50. SZTRÁJK, 2007. DECEMBER 15, 17….

Szollár Gyuri bácsi bízott bennem. Nem tudom miért; azt sem, hogy él-e még? Mindig a szemembe nézve kérte õszinte véleményemet, s mondta el õszintén az övét. Akkor nem volt sztrájk, nem volt illdomos ellentmondani semmiért. Mégis megtettem. Lázadtam. Hibáikra rámutattam és csintalanul pillanatok alatt lesújtott rám az „ég”.
Most lehet sztrájkolni, lehet tüntetni, hát menjetek! Mi veszélyesebb annál, mint a nemzethalál, amit bûnbanda akar elkövetni mindazokon, ki magyar?
Menjetek! Ne kérjetek, de követeljetek! Mint fontos, dolgozó emberek legyetek ott: orvos, tanító, nõvér, de mindenki, aki mozogni tud még.
Követeljétek ki az ország jussát! Azt is, amit elkótyavetyélt ez a kormány!
Menjetek a gyermekekért, ifjakért, felnõttekért, önmagatokért! Az alapvetõ emberi jogainkért.
Te, aki a jövõ nemzedékéért is sztrájkolsz, tüntetsz tudd: áldozatot hozol, ha sikerül megfékezni a vak erõket, a kíméletlen pénznyelõket, a nincstelenek oltárát is befektetõket.
Sztrájkolók! Ti, ne féljetek! Sok a Júdás, ki eladja népét azért, hogy elkerülje frakciójában a pénzbüntetését. Aki enged a zsarolásnak százezer forint büntetés miatt, országgyûlési képviselõként: fabatkát sem ér! Az félhet, mert megkövezi a NÉP!
Hiszek abban, hogy mindig, mindenütt akad olyan érzõ ember, aki kifakad az igazságtalanság és az elnyomás miatt. Akkor, Gyuri bácsi lázadt fel velem együtt. Azt mondta elszántan: „Mária! Bármilyen írást ad most, én leközlöm!” Azonnal elõvettem a négyrét összehajtott, a hajtogatásnál már alaposan megkopott, addig többször visszautasított Ajánlásomat, amit Lezsák Sándor: Békebeli éjszaka címû kötetérõl írtam. 1987. szeptemberében megjelentette Gyuri bácsi, az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szövetsége (ÉDOSZ), akkor havonta megjelenõ szakszervezeti lapjában. Holott, akkor már három hónapja „sztrájkoltam” kilépve a szakszervezetbõl és két hónapja kirúgva a szerkesztõ bizottságból. Azóta sem lettem „sztrájktörõ”.

Szõnyi Bartalos Mária
Komárom-Szõny, 2007. december 14.