46. SZINDIKÁTUSOK – SZAKSZERVEZETEK

Az egyszer már letünt kormányrendszer ugyanazon elven nem mûködhet többé. Ezzel tökéletesen tisztában vannak a kormányok. A változtatás és a változás szándéka mindig több körülménytõl függ. Többek között meghatározza a változtatás irányát a belsõ, a külsõ és a világbanki nyomás.
A belsõ nyomás hatékonysága legfõképpen a választók felõl érkezik kisebb-nagyobb elégedetlenség kifejezésének különbözõ formájában. A kormány vezzetési anarchiájának tükörképe az elégedetlenség kifejezésének formája. Ezt, a választó nép részérõl az éppen hatalmon lévõ kormány vezetõszerepének tagadása, elutasítása jelzi.
A kormány is tisztában van a szertelen, ösztönös, tervszerûtlen, kapkodó intézkedéseivel, amely azért következik be, mert a termelõeszközök magántulajdonban vannak; ráadásul a külföldrõl érkezett nagytõkések hatalmas kedvezményekben részesülnek, amelynek ellenére csak és kizárólag a saját hasznukat helyezik elõtérbe, de a haszon nagyobb hányada is külföldre kerül.
Mit lát és tapasztal az állampolgár? A kormány az állami vagyont minimumra csökkenti, az ország adósságállománya nõ, a kormánytagok és az országgyûlési képviselõk közben a zsebüket jól megtömik és a népet pedig nyomorba döntik. Anarchia jelei mutatkoznak a kormányzásban és az országon belül.
Az anarchia nem csak a munkától fosztja meg a szakembereket, a munkásokat, a népet, hanem a politikai harcától is. Amennyiben a néptömeg kezdeményez valamely megmozdulást, spontán kialakult vagy elõre bejelentett tüntetést, akkor – amint az tapasztalható volt már többször 2006-tól hazánkban – agressziót alkalmazva leveri, feloszlatja a kezdeményezést a kormány. Ezekben az esetekben teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy ki adott a tömegoszlatásokra parancsot, mert a kormánytagok teljes egyetértésével nyilván a miniszterelnök hatáskörében, az adott szakminisztert utasítva adhatta meg az engedélyt és közölhette az elvárásait. A megtörtént agresszió, és a hasonló események tanusíthatják, hogy a cél nem volt eddig – és ezután sem lesz – más, mint megfékezni, kiiktatni az utcai harcokból a népet, amely kormányzási stílussal egybekötve további cél: zülleszteni az országot mondván, hogy „A nép tehetetlen. Lelkében, szellemében, fizikumában megroggyant.”. Ami nem igaz! Csupán arról van szó, hogy az Alkotmány által is biztosított - a két választási idõtartam között is érvényben levõ - népszuverenitást nem engedi a kormány gyakorolni a nép számára. A kormány a hatalmával ez esetben visszaél, mert a népakaratot elfojtja, vagy beépülve nmozgalmakba szétzülleszti, esetleg szétveri a maradék kitartókat, tüntetõket.
Magyarországon a kormány, szinte minden területen anarchiát gerjeszt.
Megfigyelhetõ, hogy anarcho-szindikalizmusban mûködnek hazánkban a szakszervezetek. Fontos megjegyeznem, hogy jelen viszonyaink között a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) képviseli ezt a kispolgári, opportunista áramlatot. Ugyanis, a jelenlegi anarchikus kormányzat befolyása alatt van. Opportunistának nevezhetõ, mert megalkuvó, és a jelenlegi kormány „ügynökeként” viselkedik mondván, hogy a szakszervezeti tagság érdekvédelmi szervezet. Holott, a tagság érdekeinek az árulója, ezért a választópolgárok ellensége. Látnunk fontos, hogy mivé vált a MSZOSZ: a kormány házõrzõ kutyájává és ezáltal a mozgalmak bomlasztójává. Nem akarja, hogy tagjai politizáljanak, nem szereti a tüntetõket, a sztrájkokat és végképp nem akar olyan forradalmat, amely megdöntené a jelenlegi kormányt. Ezért elvonja és eltereli a népet, a mozgalmakat a kormány diktatórikus hatalmának megdöntésére irányuló szervezkedésektõl, a forrongások vagy forradalom megszervezésére irányuló gondolatoktól, tettektõl.. Azért teszi, mert a kormány most ezektõl fél, ezektõl tart. Olyan szituációt teremt, amely a kormánynak kedvez. Egyetlen egy szakszervezeti tömörüléstõl sem várható ma, Magyarországon, hogy bármilyen politikai jellegû küzdelemben részt vegyen. A mai szakszervezeti tömörülések általában túlbecsülik egy-egy sztrájknak a jelentõségét, mert fegyveres felkelés nélkül akarják a kormányt jobb belátásra bírni.
Ma, Magyarországon egyetlen egy szakszervezeti tömörülés sem akarja a diktatórikus kormányt megdönteni.
Ezért a jelenlegi kormánytagok örömükben a kezüket dörzsölik azoknak a híreknek a hallatán, hogy kik és hány szervezet csatlakozik a Liga Szakszervezet 2007. december 17-i sztrájkjához. Ugyanis a radikálisok ereje ezen a napon meggyengül vagy semmibe vész. Ráadásul ezen a napon akarják elfogadtatni az országgyûlésben az egészségbiztosítóknak kedvezõ, a népet tovább sarcoló törvényt. A kormány a szakszervezetek segítségével megosztja a figyelmet, és meggyengíti a mozgalmakat ezen a napon. „Megvezeti” azt a réteget, amelyet eddig is diktatórikus módszerrel megvezetett. Most, a szebb, a szakszerveti szavak ildomosak, mert a próba megvolt. Teljesen mindegy, hogy szakszervezeti tag, vagy valamely bal-és jobboldali párt tagja, esetleg független minden csoportosulástól. Menjen nyugodtan mindenki sztrájkolni, ha tud közlekedni! Ugyanis, általános sztrájk lesz.
Végezetül azoknak az értelmiségieknek, akiket mellõztek már a 90-es évek elõtt, de mellõzött az Antall-kormány, a Horn-kormány, az Orbán-kormány, és jelenleg perifériára szorítja a Gyurcsány-kormány is, üzenem: Nem kell tenniük semmit. Azon túl nem kell tenni semmit, hogy elemzik a történéseket, eseményeket. Azért nem, mert a mindenkori kormány holdudvarához tartozó értelmiségiek – és a kormány – célja, hogy a jelenlegi ellnzék tagságával célt tévesztessen és a független értelmiség felé irányítsa minden haragjukat. S a népet könnyû „megvezetni”, félrevezetni, amíg hályog van a szemén. Amíg a népnek hályog van a szemén, semmit, ami valós, ami igaz, azt nem méltányol, nem hisz benne, nem hiszi el. Fel sem ismeri.
Francia mintán alapuló szakszervezeteket nevezik szindikátusoknak.
A XIX. Század végén jöttek létre. Fõleg Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban volt meghatározó a szerepük. Úgy tûnik ma, Magyarországon e mintának van meghatározó szerepe a kormánydiktálta MSZOSZ és más szakszervezetek körében.
Hol voltak eddig a magyarországi szakszervezetek?
Most, mi a céljuk?

Szõnyi Bartalos Mária
Komárom- Szõny, 2007. december 9.
Megjelent: Nemzeti Hírháló, 2007. december 10.