Siklósi András



Tiltakozás a Tom Lantosról elnevezendõ „kisebbségi jogvédõ intézet” ellen



Megdöbbenve és hányingert keltõ mély undorral fogadtam a hírt, hogy a korábbi „karrierdiplomata” (a védelemre szoruló, ártatlanul meghurcolt sportolóinkat rendre cserbenhagyó!) Schmitt Pál, az új hivatalát máris visszataszítóan sûrû nyelvcsapásokkal kezdõ „zsideszes államfõ” egy ilyen szélsõségesen magyargyûlölõ, senkiházi zsidóról akar bármit is „elkeresztelni” jobb sorsra érdemes honunkban; ahelyett, hogy ezt a minõsíthetetlen, rasszista figurát – minden normálisan gondolkozó honfitársunkkal egyetemben – a feledés jótékony homályának adná. E nemtelen törekvésében méltó társai Likud Viktor jelenlegi miniszterelnök, valamint bukott elõdje – az akasztófa várományosa! –, Furcsány Nyerenc, utóbbi „ötletgazdaként” (jelesül: Lantos „szellemi hagyatékának ápolójaként”!) is.


Csupán emlékeztetõül szeretném felidézni azt a rövid szösszenetemet (nekrológomat?), amit 2008-ban hirtelen felindulásomban fogalmaztam, közvetlenül eme féreg elpatkolása után. Okuljon belõle minden nemzetrontó hazaáruló, akit csak illet! Megjegyezném még, hogy a névtõl függetlenül sorsüldözött népünknek ma sokkal inkább magyar önvédelmi központokra lenne szüksége Kárpát-medence szerte, semmint ellenséges kisebbségeinket dédelgetõ és fölénk emelõ „pozitív diszkriminációra”!




Lantos nem „muzsikál” többet!



A vén (80 éves) talmudista zsivány, akinek hosszúra nyúlt, kártékony pályafutása alatt egyetlen tiszta gondolata, egyetlen becsületes cselekedete sem volt, s akinél nagyobb rosszakarója, hitványabb gyûlölõje aligha akadt vihartépett fajtánknak, végre földobta a talpát. Nem rontja tovább a levegõt sem egykori szülõföldjén (Magyarország), sem választott hazájában (USA), sem pedig a világ többi részén, ahol valaha megfordult.


Tom Lantost (Lantos Tamást?), a hivatásos „holokauszt-túlélõt” – noha senki sem deportálta sehova a „vészkorszakban”, s koncentrációs tábort legföljebb álmában, avagy filmen látott, sõt sok más hitsorsosához hasonlóan biztos menedékre lelt a háborús Budapesten – ahelyett, hogy örök hálára kötelezte volna népünk egyedülállóan önzetlen zsidómentése, egész életében csak szapulta, mocskolta jótevõit, s példátlanul aljas módokon ártott a Kárpát-medence magyarjainak. Ilyen hazug, torz jellemû, sötét figurát keveset hordott a hátán öreg bolygónk. A Sátán igencsak elemében lehetett, mikor teremtette. Az amerikai képviselõházba tucatnyi alkalommal „választották be” a gyengeelméjû jenkik, s politikai karrierje során amolyan érinthetetlen „szent tehén” volt, aki mást sem csinált, mint az izraeli érdekekért „lobbizott” (konspirált). Bûnlajstromát nehéz lenne fölsorolni, de néhány példát hadd emeljek ki találomra. Aktívan részt vett a „hollókoszt-ipar” felvirágoztatásában, keblére ölelte a magyarfaló Ceausescut, habzó szájjal üvöltözött az elhíresült Csurka-tanulmány ellen, döntõ szerepet vállalt az afganisztáni és iraki orvtámadások kirobbantásában, s miközben „lantját” verte a terrorizmus ellen, szava sem volt a palesztinokat pusztító zsidó vérengzésekrõl, vagy éppenséggel az ellenünk föllépõ globáltõke fojtogató gyarmatosításának megfékezéséért stb.


Ahányszor betette hozzánk lúdtalpas patáját, mindig valami még szörnyûbb következett az életünkben, mert „baráti tanácsait”, „elvárásait” kezüket-lábukat törve (túl)teljesítették dróton rángatott, szervilis vezetõink. Visszavonulása alkalmából kis híján még magas állami kitüntetést is kapott tõlünk, de szerencsére idõben elvitte az ördög. Kár, hogy az „emléke elõtt” néma felállással adózó parlamentünk nem süllyedt le vele együtt a pokol fenekére! Lantos egy tehetségtelen, semmihez sem értõ, ragadozó görény (büdösborz?) volt csupán, aki kizárólag elõnyös származásánál fogva kapaszkodhatott ilyen befolyásos posztra. Akárhova kaparják el rothadó hulláját, nyilván komoly környezetszennyezési kockázatot jelent. Talán egy csillagközi fekete lyuk megfelelõ lenne számára, ahol a fényt is elnyelõ, roppant gravitáció atomjaira tépné. Reméljük, hogy gonosz lelke is méltó helyére jut!