Visszahívom
a gondtalanul csengõ kacajt,
a hullámtéri csavargásokat,
a szaporátlan szamócaszedést
a füzes árnyékában –
visszahívom...
Visszahívom
a Sziget-falu közötti kompjáratot,
töltés oldalán a sok-sok vadvirágot,
nõvérem-fonta koszorút a fejemre,
a mezítlábas kislányságom –
visszahívom.
Visszahívom
azt az illatos hónapot,
mely már csak
emlékfoszlányoktól ragyog,
s az Idõ fonalát pörgetve vissza
vágyakozó-sajgó nyomot hagyott
Visszakérem!
Visszahívom!
Nagyanyáim imáit,
Nagyapáim szerelmit!
Anyám-apám örömit,
Apám-anyám keservit...
Az Idõ ráfelel:
Nem adom!
Kilépek az Idõbõl,
mert a képzeletem
idõtlen-határtalan
birodalom...
S visszalátom
magam
fekve a fûben
hanyatt -
múlt szemem a
maival
összenevet,
összekacag...
Megjelent: SZÓZAT c. folyóiratban 2010. június 4.
www.szozat.org
http://www.irokilencek.hu
Szõnyi Bartalos Mária
