AZ INDIÁNNÕ ÁLMA












Szõnyi Bartalos Mária


(Magyarország)


*



AZ INDIÁNNÕ ÁLMA


Válasz Pogány Zoltánnak, a 2006. árilis 17.-i válaszversére


*


*


*


*


*


*


*





Álmomban láttam a hosszú lobogásod.


Láttam szárnyaid, ahogyan befedted e földi világot.


Melléd nem éveket számolni jöttem,


mert az Idõkereket már régen összetörtem.


Te beszélsz az emberi idõszámításról,


amíg mondom a magamét idõtlenül


szeretettel – szeretetben:


Istentõl Megáldva,


Jézustól Szeretve,


Szûz Mária Oltalmába helyezve.


Por-Szemként.


@


Galaxisok figyelik az álmom.


Az éjjelem és NAPvilágom


égitestek tükrében forog


itt, e földi létben:


Spirálforgás szellemében


álmom nem más,


mint Dimenzióváltás.


@


Nincs múltam s jövõm.


Jelenem van csupán Magból eredõn,


MAGgá válva egy más dimenzió jelenében.


SzellemMAGgá.


Itt, e fõldi álomlétben PORszemben hordozó MAG vagyok.


Indiánszeretettel.


@


Álomszárnyaimon száll miriád szellemMAG


szél nélkül, mert így jön el az Indiánnõ Álma


mindenki számára,


akik álmukban keresik a közvetítõt.


Indiánnõ Álmában nincs sóhaj, nincs szenvedés.


Indiánnõ Álmában nincs SZÓ, de van KÉP.


Indiánnõ Álmát a szimbólumok nyelve


FÉNY kíséretében járja körbe-körbe.


Indiánnõ Álmának szakadéka az ébredés.


Felveszem az álruhámat, mert álomébredésben


minden porszem


álruhába bújik, megmutatva álönmagát az emberiségnek.


A látvány, szinte hihetetlen:


Kergetjük, tapossuk, ellökjük mi, porszemek egymást, ütközünk e földi létben,


mint az Égitestek a Kozmikum Rendjében.


Nem vesszük észre a Földön a Rend Birtoklását,


pedig a Rend Birtokosai mi, a porszemek vagyunk


nem csak az álmunkban, hanem az álomébredésen túl…


@


Az Indiánok nem halnak meg csak Por-Szemekké válnak.


Szellemhordozó Por-Szemekké.


Az Indián-Por-Szemek nem tapossák, nem bántják egymást.


Por-Szemük szimbólumok hordozói.


Nem beszélgetnek,


csak egymás Por-Szemébe néznek.


Összetartanak.


Szeretettel.


Mindörökké.


@


Álombeli lobogásod: tûzrõl pattant faágból fakadó láng.


Lángszárnyaid befedték e földi világot és minden hamuvá vált,


Az IDÕTLENSÉGBEN.


Rájöttél magadtól:


Egy szeretettel feltöltött Por-Szembe


Már nem fér a szerelem érzése.


Rájöttél: azért lettél


Por-Szem, mert már elégtél.


Elég Tél!


A szeretet hûvösebb, de kitartóbb és erõsebb mágnes a szerelemnél.


A Jó Isten tudja, miért…


Más Por-Szemmel másKÉP(p)en láttál engem.


A Por-Szemek számára nincs Tér és Idõ.


Odanéznek, ahova kell, és azt látnak, amit emberszem nem láthat.


Azt gondolnak és azt tudnak, amire nem képes az emberi agy.


Ilyen Por-Szem voltál és voltam


Az Indiánnõ Álmában…


*



Komárom-Szõny, 2010. október 18.




http://www.irokilencek.hu