Siklósi András

Testvér, ne légy olyan balga, hogy nem kell a magyar marha!

A sok fontos és látványos hír közt (pl. Obama beiktatása, a gázai zsidó vérengzések, az orosz – ukrán gázvita, a magyar Szent Korona s az összes nemzeti vagyonunk elzálogosítása stb.) szinte elsikkadnak a mezõgazdaságunkat sújtó újabb szándékos provokációk s a nyilvánvaló gyarmatosításunkat szolgáló alattomos folyamatok. Az alacsony felvásárlási árak (a tavalyi 105 Ft helyett idén csupán 48 Ft literenként) sorra tönkretehetik a tejüzemeket, ill. a termelõket, elõször persze a kisebbeket, aztán a nagyobbakat is.

Az ágazat már régóta (minden próbálkozása dacára) veszteséges, azonban eddig még ellavírozott valahogy a fenyegetõ hullámok hátán. Most viszont nincs tovább, ekkora ráfizetést képtelen kigazdálkodni külsõ támogatás hiányában. A hatalmas áruházláncok erõfölényükkel törvénytelenül visszaélve monopolhelyzetet teremtettek, ami kizárja a tisztességes piaci versenyt, ugyanakkor a minõséggel sem törõdnek.

Ez a fogyasztókat is hátrányosan érinti, mert a kiváló tulajdonságú magyar tejjel és tejtermékekkel szemben rászorulnak az import szemét megvásárlására, ami igaz, hogy olcsóbb valamivel, ám tehenet aligha látott. A magyar gazdák pedig kénytelenek ritkítani, azaz levágni a messze földön híres szarvasmarha-állományt, ami tovább növeli veszteségeinket és ennél fogva kiszolgáltatottságunkat. Az újabb hírek szerint most a Törökszentmiklósi Mezõgazdasági Zrt. készül 2200 db-os állományát fölszámolni, hiszen nem lát más kiutat a küszöbön álló csõdbõl.

Persze lenne mód mindennek a megakadályozására, ha a multikkal is betartatnák vonatkozó jogszabályainkat, azaz szigorúan megbüntetnék a hallgatólagosan árkartellekbe tömörülõ óriáscégeket, ill. fokozott minõségi ellenõrzésekkel kiküszöbölnék az ócska, agyonvegyszerezett, az egészségre is határozottan káros nyugati tej-utánzatokat.

Minden normális ország óvja a saját termékeit és termelõit (akár az EU ellenében is!), sajnos Magyarország hazaáruló, idegenbérenc vezetése ez alól is kivétel. Ezt a kettõs nyomást nem könnyû kivédeni az eszköztelen, magukra hagyott kisembereknek. Az eredményes harchoz itt is széles körûen megszervezett együttmûködés kell(ene).

Mindenekelõtt blokád alá kell vonni a fõbb multi-cégeket, s akár erõszakkal is meggátolni a külföldi beszállításokat. Ezen felül településenként meg kell alapozni az önellátást, az árucserét, s meg kell értetni az agymosott lakossággal, hogy a saját érdekében mellõzze a vásárlást az ilyen korrupt, a konkurenciát fondorlatosan ellehetetlenítõ mamut-vállalatoknál. Pusztuljon az ellenség, vesszen a rablókapitalizmus a tejiparban, s persze minden egyéb területen is! Ha senki sem térne be hozzájuk, rövidesen belezuhannának a maguk ásta, nekünk szánt verembe, s úgy eltakarodnának innen, mintha kergetnék õket. Ehhez azonban le kell gyõzni saját kapzsiságunkat és haszonlesésünket, még akkor is, ha a nyomorúság pont az ellenkezõjét diktálja.

Magyar boltba magyar tejet, s ahol csak lehetséges, mindenhova egészséges, jó minõségû hazai élelmiszert (és egyéb árut)! Vegyük észre, hogy a létünkrõl, a saját jövõnkrõl van szó, s aki az életünkre tör, annak nincs kegyelem! Kissé sarkosan fogalmazva: ne legyünk annyira marhák, hogy legyilkoljuk a saját, jobb sorsra érdemes állatállományunkat; hanem fogjunk végre össze, s adjunk egy csattanós választ az idegenszívû maffiózóknak azzal, hogy megbuktatjuk gyalázatos terveiket! Hogy az ördög vinné el valamennyit, vagy legalább a bika öklelné föl õket!