AZ ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE ELNÖKÉNEK MEGNYITÓ BESZÉDE

„HA MÁR EGYSZER MAGYARNAK SZÜLETTEM”

ELÕSZÓ HELYETT

„Az Író Kilencek Nemzetközi Köre elnökeként nem a mindenkori Magyar Kormány ellen vagyok, hanem azért teszem a dolgom, hogy soha többé ne fordulhassanak elõ olyan rettenetek a magyarsággal, mint például a trianoni megpróbáltatások, vagy a benesi dekrétumok következménye, de 1956 és 2006. október 23 sem. Ne fordulhasson elõ a magyarság üldözése, üldöztetése sem itthon, sem külföldön. Aztán, ha ez nem tetszik valamelyik magyar vagy külföldi kormánynak, arról nem mi, mint írók, költõk tehetünk, hanem õk, mint politikusok. Akkor mi azt érezzük, hogy valami hibádzik a politikájukban, szólunk írásainkban, költészetünkben róla, és elvárjuk, hogy gondolkodjanak el tetteiken és javítsák ki a hibát. Mert, ha elromlik egy autó és a tulajdonos azt mondja, „Nem én rontottam el, hanem a volt sofõröm karambolozott”, attól még nem javul meg az autó. El kell vinni a szerelõhöz, aki szakemberként elgondolkodik azon, hogyan javítható, és azután megjavítja, hogy mûködõ képes legyen.

Bízom abban, hogy a jelenlegi Magyar Kormány is az említettek miatt tesz most, de késõbb is a magyarság érdekében fogja tenni alapvetõen a dolgát úgy belföldön, mint külföldön, és akkor találkoznak törekvéseink. Csupán az eszközeink mások: övék a politika, miénk az irodalom.

Nem véletlenül tartotta meg az Író Kilencek Nemzetközi köre 10 hazai írója költõje a II. Nemzetközi Seregszemléjét Budapesten, a Magyarok Házában, a Magyarok Világszövetsége székhelyén. Azért tartottuk ott, mert mi nem magyarkodunk, hanem magyarok vagyunk és vállaljuk, hogy gyökereinkben is összetartozunk a földkerekség magyarságával. Nem értjük, hogy több hatalmi rendszert követõen át, a mai napig sem kap kormányzati – állami - támogatást a Magyarok Világszövetsége Magyarországtól, Magyarországon. Mi készteti erre a Magyar Kormányokat? Többek között erre is szerettünk volna konkrét választ kapni mi, az Író Kilencek írói, költõi az általunk mélyen tisztelt mai, magyar politikától, de a politikus-meghívottak közül nem jött el és nem képviseltette magát senki. (Tisztelet mindazon politikus-kivételeknek, akik levélben értesítettek bennünket, és gratuláltak, sok sikert kívánva a seregszemlénkhez.) Mi, mégis bízunk abban, hogy a mérhetetlen teendõik mellett, megkapjuk a választ hamarosan, valamilyen formában.”

(Szõnyi Bartalos Mária, Budapest, Magyarok Háza, 2010. szeptember 25. )

AZ ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE ELNÖKÉNEK MEGNYITÓ BESZÉDE, AZ ÍRÓ KILENCEK NEMZETKÖZI KÖRE II. NEMZETKÖZI SEREGSZEMLÉJÉN

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki megtisztel bennünket jelenlétével.

Ma, 10 hazai íróval, költõvel élõ kapcsolatba kerülhetnek. Nagyon örülök önöknek, mert több ismerõs arcot látok.

Bemutatkozó költõink, íróink több, mint 80 %-a vidékrõl érkezett.

Azt vallom, hogy vidék nélkül nincs szükség fõvárosra. A vidéknek szüksége van fõvárosra. Ha a fõvárosnak nincs szüksége vidékre, akkor nincs ország. Ha nincs ország, akkor nincs fõváros sem.

Más a vidéki életforma, mint a fõvárosi. Az értékrendben van óriási különbség. Az emberek gondolkodásában van hatalmas különbség.

Érzõdik ez, az irodalomban, költészetben is. Ez, nem baj! A baj ott kezdõdik, amikor egy fõvárosi irodalmi kör, vagy irodalmi lap nem veszi figyelembe a vidéki írók, költõk értékrendjét, ragaszkodásukat a földhöz, családhoz, gyermekeikhez, hitükhöz, gondolataikhoz, a szeretet és szerelem érzéséhez, a tájhoz, állatokhoz, növényekhez, folyókhoz, tavakhoz, de sorolhatnám tovább…

A vidéki ember remek megfigyelõ. Bizonyára a fõvárosi író és költõ ember is. Mégis tudomásul fontos venni, hogy a vidéki írókat, költõket más hatások érik, mint a fõvárosi irodalmárokat. Az óriási különbség a lehetõségekben nyilvánul meg.

Sokszor feltették nekem azt a kérdést, mint az ímént, a sajtótájékoztatón is Törõcsik Attila a Polgár Info fõszerkesztõje, hogy „Mitõl nemzetközi az Író Kilencek?”. Egyrészt: A tagság összetételétõl. Másrészt: Aki elér egy bizonyos szintet írásaival, legyen bármilyen hit által vezérelt, vagy bármely eszméhez tartozó e változó világunkban, élhet bárhol e Föld kerekén, és jelentkezett vagy jelentkezik nálunk, azt szívesen látjuk magunk között, ha beszéli rendesen a magyar nyelvet. Nem fogadjuk be magunk közé azt az írót, költõt, aki kizárólag szidalmazni képes a magyarságot; mert a hibákra rá lehet és rá kell mutatni, mi is megtettük és megtesszük, de csak a hibákat látva és ezért gyûlölni a magyarságot, azt nem engedjük.

Nekünk erényeink is vannak!

Megtördeltek, szétszabdaltak bennünket, de megmaradt a hitünk abban, hogy összetartozunk.

Bármelyik országban is vannak magyar emberek: összetartozunk.

Gyökereim Csallóközben vannak. Lénárd Jóskáé például Székelyföldön. Figyelünk egymás gyökéradta érzékenységére és tiszteljük ezt az érzékenységet.

Mi, az Író Kilencek Nemzetközi Köre tagjai tiszteletben tartjuk a hazánktól távoli országokba került írókat, költõket. Tiszteletben tartjuk az érzékenységüket, honvágyukat és hazaszeretetüket.

A történelmi stressz-helyzetek mindenütt e világon felszínre hozzák azoknak az embereknek a képességeit, akik alapjellemükben hordozzák a költõi, írói és más mûvészi képességeket. Belsõ késztetésük adta megnyilvánulásaiknak olykor nem örülnek a politikusok, vagy az éppen hatalmon lévõ kormányok. Mégis, vélemény-nyilvánítási joguk bátorítja arra mindannyiukat, hogy írásaikat, botladozó, vagy kiforrott költészetüket, prózai értékeiket nyilvánosságra hozzák az interneten.

Magyarországon nagyon sok költõi, írói vénával rendelkezõ ember nyilvánult meg 1990 óta. Miért ettõl kezdve? Mit mutat ez? Azt, hogy évtizedekig magukba fojtották a kimondhatatlant, a leírhatatlant. Mert 1990 elõtt volt az államapparátus által irányított néhány irodalmi lap és slussz! Az önálló gondolkodás tehetségtelennek nyilváníttatott.

Kipróbáltam: 1982-ben azonos idõpontban 27 helyre küldtem el ugyanazon verseimet, postán. 25 helyrõl visszaérkezett a válasz: tehetségtelen vagyok! Kettõ helyrõl – a Gyõrben mûködõ MÛHELY-tõl és Lezsák Sándor költõtõl – olyan válasz érkezett, hogy tehetséges vagyok. Nos, tudtam, éreztem, hogy nem vagyok tehetségtelen.

A napokban megnéztem az interneten kettõ weblapot. A KÖZKINCS és a FULLEXTRA elnevezésût, mert több éve is elmúlt, hogy mind a kettõnek tagja voltam. A KÖZKINCSEN nem láttam kívülrõl a taglétszámot, de nagyon nívós írásokkal találkoztam. A FULLEXTRA 8400 fõ feletti taglétszámot mutat, szintén nívós írásokkal.

No, meg a többi weblap!

Édes Istenem! Mennyi visszafojtott gondolat volt 1990 elõtt! – ez jutott eszembe.

Azt szoktam mondani, hogy semmi sem lehet túlzó, amit az érzés, az intuíció, vagy az ihlet diktál.

Ha veszélyérzettõl ihletett írás fakad az Író Kilencek Nemzetközi Köre tagjai valamelyikének tollából, akkor azt nem csak egy óriási és kétségbe esett felkiáltó JEL-nek vagy kérdõ JEL-nek fontos rögzíteni a mindenkori hatalomnak, hanem egyben INTÕ JEL a magyar nép, a magyarság közérzete miatt, határok nélkül - a világ urai számára is.

Az Író Kilencek Nemzetközi Köre tagjai, ha bírálnak költészetükben, prózai írásaikban, azt azért teszik, mert féltik a magyar nemzetet, féltik a magyarságot.

Ezen gondolatok jegyében adom át a szót Patrubány Miklós úrnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Elhangzott: Budapest, 2010. szeptember 25., Magyarok háza, Széchenyi terem.)