57. KETTÕS MÉRCE

Az emberek kivétel nélkül – ösztönükbõl fakadóan - kettõs mércét alkalmaznak. Nem tehetnek mást e poláris világban!
Akkor rajzolódhat ki szemünk elõtt, vagy válhat felismerhetõvé számunkra teljességében az emberek kettõs mércére való hajlama, amikor viszonyítunk önmagunkhoz valamit, valakit. A „hozzám képest” õ milyen, és a „hozzá képest” én milyen vagyok összehasonlításkor általában az ÉN pozitívumai felé hajlik az ember önmaga megítélésében. Még a mellérendelt viszonyokban is könnyen azon kaphatja magát az ember, hogy a másik fölé helyezi személyét tulajdonságaiban, tetteiben. A mai „hierarchikus magaslatok” pedig egyértelmûen arra ösztönöznek sok embert, hogy – akár tehetség és képesség hiányában - megpróbáljanak a ranglétrán intenzíven felfelé kapaszkodva elsõdlegesen kifelé, de legalább önmaguk elõtt többnek, jobbnak látszani azoknál, akik a ranglétrán közvetlenül alattuk, vagy felettük vannak. Hajlamosak vagyunk mások elé vagy mások fölé helyezni magunkat. Értékrendünkön, annak változásainak függvényében válunk hajlamossá mindenek elé és mindenki fölé helyezni magunkat. Lehetõség híján az is elõfordulhat, hogy csak eljátszunk a gondolattal, hogy különbözõ státuszokban, a szerepeket hogyan oldanánk meg, a konfliktusokat hogyan oldanánk fel másokkal, vagy önmagunkban.
Egyetlen „lény”, akivel szemben az ember versenyszelleme alul marad: Isten. Mint teremtõ, nem az embert teremtette maradandóra e földi létre, hanem az Életet. Az ember maradandósága mégis biztosítható a szaporodással és a gének hordozójaként megvalósítható a teremtés további folyamata. Az ember, tehát az élet fenntartásának az egyik eszköze a Földön. Ha valaki ennél többre tartja magát, az nagyon nagyot téved! Ennek felismerése nem csorbíthat semmit az ember fontosságán és szerepén. Akkor sem, ha az egyes ember nem maradandó teremtmény. Ha jól átgondoljuk, akkor rájövünk, hogy nagyon unalmas lenne nélkülünk, emberek nélkül, a Föld.
Vagyunk.
Zajlik is az élet rendesen e Földön. A kettõs mérce miatt. Ezt az életformát a két kiugró génpárhoz tartozó embercsoport okozza. Az egyik azt mondja, hogy õ is tud teremteni és jobban, mint az Isten. Meg is teremtette a pénz uralmát, így a pénz lett az istene.
A másik gén pedig azt mondja, hogy a teremtés folyamata az Isten dolga és nem avatkozik bele, mert abból csak baj lehet, mint ahogyan érzékelhetõ is az, hogy a pénzen fegyvereket gyártanak és vásárolnak, s bizony öldöklés, harcok dúlnak a Földön. Aki a szemmel látható és tapintható „pénzistent” eszköznek használja, az bizony az Isten erejét nem látja, fel sem fogja, nem hiszi, mert még nem kapott a „fejebúbjára” legalább akkorát, hogy észhez térjen. Pedig az „isteni erõlét” jelei egyre jobban tapasztalhatók azok számára, akik tudnak Isten létezésérõl és bíznak benne.
Mindenki számára szemmel látható, szimbolikus jelentés hordozója a magyarok Szent Koronája. Aki tárgyi jelleget tulajdonított neki, az megcsonkította. Mivel a szemmel látható jellegében sem fogható fel egyszerû tárgynak, ezért a Szent Korona eszmeisége nem szenvedett csorbát. A megcsonkítása hatástalanná válik abban a pillanatban, amint tudatosul a magyar emberek többségében az, hogy a Szent Korona egyes darabjai függetlenül attól, hogy bárhol vannak e Földön, képesek hatásos rezonanciát kiváltani bármilyen szinten a magyarok földjén, vízein és légterében. Képes ezáltal beavatkozni a Föld rendjébe. Ennek tudatában a magyar emberek – bárhol élnek e Földön – összetartoznak.
A Magyar Föld a Szent Korona tulajdonában van. A Magyar Népnek adatott meg a Szent Korona tulajdonában levõ föld birtoklásának a joga. Más népek, más nemzetek tulájdonába nem kerülhet, de nem is birtokolhatják. Akik megpróbálják elorozni, azok megjárják! Ezt nem értik meg azok a nemzetek, akiknek fáj a foga a Magyar Földre, és a pénz értékmérõ funkciójában gondolkodva, önmagukat becsapva erõszakosan vásárolják fel a magyar föld egy részét. Hangsúlyozom: hiába! Minden látszat ellenére – HIÁBA!
Tévedésük abból ered, hogy nem értik meg: a magyar nép alapvetõ törvényeit nem az emberek alkotta kormányzati törvények adják és uralják. A természet törvénye isteni törvény. Isten Egységes Törvényén alapuló földi életet pedig nem írhat felül ember által alkotott, kettõs mércét fokozó, bármilyen törvény vagy jogszabály.
Az eredeti Szent Korona szimbolikus üzenetét - a minden szintû tulajdonlás és birtoklás szellemének alapmotívumát, ami a magyar emberek tudatalattijába nemzedékeken át beivódott, s nem véletlenül napjainkban kerül a tudatuk felszínére – senki nem veheti el a Magyar Néptõl.
Próbálkoztak, próbálkoznak…
Mai világunkban a zsidó politikusok próbálnak „új hazát” keresni a zsidó nép számára. Õk soha nem becsülik meg, ami adatik számukra. Izraelhez is hûtlenné akarnak válni, mert „bûnfészekké varázsolták”, és már õk sem tudják elviselni a terjeszkedési vágyuk poklát. Nyugalmat akarnak, de megint mások kárán. Jelenleg a Szent Korona Népe kárán. Úgy gondolják, hogy lopva-betelepülõkként sikerül kiszorítani a Szent Korona Földjérõl a Magyar Népet. A pénzgõg homályosította elméjükkel nem gondolnak arra, túl sokat tévedtek már a történetiségük folyamatában ahhoz, hogy a gondolataik mögöttes szándéka maradéktalanul teljesülhessen. Erõteljes kettõs mércéjük gépezetének elméletébe hiba csúszott eddig, mindig. Ennek földönfutó áldozatai voltak, most is azok, és lesznek, ha nem vizsgálják felül területhódító értékrendjüket minél hamarabb a jelenlegi politikusaik.
Itt, és most fontosnak tartom megjegyezni az emberi mivoltomból fakadó kettõs mércémet akkor, amikor a zsidókról, mint népcsoportról vagy nemzetrõl gondolkodom. A Földön eluralkodó mai „rendetlenség” kényszerít engem is, mint minden embert, az úgynevezett „kettõs mérce” tudatos alkalmazására, ebben az írásomban. Más „mércével” vagyok kénytelen gondolkodni a zsidó politikusokról, és megint más szemszögbõl látom az egyszerû, köznapi zsidó emberek életét ma, Magyarországon.
Egyetlen azonos momentum fedezhetõ fel mindkét rétegben: FÉLNEK. Az egyszerû zsidó emberek attól tartanak, hogy az anyaországuk politikusai és a magyarországi SZDSZ-be tömörült politikusok döntései, tettei miatt a többi népcsoport õket, az egyszerû, köznapi zsidókat is elítéli. „Mert mindig az egyszerû embereken csattan az ostor” - mondják. Megnyugtatom õket, hogy az igazi ostor most, Isten kezében van és Õ, odacsap vagy odacsapat kellõ idõben azokhoz, azokra célirányosan, akik egy sajátos „ostorcsapást” érdemelnek.
Ne féljenek a tisztességes zsidó emberek! A megveszetegetõknek és a megvesztegethetõknek kell félniük a Szent Korona Magyar Földjén. Azok pedig csak féljenek nemzeti hovatartozástól függetlenül! Mindegy, hogy zsidók vagy más népcsoport tagjai. Nekik, van mitõl és van kitõl félniük.
Ma, Magyarországon a zsidó politikusok megtestesítik az én szememben azt a minden nemzet számára negatív mértéket, amellyel gondolataikban, szavaikban, tetteikben a Talmud tanítása szerinti elméletet tükrözik. E tanítás lényege, hogy csak a zsidó számít embernek a Földön, és a többi nemzet, illetve népcsoport tagjai „gój”-nak tekintendõ. A gójok életét kiolthatják, vagyonukat elkobozhatják, mindenüktõl megfoszthatják büntetlenül, mert az ilyen tett az egyik „erénye” a zsidó népnek.
Tudomásom van arról, hogy a hétköznapi zsidó emberek közül sokan elvetik a Talmud tanításait, nem értenek vele egyet, mert felismerték benne nem csak a minden nemzettel szembeni alantas szándékot, hanem azt is, hogy a Talmud filozófiája a „zsidó nemzet sírásója” is egyben.
A magyar nép vendégeknek vagy betelepülõknek tekinti a más országokból ideérkezõket. A rövid intervallumra érkezõ, átutazó túristákat, üdülni, pihenni, kikapcsolódni vágyókat kiszolgálja. A betelepülõkkel más a helyzet, mert õk itt akarnak közöttünk élni. Az integrálódási készségük fejlettségi szintje képessé teheti õket arra, hogy alkalmazkodni tudjanak és elfogadják a magyar nép kultúráját, szokásait, törvényeit. Akiknek ez sikerül, azoknak a kultúráját, szokásait szintén elfogadja a magyar nép.
A jelenlegi magyar kormányban kisebbségben mûködõ SZDSZ-hez tartozó politikusok rákényszerítik szemléletüket az általuk pénzügyi függésben tartott MSZP politikusaira és rajtuk keresztül a magyar népre.
Jelenleg ott tartunk, hogy idetelepülni vágyó zsidó emberek úgynevezett „zsidó telepeket” létesítettek a Szent Korona országának különbözõ pontjain, amely telepeket saját „hadseregükkel” õriztetnek.
FÉLNEK. VAN MITÕL ÉS VAN KITÕL.
Ugyanis lopva betelepülni más nemzet területére, eltulajdonítani, elvenni a Szent Korona tulajdonában levõ magyar nemzet vagyonának bármely pici részét, és politikai erõszakkal rombolni minden szinten alattomos módszereket alkalmazva: beláthatatlan következményekkel járhat az egész zsidóságra nézve. Bárhol is tartózkodjanak a Földön. A magyar nép szép szóval, türelmesen figyelmezteti õket, mint ahogyan én is ezt teszem most, de nem veszik komolyan a figyelmeztetést, mert úgy gondolják, hogy mindenütt A PÉNZ AZ ÚR. Tévedés! Azért tévedés, mert a Szent Korona nem mér kettõs mércével. A Szent Korona maga a „mérték”! Itt, ebben az országban EGY A MÉRTÉK, ami nem más, mint az IGAZSÁG. A Szent Korona Igazsága. Ezért, a zsidó nép a legnagyobb tévedését napjainkban követi el itt, a Kárpát-Hazában az SZDSZ politikusainak asszisztálásával. Még akkor is a legnagyobb tévedésük, ha a magyar nép egyelõre csak figyelmezteti õket olyan értelemben, hogy elégedetlenségét fejezi ki a kormány politikájával, mûködésével szemben.
A tudatos kettõs mércém a zsidósággal kapcsolatban itt befejezõdik, mert nem a harag, nem a gyûlölet motivál, hanem az a tudás, ami úgy tûnik, hiányzik a zsidó népbõl. Nem ártana felfrissíteni az ismereteiket. Nem azért, hogy visszaéljenek vele, hanem azért, hogy rádöbbenjenek: önök vészhelyzetben vannak itt, a Szent Korona Országában. Amennyiben ésszerûen még képesek gondolkodni, akkor belátják az általam felismerteket önökkel kapcsolatban:
Felismertem, hogy a világot uralni szándékozó zsidó nép gazdaságpolitikus rétege pénzfüggésbe taszítással irányította eddig nem csak Amerikát, de több más nemzetet kíméletlenül, kegyetlenül, érzéketlenül, hitehagyottan.
Felismertem, hogy nem az egész zsidó nemzet vallja a világ urainak világuralmi hódító hadjáratát.
Továbbá felismertem azt, hogy Izrael szívesen fogadott be eddig bûnözõket, és tisztességes emberek szóba sem jöhettek, hogy Izraelben letelepedjenek, vagy huzamosabb ideig tartózkodjanak.
Arra a felismerésre is jutottam, hogy a Szent Korona Országában nem a Magyar Népnek fontos megtisztulnia morális értékrendjében, hanem az SZDSZ és az MSZPvezetõinek, politikusainak, és a gazdasásági, politikai, illetve a banki szférákban szerepet betöltõknek éppen úgy, mint az összes országgyûlési képviselõnek.
Nem a Magyar Nép, de még csak az önök részérõl oly’ vehemenciával támadott Magyar Gárda sem fogja megtisztítani a zsidó politikusoktól, a zsidó telepesektõl önmagát. A félreértések elkerülése végett fontos leírnom, hogy az utóbbi mondatom nem bátorítás a további zsidótelepek létesítésére a Szent Korona Országában, hanem figyelmeztetés az ideköltözni szándékozó zsidó polgárok számára.
Vegyék figyelembe, hogy már megérkezett a segítség. Itt van a Földön. Minden látszat ellenére egyetlen megoldás maradt, egyetlen esélye van a zsidó politikusoknak, a zsidó pénzembereknek és a zsidó népnek a túlélésre: Ha Izrael szemléletében gyökeres változás jön létre. Háborús tevékenységét minden szinten azonnal befejezi, és a Föld minden pontjáról Izraelbe visszahívja a zsidó népet; békét teremt saját zsidó nemzetén belül; és nem csak a környezõ, eddig megtámadott országoktól, hanem minden nemzettõl bocsánatot kér az eddigi megszálló szándéka miatt. Ez, az egyetlen esélye Izraelnek és a Föld bármely pontján jelenleg élõ zsidó népnek a megmaradásra.
A „kettõs mércét” elsõdlegesen a gondolat táplálja, amely egyidejûleg a szándékot, de a mögöttes szándékot is hordozza. Ez, mind fellelhetõ az érvényesülési tendenciákban éppen úgy, mint a segítõkészségben.
Ezen írásom, ugyan a „kettõs mérce” alapján készült, amelynek végsõ gondolatmenetében EGY MÉRTÉK van. Az emberiséget segítõ szándék és a mögöttes szándék üzenete azonos, ami egyben utolsó figyelmeztetésként is felfogható, és amit röviden Jézus szavaival tudok összefoglalni:
„Akarom, tisztulj meg!”

Szõnyi Bartalos Mária
Komárom-Szõny, 2008. január 8.
Megjelent: Nemzeti Hírháló, 2008. január 9.