85. MI MAGYAROK SORSKÖZÖSSÉGBEN ÉLÜNK!

A Nemzeti Hírháló többször megjelenítette annak a szavazásnak a listáját, amelynek mottójaként „Hiteles magyar politikát, hiteles embereket a magyarság élére, biztos jövõt minden magyarnak!” feliratot választották a szerkesztõk. Jelenlegi állás szerint a szavazók több, mint 86 százaléka a Szent Korona Országának államformáját választaná. Elsõ számú vezetõként Dr. Papp Lajos szívsebész professzort, aki körül napjainkban megoszlanak radikális körökben a vélemények. Úgy gondolom: a professzor megtervezte nyugdíjas éveire a teendõit, nem fog unatkozni és a nemtelen támadások elõl elhajol, kitér.
Csak találgatok, hogy miért is történt hirtelen személye ellen olyan vehemens támadás annak okán, hogy azt „merészelte” mondani: Orbán Viktor karizmatikus vezetõ és nála jelenleg nincs jobb. (Nem pontosan idézem, de a mondandójának lényege ez volt.)
Kedves Radikálisok! Mondjanak nekem valakit, aki politikailag tapasztalt, megfontolt, felkészült, és képes kivezetni az országunkat a jelenlegi nyomorúságos helyzetébõl a mai Alkotmány és választási rendszer mellett!
Magam is kimondtam, leírtam régebben többször, mint személyiségkutató-és elemzõ azt Orbán Viktorról, hogy „Karizmatikus személyiség, vezéregyéniség”. És most az a radikális önjelölt vezetõ vesse rám az elsõ követ ezért, aki alkalmasabbnak, felkészültebbnek, külföld által elfogadottabb vezetõnek véli magát Orbán Viktornál a jelenlegi hazai, európai körülmények között és a világpolitikában!
Ne ámítsuk önmagunkat, mert egyrészt nem mondom azt, hogy nincsen néhány karizmatikus vezéregyéniség önök között, de még nem eléggé felkészültek, személyük nem eléggé ismert, nem eléggé elfogadottak a választók részérõl sem.
Másrészt: az együttmûködésük hiányából fakadóan semmi olyan produktumot nem mutattak fel a választó közönség számára még, amiért többszázezres tömeg özönlene bármelyikük után is a Parlament épülete elé. Az összefogást még csak most kóstolgatják, mert azért arra rájöttek már, hogy egyedül nem jutnak semmire. Voltak kivételnek nevezhetõ események és szervezõdések, de nem írok neveket.
Önöknek fontos tudni, hogy minden nemzet sorsközösségben él.
Mi magyarok szintén sorsközösségben élünk. Az nem lehet karizmatikus vezetõ, aki ezt õszintén önmagában nem éli, nem érzi át és ami a legfontosabb: a sorsközösség vállalását nem sugározza a személyisége.
A karizmatikus ember: Vonzó, hatással van emberekre, tömegekre. Sokan követik, mert olyan képességek birtokában van, amelyek figyelemre méltóvá teszik mások számára. Tudja, hogy mit akar és mit nem akar. Dönteni képes. Határozott. Képes elhelyezni magát a világban. Tudja, hogy ki és mi a feladata. Mindig a feladata alá rendeli képességeit. Az emberek, vagy egy nép, vagy az emberiség szolgálatába áll anélkül, hogy az egyéniségét feladná. Diplomáciai és taktikai érzéke, de együttmûködési készsége is kiváló. A nemtelen támadások elõl kitér.
A magyar nép számára – a sorsközösségébõl fakadó - olyan vezéregyéniség kell, aki akár az õt követõkkel együtt képes megteremteni az elõre hozott választások lehetõségét is. Amíg nincs önök között ilyen érett személyiség, ilyen komoly feladatot vállaló vezéregyéniség, akit milliónyi létszámú tömeg követ, addig érjék be Orbán Viktorral vagy Gyurcsány Ferenccel; esetleg lehet, hogy miniszterelnöki pozícióra vágyó Fodor Gáborral vagy Dávid Ibolyával…
Amíg meg nem tanulják, hogy nem ugrunk a torkának a saját táborunkba tartozó vezéregyéniségnek egy-egy nyilvános kijelentéséért, és nem tagadjuk meg, nem tagadjuk ki köreinkbõl, addig csak a gyengülés jelei lesznek mérhetõk a radikálisok körében, de be sem jutnak képviselõként az országgyûlésbe talán még 2004-ben sem. Az összefogást és együttmûködést megtanulhatják az MSZP-t figyelve. Amíg csak a képviselõi „pénz, paripa, hatalom, fegyver, jólét” lebeg valakinek a szeme elõtt és ezért másokon átgázol rombolva a közösséget, addig nem tud felnõni feladatához.
Aki tisztában van azzal, amit fenti soraimban írtam, attól itt és most bocsánatot kérek, mert akkor nem neki szól egyetlen megjegyzésem sem.

Szõnyi Bartalos Mária
Komárom-Szõny, 2008. augusztus 4.