Siklósi András



Szabad-e tüntetni Orbán és társai védelmében?



Magyarországot (mely minden valamirevaló honpolgárunk számára azonos a csonkítatlan Kárpát-medencével!) és az egyetemes magyarságot sok évezredes, viharos történelmünk során számtalan náció próbálta már leigázni, földarabolni és megsemmisíteni; s ez az alávaló törekvés a „gengszterváltás” óta sem gyengült, sõt inkább erõsödött. Az idegen, ellenséges hódítók közül a legalattomosabb és legveszélyesebb – különösen napjainkban – a részben Izraelbe telepített, részben a világban szétszóródva garázdálkodó zsidóság, melyet parazita, kizsákmányoló életmódja miatt bolygónkon sehol sem kedvelnek, néhol pedig (teljes joggal!) kifejezetten gyûlölnek. Geostratégiailag, éghajlati és egyéb szempontokból, a II. világháború után, a palesztinoktól rabolt országuk nem nyújt éppen ideális létfeltételeket nekik; kb. 120 éve ezért szemelték ki maguknak a mi – páratlanul szépséges és gazdag, Istentõl ránk bízott – õshazánkat. Ellehetetlenítésünk, tönkretételünk és bekebelezésünk Trianon óta egyre gyorsuló ütemben folyik, s manapság már a végsõ fázisába érkezett. A nyílt fegyveres beavatkozáson kívül minden nemtelen politikai, jogi, gazdasági-pénzügyi, szociális és kulturális eszközt felhasználnak ellenünk, hogy sátáni céljaikat elérjék. Ezért nem engedték fölszabadulni a kommunizmus alatt totálisan legyengített, önmagából kiforgatott nemzetünket, ezért ragadják meg ma is az összes létezõ módszert (pl. a „demokratikus többpártrendszer” ránk erõltetése, parlamentjeink és kormányaink megzsarolása, rendszeres választási csalások, tüntetéseink szétverése, önszervezõdésünk akadályozása, potenciális vezetõink kiiktatása, NATO-ba és EU-ba kényszerítésünk, törvényeink és alkotmányunk manipulálása, „bankkonszolidációk” végrehajtása, virtuális „devizahitelek” folyósítása, kilakoltatások, adó- és áremelések, egészségügyünk és oktatásunk lenullázása, munkanélküliség, agymosás sajtóterrorral, történelemhamisítás, hõseink és hagyományaink bemocskolása stb.), hogy kivéreztessenek, szakadékba lökjenek bennünket.


Az a Világbank, IMF és EU, melyeknek egy rossz szava sem volt az elõzõ 8 évben regnáló, s a cionista gyarmatosítási terveket készséggel kiszolgáló Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai (valamennyien hazaárulók és köztörvényes bûnözõk!) kabinetek elmarasztalására, néhány hónapja nagyszabású, összehangolt támadást indított, látszólag Orbán Viktor és „nácifasiszta” kormánya, valójában egész népünk és hazánk ellen. Tudjuk jól, hogy a „nemes és lovagias kultúr-Európa”, még inkább a rajta és benne kibontakozó új, zsarnoki Európai Birodalom számára a leginkább kezelhetetlen s eltiprandó „rebellis nemzet” az öntörvényû, uniformizálhatatlan magyarság. Nem véletlen, hogy más tagországoknak sokkal több félrecsúszást, kirívó szabálytalanságot, jogsértést elnéznek, mint a feje búbjáig sárba döngölt, ám mégsem az elvárt ütemben pusztuló fajtánknak. Azokat a visszásságokat, amiken másoknál gálánsan átsiklanak, s csak elvétve szankcionálnak, nálunk mindig konzekvensen megtorolják. Ami a többieknél természetes és kézenfekvõ, vagyis az, hogy a lehetséges kereteken belül maximálisan védik speciális nemzeti érdekeiket, az nekünk szigorúan tilos! Ennek következtében a sohasem létezett, meseszerû „legvidámabb barakkból” immár a vén kontinens kasztrendszerének legnincstelenebb páriáivá, legútszélibb „sudráivá” züllöttünk.


Az elõzõ 8 esztendõ kegyetlen balliberális tobzódásai után, 2010-ben 2/3-os többséggel hatalomra jutott „fülkeforradalmi” kormány sajnos semmilyen téren sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. (Megjegyzem, a tapasztaltabb, tisztán látó nemzettestvéreinknek eleve nem voltak illúziói Orbán és hitvány hûbéresei iránt, azonban siralmas leszereplésük még legfanatikusabb híveik zömét is kiábrándította. Saját, 1998-2002 közti kormányzásukkal összevetve eddigi ténykedésüket, megállapíthatjuk, hogy önnön dicstelen országlásukat is alaposan alulmúlták. Nem elhanyagolható az sem, hogy 8 éves ellenzéki bohóckodásuk során sem építettek semmi maradandót, s egy mákszemnyi közhasznú eredményt sem képesek fölmutatni. Korábbi kudarcaikból, hazugságaikból és gyávaságukból semmit sem tanultak; viszont lelketlen pökhendiségük, önzésük és becstelenségük tovább fertõz, melyeknek végsõ soron az egész ország issza most a keserû levét.) Józan ésszel nyilván senki sem óhajtotta, hogy „szabadságharcot” kezdeményezzenek a világ túlnyomó részét uraló, megingathatatlannak tûnõ zsidó globalizmus ellen, azonban annyit mindenképpen elvártunk, hogy a további szervilis meghunyászkodás, hátrálás és önfeladás helyett a sarkukra álljanak, s okos ravaszsággal, körömszakadtáig küzdjenek a magyarság megmentéséért és mostoha sorsának jobbra fordításáért. Az õ kötelességük nem a frázispuffogtatás, a kétkulacsos politika (kifelé hízeleg, befelé tapos) elburjánoztatása, de nem is a háttérerõk „kóstolgatása” és aláaknázása lenne, hanem – a jelenkor kihívásainak és lehetõségeinek fölismerése nyomán – nemzetünk gyógyítása és fölemelése. Sommásan azt mondhatnám, hogy Orbánék mesteri képmutatással mindent elkövettek, amit nem kellett volna, ugyanakkor alamuszi megalkuvással mindent elmulasztottak, amit könnyedén megtehettek volna.


Leltározzunk föl most csupán néhányat, nehogy valaki azt higgye, hogy rébuszokban beszélünk. A választások elõtt, nagy óvatosságukban, alig tettek érdemi ígéretet (a Fidesz-KDNP szövetségnek átgondolt programja egyáltalán nem volt, s a nyilvánosságra hozott silány szöveghalmazt is az utolsó pillanatban hányták össze vasvillával!), de hangsúlyozták, hogy nekilátnak az oly régen esedékes igazságtételnek, felelõsségre vonásnak és elszámoltatásnak; továbbá azonnal (2 héten belül!) megszilárdítják a belsõ rendet és biztonságot; a közszférából menesztik a fölösleges, dologtalan bürokráciát, ill. a korrupt, nemzetellenes vezetõket; csökkentik és egyszerûsítik az adókat (a bevallás férjen el egy söralátétre!), a következõ évtizedben egymillió új munkahelyet hoznak létre; mindenkinek garantálják a tisztes megélhetést, megreformálják a tönkrevert mezõgazdaságot, egészségügyet és oktatást; visszaszerzik és bõvítik néhai piacainkat, a multikkal szemben támogatják a hazai kis- és középvállalkozásokat (pl. a Széchenyi-terv felfrissítése), visszavásárolják vagy fölülvizsgálják a privatizációval elkótyavetyélt stratégiai közmûveket és közszolgáltatásokat; törvényileg védelmezik a gyermekeket és az anyákat, valamint óvják nemzeti kultúrkincseinket és hagyományainkat; a sajtóban korrekt, átlátható viszonyokat teremtenek, s nem utolsó sorban eltörlik a hatályban levõ sztálinista alkotmányt. Mindebbõl semmi sem valósult meg (utóbbi is csak felemásan!), sõt a szöges ellentétük zúdult ránk; megtetézve egy csomó olyan fölösleges intézkedéssel, amik hihetetlen gondokat okoznak mindnyájunknak.


Konkrétabban: néhány huszadrangú kishalat eljárás alá vontak, ill. lecsuktak, de az összes fõkolompost futni hagyták, semmilyen igazságtétel, vagyonelkobzás, ill. kártérítés nem volt (a sokadik holokamu-kárpótlásokat kivéve!); hazai bankjaink és multi-cégeink virulensebbek és pofátlanabbak, mint valaha; gazdáink és kisvállalkozóink ezrével mennek tönkre, míg a miniszterek, képviselõk és polgármesterek tejben-vajban fürdenek, s tetszõlegesen szórakoznak a közvagyonnal; az adók és árak rohamosan emelkednek, a vállalatok, intézmények tömegesen bocsátják el dolgozóikat; a közbiztonság nyomokban se létezik, helyette parttalan a cigánybûnözés; szakképzett értelmiségünk (orvosok, mérnökök) külföldön keres munkát, hogy itthon éhen ne dögöljön; össznépi javaink dobra verése és eladósításunk változatlan ütemben folytatódik; százával nõ a kilakoltatottak, életuntak és öngyilkosok száma, önhibájukon kívül 6-7 milliónyian tengõdnek a létminimum alatt, s közel 3 milliónyian süllyedtek kilátástalan nyomorba; a hírközlés ugyanolyan hazug és színvonaltalan (beleértve a Fidesz-közeli „nemzeti” médiumokat is); õsi alkotmányunk jogfolytonosságát nem állították helyre, de kreáltak egy „Potemkin-szerû” (lásd Patyomkin-falvak!) alaptörvényt s egy öncélú választási törvényt stb. stb. Az ország katasztrofális, csõd közeli állapotba zuhant, vezetõink elképesztõ dilettantizmusa és szolgalelkûsége, valamint külsõ ellenségeink halálos szorítása miatt.


Félreértés ne essék, senki sem kívánja (legföljebb a balliberális „ellenzék”!) összes bajunkat, eltévelyedésünket Orbánék nyakába varrni, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy milyen szörnyû örökséget vettek át gyalázatos elõdjeiktõl. Azt ellenben joggal kifogásoljuk, hogy változatlanul szembe masíroznak a közakarattal, a jól kitaposott „neoliberális úton”; ahelyett, hogy végre a magyarság elemi érdekeit tekintenék, s ennek megfelelõen cselekednének. Még az a néhány pozitív apróság (pl. az MNB „függetlenségének” megnyirbálása, a jórészt idegen bankok és szolgáltatók óriási profitjának megadóztatása, az IMF „kitessékelése”, az átvert „devizahitelesek” megsegítése, az EU-s csúcsvezetés bizonyos ukázainak elutasítása) is visszájára sült el, amit kellõ körültekintéssel, csendes kitartással és kevésbé kihívó (semmiképp se „forradalmi”) kommunikációval sikerre vihettek volna.


Ugyanakkor viselkedésük több fronton is minõsíthetetlen, lássunk ezekre is egy maréknyi példát. A saját portájukon se takarítottak (a besúgó ügynököket, volt komcsikat, KISZ-titkárokat, szabadkõmûves páholytagokat pozícióban hagyták!); ellentételezés nélkül hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkat hídfõállásként használva, Izrael gyakorlatilag befurakodjon az EU-ba (arról nem is szólva, hogy határainkon kontrollálatlanul léptetik be a zsidó „honfoglalókat”!); „keleti nyitás” címén, fülüket-farkukat behúzva engedélyezték Kínának, hogy filléres bóvlikkal árassza el üzleteinket; egyformán nyalnak Nyugatnak és Keletnek (amit sehol se néznek barátságosan!); csekély katonai kontingensünket (noha önvédelmi célból itthon is szükség lenne rá!) nem vonták vissza Irakból, Afganisztánból és egyéb, számunkra érdektelen területekrõl; költségvetési pénzeket különítettek el a nemzetgyilkos abortuszokra; legfõbb belsõ ellenségüknek a nemzeti radikális Jobbikot tartják; bíróilag feloszlatták a Magyar Gárdát, és utódszervezeteit is betiltották, ill. diszkriminálják; történelmi egyházaink közé 3 zsidó (ill. álkeresztény) szektát is fölvettek; Alföldi Róbertet és a hasonszõrû férgeket nem merték elbocsátani színházaink és kultúrintézményeink élérõl, ellenben nem védik meg a Dörner György által fémjelzett, egyetlen nemzeti(bb) teátrumunkat a fölpiszkált gyalázkodóktól; és még sorolhatnám a végtelenségig. Ezek legtöbbje olyan tétel, amibe gyülevész idegeneknek semmi beleugatása nem lehet, mert kizárólag a honi kormány és országgyûlés hatáskörébe tartoznak; azaz csupán a felkészültség s a népi-nemzeti elkötelezettség hiánya, meg a zsigeri gyávaság okolható a dolgok ilyetén alakulásáért.


Ámbár jelentõs különbség nem észlelhetõ Gyurcsányék és Orbánék elhívatását s munkamódszereit elemezve, azért mégsem teszek egyenlõségjelet AZOK és EZEK közé. De határozottan kijelentem, hogy egy fenékkel nem lehet egyszerre két lovat megülni, azaz elnyerni a külföld vállveregetését, s megõrizni a hazai népszerûséget. Épp ezért Orbán és kormánya erkölcsileg mindenképpen oszladozó hulla már, függetlenül attól, hogy ez eljut-e a tudatukig, avagy fütyülnek rá. Hogy kívülrõl lemondásra szorítják-e, a népharag söpri-e el õket, vagy végigviszik a 4 éves ciklust, lényegében tökmindegy; mivel sokszorosan bizonyossá vált, hogy õk is roppant károkat okoznak a magyarságnak, s nemzeti szempontból semmiben sem számíthatunk rájuk. Ebbõl következik, hogy részünkrõl szükségtelen a földön fekvõ „áldozatba” még bele is rúgni (ez az MSZP-sek, SZDSZ-esek, LMP-sek és egyéb brigantik kiváltsága!); leghelyesebb, ha közömbösen elnézünk fölöttük. Azonban oktalanság, sõt súlyos vétek szolidaritási tüntetéseket rendezni mellettük, noha pár tízezer vagy százezer balek bármilyen ürüggyel összeszedhetõ, ha kellõen félrevezetik, megtévesztik õket.


Ebben a fölturbózott „civil, polgári” összefogásban és „békemenetben” olyan levitézlett, jellemtelen pártbasák és fizetett szekértolók, ill. médiamogulok mûködnek közre, mint Csurka István, Bayer Zsolt, Bencsik András, Kerényi Imre, Stefka István és Széles Gábor (utóbbi 5 ráadásul zsidó is!), akik jó pénzért bármikor egymás szemét is kikaparnák, vagy bármilyen köpönyeget, álarcot magukra öltenének. Ez már magában elegendõ, hogy messze elkerüljük e színváltó kaméleonokat, s még véletlenül se tévedjünk közéjük (legföljebb a népámítás leleplezõiként!). Ha viszont mégis utcára kell vonulnunk, akkor szervezzük meg ezt nélkülük, s teljes elszántsággal tüntessünk az EU, a NATO, az IMF és a globalizmus ellen, de legfõképpen a gyökeres rendszerváltásért, és eltiport hazánk, kibelezett nemzetünk védelmében!


S még valami. Nem kétlem, hogy akadnak bõven olyanok, akik most csúnyán elátkoznak (kibírom valahogy!), mivel szerintük muszáj kiállnunk „demokjatikussan választott” (k)ormányunkért és miniszterelnökünkért, amikor ekkora csávába sodródtak; ám erre tiszta lelkiismerettel csak azt válaszolhatjuk, hogy semmi közünk hozzájuk – egyék meg maguk, amit nekünk fõztek, mert nem méltók az együttérzésünkre s a tiszteletünkre, hiszen soha egy szalmaszálat se raktak arrébb a mi érdekünkben! Szögezzük le: ne képzelje senki naivan, hogy ezzel a szedett-vedett „civil” bagázzsal (melybõl durván kilóg a lóláb, sõt a lúdtalpas ördögpata!) úgy demonstrálhat Magyarország mellett, hogy közben kikapcsolja a kormány iránti érzelmeit, vagy megfeledkezhet Orbánék bûneirõl. Magát is becsapja az, aki errõl álmodozik; holott csak „szavazóbaromként”, „vonuló masszaként” van rá szükség, s ezért hálózzák be, húzzák csõbe cselesen a dörzsölt, minden hájjal megkent, „sereget toborzó” gyászhuszárok!



Korábbi, kapcsolódó írásaim:


· Orbánék tervezett médiatörvényének margójára (http://kuruc.info/r/7/70440/)


· Furcsán startol az Orbán-kormány (http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/05/16/gondolatok-nehany-esemenyrol-a-karpat-hazaban-es-europaban/)


· A 2010-es választások értékelése (http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/04/29/siklosi-andras-a-2010-es-valasztasok-ertekelese/)


· Az Orbán-kormány bizonyítványa 3,5 év tükrében (http://kuruc.info/r/9/23443/)



Siklósi András



Szittya eskü



Én, …X. Y.…, Magyarország eltökélt fia, az egybegyûltek és honalapító Árpád vezér elõtt fogadom, hogy hazámhoz s népemhez mindenkor hû leszek. Szívembõl-lelkembõl és teljes erõmbõl a nemzetért küzdök, minden gondolatommal és tettemmel a magyarság ügyét szolgálom.


Nem hagyom, hogy hegyeinket s mezõinket ellenségeink bitorolják, javainkat rablók fosztogassák, s a Kárpát-medence õslakóit idegen betolakodók sanyargassák, vagy távoli égtájakra ûzzék. Bármi áron megvédelmezem és megtartom magyarnak Árpád apánk földjét.


Nem engedem, hogy dicsõ hõseinket, nemes hagyományainkat, gyönyörû nyelvünket becsméreljék, és sárba tapossák. Nem tûröm, hogy történelmünket hamisítsák, fajtánkat megrontsák, öntudatunkat hazugságokkal mételyezzék, majd életkedvünket is kioltsák.


Érzem és tudom, hogy nincs a világon nemzet, mely nálunk többet szenvedett, melyet a miénknél tervszerûbben és kegyetlenebbül próbáltak megsemmisíteni.


Hiszem és vallom, hogy jogunk van itt élni, s ezerszer kiérdemeltük már az igazságot, a függetlenséget és a szabadságot. Ezek megvalósulásáért és fölemelkedésünkért kész vagyok fegyelmezetten dolgozni, testvéreimmel összefogni, közös áldozatokat hozni, de harcolni is, ha kell.


Fogadom, hogy a lángot és a zászlót megõrzöm, s a magyarság érdekét mindennél fontosabbnak tartom. Legszentebb kincsünket, az értelmes életet megbecsülöm és továbbadom. Külsõ és belsõ árulóinkkal nem alkuszom, velük szövetséget, paktumot nem kötök, de minden lehetséges módon fellépek ellenük.


Ha eskümet megszegném, vagy fajtámat megtagadnám, sújtson a nemzet megvetése és a Magyarok Istenének átka! Vesszen Trianon, vesszen a tömeggyilkos kommunizmus, vesszen a népnyúzó liberális anarchia! Éljen a magyar szabadság, örökké éljen a haza!



Megjegyzés: Ez az eskü az 1995-ös Szittya Világtalálkozó keretében, az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban rendezett Árpád-ünnepségen hangzott el elõször. Szövegét a fiatalok alakzatban állva, szívükre tett kézzel mondták utánam.


Most, amikor országunk és nemzetünk ellen újabb összehangolt, világméretû cionista támadás indult, felelevenítése rendkívül idõszerûvé vált. Tegyétek le minél többen (kortól és nemtõl függetlenül, egyénileg vagy csoportosan), s a benne foglaltak szerint éljetek és küzdjetek!