FÜGGETLENEK

Szõnyi Bartalos Mária

(Magyarország)

FÜGGETLENEK

Független az, aki másnak nem rendelõdik alá, nincs kiszolgáltatott helyzetben senkitõl és semmitõl.

A senkitõl, semmitõl sem való függés azt jelenti, hogy sem anyagilag, sem lelkileg, sem szellemileg, illetve eszmeileg nem függ valaki senkitõl.

Napjainkban nagyon sokan mondják magukat függetleneknek és mégsem azok. Miért nem? Azért, mert bármely csoport elvár mondjuk anyagi támogatást az államtól, máris nem független. Persze, felmerül a kérdés, hogyan lehet elérni az anyagi függetlenséget? Ugyanis, ez a legnehezebb a mai világban. El lehet érni azt, ha összefog egy csoport, és tagjai belenyúlnak a saját zsebükbe, majd kifizetik saját kontójukra a kifizetendõket. Ez az egyik megoldás. Aztán van egy másik megoldás is. Amennyiben a tagok közül vállalja valaki a szponzori szerepet. Nos, ehhez némi állandó jövedelemre van szüksége a szponzornak. Tudom, mit jelent ez, mert magam is ebben a cipõben járok.

Na, de! Ha valaki belekóstol az igazi függetlenség ízébe, hát nem szívesen mond le róla. Még akkor sem, ha elhatározza, fogyókúrázni fog, és a reggelibõl, ebédbõl, vacsorából lecsippenti az addig szokásos adagja felét, mert ugye, minden drágul. Ennek van aztán elõnye is, mert a régebbi ruháit, amit félre tett, hordani tudja. Persze, ára is van, mert a végtelenségig nem fogyókúrázhat az ember lánya, ugyanis idõvel az egészsége rovására is mehet a dolog.

Fõleg akkor, ha a környezete sem érti, hogy miért nem adja be a derekát és miért ragaszkodik annyira a függetlenségéhez. Hát, persze, hogy ragaszkodik, mert nagyobb árat kellene fizetnie, ha feladná függetlenségét. Ez, eszébe sem jut! Még akkor sem, ha innen is, onnan is támadják, mert sokan irigyelik kitartását, életszemléletét, életvitelét. Bár, az irigyek soha nem látják meg, hogy a függetlenség önmagában hordozza a rengeteg, idõigényes ingyenmunkát. Fõleg akkor, ha egy csoportot tart össze valaki, és megy is valamire, kisebb-nagyobb sikereket képes elérni a csapatával együtt. Amikor már látható is a siker, akkor jön a gonoszkodás az egész csapat ellen. Persze, elõször mindig a vezetõt veszi célba a rosszindulatú emberke. Miért is ne? – gondolja.

Az a véleményem, hogy nagyon egyszerûen ki lehet védeni a gonoszkódókat, amíg csak gonoszkodnak: nem veszünk róluk tudomást. A kitartó gonoszkodó már más helyzetet teremt, mert könnyen átcsap rosszindulatúságba, vagy éppen feljelentget itt-ott-amott bennünket. Ez, már idõrablás a részérõl, mert nekünk kell bizonyítani ártatlanságunkat. Azonnal az a kérdés merül fel, hogy „Nahát! Független? És mibõl tartja el magát, no meg a csapatát?”

Összefogásból, szeretetbõl, egymás segítésébõl, stb. Ez lehet a függetlenek válasza, mert ez az igazság. Nem hiszik? Pedig, bizony van ilyen! Aki nem hiszi, próbálja ki, de figyelmeztetetm az illetõt: szív, lélek, kitartás kell hozzá és nem szabad hazudni. Fõleg önmagunknak nem. Nem szabad másokat becsmérelni. Fõleg önmagunk miatt nem, mert hátha visszájára fordul a dolog.

Kellenek az igazi függetlenek, akik pártoktól mentesen, kívûl állóként képesek rávílágítani például a mindenkori kormányok vargabetûs útjaira, vagy meglátnak olyan apró eseményeket, amelyekbõl nagy dolgok is lehetnek a nép ellenében.

Szükség van a független újságírókra, a független költõkre, a független írókra, a független társadalomkritikusokra, és a független gondolkodókra, akik nem véletlenül váltak függetlenekké. Oda kell figyelni mondandójukra és nem szabad a perifériára lökni õket azért, mert nem vállaják fel egyik eszmét sem hazájukban.

Komárom-Szõny, 2010. augusztus 19.