96. RÖGESZME

Szõnyi Bartalos Mária
RÖGESZME

Oly’ idõk járnak hazánkra, mikor össztüzet mérnek jobbra jobbról, - de figyeld meg: kevésbé balra balról! - a kárpát-medencei magyarokra a megdudvásodott agyar-rögeszméiket sétáltatva kajánul a gazdagok, ünnepeltetve önmagukat ki-bejárnak trianonhatárokon, s közben szidva az itthon maradt, sorsukat vállaló magyarokat, majd levadászva rájuk telepednek e hazában egyenként, ide-oda rõpködve dögkeselyûként.
Ismerd fel a rögeszmés vént!
Miként olvad be hozzád, lelked színaranyát fellazítva?
Sértett gõgjében elvárja: érkezését királyi lakomával fogadd…
Nem ad, de elvesz, s te örülj, hogy alázatos lehetsz és megvendégelve bocsánatot kérhetsz tõle, hogy csak ennyire tellett. Ennek fejében ajándékba adja neked saját szégyenét, levetve, mint az egyik köntösét, rád ruházza, viseld te, mert õ elodázza következõ életére a szégyenpírt, orcájáról belédtörölve. Érzed, hogy arculcsapott.
Ne feledd: közben minden szavad rögzítve van! Még a lélegzeted is a gondolataiddal együtt.
Mert megbízták, s a bizonyíték kell ahhoz, hogy elvette tõled azt, ami neki nincs és a magyar embernek kincs: az önbecsülésed. Elégedetten távozik tõled, és viszi, mert hiszi rögeszmésen hazagyülölettel telített esze a gyõzelmet és felülkerekedését. Feletted. Neki ez kellett! Mióta hûtlen, áruló ügynökként steppel, azóta ilyen idióta, s lett lényege a bosszú: tönkretenni minden itthonit, növelni vérszívók és kirablók sorait hõsmagyarnak álcázva magát, mert így él már csak benne az örömhit! Mi rajtad csattan. Mert mindennek ára, tára és kára van. Mára ennyi elég neki, de jön majd még!
Aki elhagyta lélektiprón a magyarságát, nem akar segíteni az, mert rögeszméjévé vált, hogy mentse életét és gyûjtse vagyonát. Amennyiszer, s amikor, amennyire lehet, ahol engedik kihasználja a nép nyomorát, hogy tönkre tegye azt a hû - e hazában sorsát vállaló - magyart, aki õ soha nem lehet már.
Légy óvatos! A mérték hordozza az értéket. Ne helyezd a magyarok sorsát e hazában vállaló hûségesek elé a hûtlen éket; mi aránytalanul aranyban méri a benne lapuló léket, s ötven éve már országigát húzó féket ad csupán, és gátolja a magyar péket, de elfoglalná az aranyszéket. Talán még meg is koronáztatná magát.
Na, nem ittonról, hanem külföldrõl mond kéket-zöldet, és olykor nagyot béget „zséket”, ha meglátjuk benne a rosszindulatú rögeszméket s a bérencéket.
Gondolkodj! Aki azt mondja támogat, de bármilyen formában elveszi tõled hitedet, idõdet, pénzedet, és önbecsülésedet, az mit akarhat?
Szóban támogathatsz te is mindenkit.
De hol marad a tett?
Tanuld meg a szóvirágok elõtti tetteket mérlegelni!
S ha nincs mit mérlegre tenni, akkor nem kell a rögeszme-szóvirág.

Komárom-Szõny, 2008. augusztus 24.