aki az "érzelmeit az érdekeinek rendeli alá" - bár, a mai világban ez, nagyon gyakran elõfordul -, az kíméletlenné, kegyetlenné válik a szüleivel szemben. Az ilyen gyermek csak kapni akar, de adni nem; viszonozni például a szülõi segítséget, amikor a szülõ lebetegszik, azt nem fogja megtenni, ami nem más, mint cserbenhagyás; mint a cserbenhagyásos gázolás – büntetendõ cselekedet.

Gondolkodjanak el azon, hogy egyszer õk is megöregedhetnek, megbetegedhetnek, stb…. Ezen gondolatok jegyében vállaljanak és neveljenek gyermekeket.

Tudom, hogy sok az a téma, ami az elmúlt egy esztendõben történt az országban, az országon kívül és most nem érintettem. Késõbb konkrétumokról is megírom a véleményemet.

Komárom-Szõny, 2011. július 5.