 SZÕNYI BARTALOS MÁRIA
(Magyarország)
PRESSZIÓ
Pro memoria
Dunán áteveztek sokan, de nekünk jégen volt a biztosabb.
Indult a vonatod neked is valamerre.
Sokan jöttünk át gyalog a Lélekfolyón.
Zimankóban is utat mutatott vastag jege.
Kisszigetre átjárt megpihenni a sors.
Rettegésemben megnémultam, csak fogtam a karod,
Istenhez fohászkodtam, tényleg most mehetünk-e
Mikor elmentek mellettünk a csendõrök.
Itt vagyunk, mondtad, s megálltunk, megérkeztünk már.
Nem lehet baj, batyunkat letettük magunk mellé.
Átgázolt rajtunk - újra megszólaltál - kíméletlenül a szemét.
Cudarul égetett a fájdalom évtizedeken át: nyomott a batyu.
Idõvel sem tudták, mi a bánatom: lépteimet elvitte a folyóm.
Óda lett az "Odaát", a honvágy gyötört, a gyökerek hiánya.
(Részlet, a Szenvedés Lángja c. kötetem DISZKRIMINÁCIÓ c. fejezetébõl)
http://www.irokilencek.hu
|
