Az összmagyar egységért és megmaradásért

(A 2010-es Szittya Világtalálkozó zárónyilatkozata)

Az elmúlt néhány évtizedben a magyar nemzet hajdan dicsõséges, késõbb kudarcokkal, tragédiákkal is terhelt, de mindenkor viharok tépte, sok ezer éves történelmének olyan mélypontjára jutott, ahol már a puszta léte, fönnmaradása is veszélybe került, nemhogy megújulása és fölemelkedése. Tapasztalataink szerint a hivatalos politika nem teljesítette alapvetõ kötelességeit népünkkel szemben, sõt nemegyszer maguk a vezetõk váltak legádázabb ellenségeinkké, kerékkötõinkké, a fejlõdés és értékõrzés elmozdíthatatlan gátjaivá. Úgy véljük, bármilyen hatalom is regnáljon Magyarország élén, a jelenlegi avult, ördögi demokratúrában nem lehet képes feladatainak maradéktalan végrehajtására, ill. a nemzeti akarat érvényesítésére. Ezért gyökeres fordulatra, radikális rendszer-, államforma- és paradigmaváltásra van szükség, amely azonban csak a civil lakosság összefogásával és szervezett, bátor közremûködésével érhetõ el. A politikai elit nem mûködhet hatékony ellenõrzés nélkül, s nem engedhetõ meg, hogy az iránta támasztott széles körû elvárásokat figyelmen kívül hagyja, vagy éppen az össznemzeti érdekek, célok és szándékok ellen cselekedjen, felelõtlenül és büntetlenül.

A Szittya Világmozgalom mindig az egyetemes magyarság mostoha helyzetén kívánt javítani, tevékenységét csupán távlatos és magasabb rendû hivatástudat vezérelte; azaz sohasem kötõdött egyetlen párthoz, önjelölt klikkhez, ideológiai szekértáborhoz sem. Most is a nagy egészet nézi – s nem óhajt elveszni a részletekben –, amikor a magyarság fundamentális sorskérdéseirõl szól, s azokat a stratégiai gondolatokat fogalmazza meg, melyek nélkül lehetetlen bármiféle komolyabb változás kiharcolása. Ennek megfelelõen úgy ítéljük meg, hogy sürgõsen vissza kell szereznünk elfeledett, eltékozolt történelmi örökségünket, sok évezredes õsi jussunkat; mások által lezüllesztett vagy elrabolt nemzeti önbecsülésünket, öntudatunkat, erkölcsi tartásunkat, hitünket és becsületünket. Véleményünk szerint beteg társadalmunk gyógyítása végett nem elégedhetünk meg felemás „reformokkal”, „megszorító csomagokkal”; vagyis nem a másodlagos okozatokat, hanem az elsõdleges kiváltó okokat kell kiküszöbölnünk; s az életünkbe haladéktalanul integrálnunk kell azokat a vezérlõ eszméket, amik a magyarságot mindmáig megtartották ennyi pusztító vérzivatar dacára is.

A jövõben szükséges általános nemzetmentést csak olyképpen vázolhatjuk föl és valósíthatjuk meg, ha kizárólag önérdekünkre vagyunk tekintettel; az eddigi megalázó, önfeladó megfelelési kényszerek helyett. Nyilván nem rugaszkodhatunk el teljesen a nemzetközi erõviszonyoktól, a sokat emlegetett „politikai realitásoktól”; azonban világosan ki kell mondanunk, hogy csak azokkal mûködhetünk együtt bármiben, akik nem akarnak leigázni, kifosztani, gyarmati sorba süllyeszteni, vagy éppenséggel likvidálni bennünket. Jobb, ha tudjuk, hogy mindazok, akik emberszámba se vesznek minket, akik csalárdsággal vagy erõszakkal közelednek hozzánk, akik csak ingyen profitot remélnek tõlünk, bizony azok ellenségeink, éljenek bármelyik kontinensén is a nagyvilágnak! Mindenre kiterjedõ nemzetépítõ küzdelmünket egyszerre kell megvívnunk materiális és szakrális síkon is; mert egyik sem nélkülözheti a másikat, külön-külön egyik oldal sikere sem vezethet végleges gyõzelemre. Ezek után lássuk konkrétan azt a „tízparancsolatot”, amely szükséges ahhoz, hogy a Kárpát-medence magyarsága elmozdulhasson a mostani (v)álságos, csõd közeli holtpontról egy biztatóbb irányba.

I. GAZDASÁGI-ANYAGI FÖLEMELKEDÉSÜNK ESZKÖZEI

1.) A közrend és közbiztonság mielõbbi megteremtése. A „megélhetési” és a „fehérgalléros”, valamint a monetáris bûnözés, ill. a korrupció szigorú fölszámolása. A visszaesõk és közszolgálatot ellátók vétkeinek fokozott büntetése. A belsõ rendvédelmi szervek (rendõrség, ügyészségek, bíróságok) megtisztítása és megerõsítése, a honvédõ hadsereg ütõképességének biztosítása. Közhatalmi tisztséget csak átvilágított, becsületes, arra alkalmas s a nemzetnek elkötelezett személyek tölthetnek be.

2.) Külföldi hitel- és kamattartozásunk törlesztésének megtagadása, vagy jelentõs csökkentésének kivívása. Szabadulás az IMF és a Világbank, valamint a globalizáló multinacionális mamutvállalatok és pénzintézetek rabságából. Nemzetérdekû gazdaság és kereskedelem kiépítése; a hazai kis- és közepes vállalkozások, mezõgazdasági kistermelõk támogatása, piacaink bõvítése. Munkahelyek teremtése, adócsökkentés, a minimálbérek emelése, a nyugdíjak értékállóvá tétele. A feketegazdaság s a „kiskapuk” megszüntetése, a lehetõ legoptimálisabb foglalkoztatottság, anyagi gyarapodás és létbiztonság elérése.

3.) A termõföldek, az ország természeti kincsei, mûemlékei, stratégiai ágazatai, közmûvei nem idegeníthetõk el, vagy ha ezek elkótyavetyélése („privatizációja”) már megtörtént, vissza kell õket államosítani. A magyarság végzetes fogyását, elszomorító demográfiai mutatóit megfelelõ intézkedésekkel sürgõsen meg kell fordítani; az idegen etnikumok esztelen betelepítését azonnal meg kell állítani, a jogcím nélkül itt tartózkodókat ki kell toloncolni.

4.) Kórosan egyoldalú szövetségi kapcsolataink felülbírálata. A vérszívó terrorista gépezetként mûködõ NATO-ban és EU-ban elfoglalt hátrányos helyzetünk föltárása, elkapkodott csatlakoztatásunk nyomorító szabályainak újratárgyalása; vagy ha ez nem lehetséges, akkor a kilépés megfontolása. Általános nyitás rokonnépeink s a Kelet felé.

5.) Igazságot Magyarországnak! Az aljas trianoni és párizsi békediktátumok revíziója; a szétdarabolt Kárpát-medence, a csonkaországi s az utódállamokba kényszerített õshonos magyarság szerves egységének, önrendelkezésének visszaszerzése.

II. ERKÖLCSI ÉS SZELLEMI-LELKI MEGÚJULÁSUNK FELTÉTELEI

6.) A Szent Korona értékrendjén alapuló õsi Alkotmányunk (ill. Alaptörvényeink) megszakított jogfolytonosságának helyreállítása, s egy ezzel harmonizáló törvényhalmaz hatályba léptetése; a valódi, népbarát jogállam megteremtése.

7.) Az utóbbi 65 év bûnöseinek elszámoltatása és felelõsségre vonása, sanda kapzsisággal összeharácsolt vagyonának elkobzása. Az ártatlanul szenvedõk és kisemmizettek rehabilitálása, ill. méltányos kárpótlása.

8.) Az önhibájukon kívül munkanélkülivé, szegénnyé és elesetté vált rétegeket föl kell emelni, a súlyos társadalmi különbségeket valamelyest ki kell egyenlíteni. Gondoskodni kell az édesanyák, a magzatok, a gyermekek s a családok védelmérõl; a kielégítõ egészségügyi ellátásról, az alapvetõ élelmiszerek, vitaminok és ásványi sók s a tiszta ivóvíz biztosításáról minden népcsoport számára; ugyanakkor törekedni kell a káros, deviáns szenvedélyek visszaszorítására is. Csak ép testben lakozhat ép lélek!

9.) A közoktatást valóban ingyenessé kell tenni az óvodáktól az egyetemekig, s az elemi iskola befejezéséig kötelezõvé is. A kártékony „liberális” dogmákat ki kell takarítani, s vissza kell térni a jól bevált hagyományos szellemiséghez és módszerekhez. Meg kell szüntetni a további hamisításokat, s tényfeltáró (õs)történelmet, értékhordozó irodalmat kell tanítani mindenütt. Az azonos fajsúlyú intézmények legyenek átjárhatóak, a tanterv s a számonkérés pedig egységes. Be kell vezetni a hit- és erkölcstani oktatást, valamint a hazafias nevelést; fel kell karolni a kiemelkedõ tehetségeket. Minden diáknak el kell sajátítania õsi rovásírásunkat is. Az egyházi iskolákat a világiakkal azonos elbánás illesse meg.

10.) A közszolgálati sajtó valamennyi ágában uralkodóvá kell tenni a korrekt, tisztességes tájékoztatást s a jó értelemben vett nacionalizmust. A kereskedelmi médiumokban is tilos a hazudozás, a rágalmazás; valamint hõseink, értékeink, jelképeink és hagyományaink gyalázása, ill. a tudat- és erkölcsromboló kultúrmoslék közvetítése. A könyvkiadásban hasonlóképpen tartózkodni kell a silány, zavaros, amorális eszmék terjesztésétõl; viszont el kell érni, hogy a magyar és a világirodalom, a történelem, a filozófia, a képzõmûvészetek, a zene s a természettudományok összes maradandó eredménye olcsón és nagy példányszámban hozzáférhetõ legyen bárki számára. Azon kell lennünk, hogy a magyarság öntudatára, méltóságára ébredjen, lelkileg és hitében megerõsödjön; büszkén és helyesen használja anyanyelvét, s mindenkor felismerje és betöltse helyét, szerepét a világban.

Végezetül szögezzük le, hogy mi sem a mohó és alattomos háttérerõknek, sem az õket lakájként szolgáló hazai pártokráciának és gazdasági-pénzügyi haramiáknak nem kívánunk kedvezni; hanem csupán az összmagyar törekvések kibontakoztatását támogatjuk, amikért készek vagyunk bármilyen áldozatra. Magyarország legyen végre a miénk! – a Kárpát-medence pedig azoké a rég honos népeké, melyek képesek az államalapító magyarsággal önzetlen, testvéri békességben dolgozni, a Szent Korona és Boldogasszony Anyánk segítõ oltalma alatt. Éljen a szabadság s a függetlenség, virágozzon a haza! Isten, áldd meg a magyart!

Vitéz Siklósi András, az SZVT fõrendezõje, a Turul Szövetség elnöke

Budapest, Magyarok Háza, 2010. június 13-án

Megjegyzés: A résztvevõk a zárónyilatkozatot egyhangúlag (ellenszavazat nélkül, egy tartózkodás mellett) elfogadták, mely ezáltal rögtön érvényessé és hirdethetõvé vált.