Siklósi András versei (1971-2008)



Nevemre



Sejtjeim õrült lázaktól égnek


Ijedt megszálló bennem a lélek


Kitiltatott szívembõl az ének


Legázolták minden nemes tervem


Ócska férgek játékszere lettem


Sorsom a halál Megöl az átok


Itt hol még fény sincs csodára várok




Azt kaptam én is amit a népem


Nincsen már semmim Mindent elértem


Dörzsölt bitangok véremet ontják


Rágalmaiktól rám dõl az ország


Áldom az Istent Nincs okom félni


Síri magányban is lehet élni



A Sátán kegyeltje



Féktelen rabló kegyetlen gyilkos


az orra horgas a bõre nyirkos


Embervért iszik agyakban turkál


hõsöket mocskol sírokon ugrál


Rombolni bír csak sohasem épít


poklába rántja a tiszta égit


Fölzabál megront összezúz mindent


a pénzt imádja s gyûlöli Istent


Övé a világ még sincs hazája


könyve a Talmud zenéje lárma


Hízeleg kábít fölavat „szentté"


s nem tudod mikor fûrészel ketté


Békérõl papol s viszályt szít folyton


ávóshad õrzi vízágyú kordon


Képedbe röhög remeg a gyomrod


meddõ haragod lõrébe fojtod


Káromkodsz tompán kiköpsz a földre


nem érted hogyan s miért tett tönkre


Rabszolga lettél üldözött birka


megölnéd nyomban ha módod nyílna


De csak könnyezel köhögsz a gáztól


érzed lelkedbe szívedbe gázol


Beteg vagy halott Élve temetnek


Üvöltve rohansz a végtelennek





Qrcsány Fletónak



Hórihorgas Fletó õrült táncát ropja


minden böszmeségtõl arasznyit nõ orra


Azt hiszi a féreg: hülye minden magyar


s uralkodhat rajtunk ameddig csak akar


KISZ-titkárként indult - ma miniszterelnök


Feleségül vett egy „Apró-ÁVÓs delnõt"


Nem akadt még soha ily hitvány vezérünk


hogyha õt követjük hamarosan végünk



Bérmálkozott - „többször" - igen jámbor fajta


tán maga a Sátán volt a szülõatyja


Õszöd beleõszült beszédét hallgatva


sosem lesz õ szittya csupán „tarka marha"


Válságban az ország mégis tovább lop-csal


kupán kéne vágni egy éles fokossal


Mint egy dühödt vámpír úgy szívja a vérünk


fölrobbanunk mikor pofájára nézünk



Sötét maffiózó valamennyi társa


„madarat tolláról" - hirdeti a fáma


Becstelen hatalmuk alig áll a lábán


ezért hazudoznak rágalmaznak gyáván


Húsunkat lerágták most csontunkat törik


s elprédálják hazánk páratlan kincseit


Nyomorultak leszünk hontalan koldusok


mégis rájuk voksolt sok agymosott tulok



Ébresztõ emberek tegyünk immár rendet


ez a zsiványbanda nem kaphat kegyelmet


A pokolba velük Lépjünk ki a fényre


s rabszolga-láncaink szakítsuk szét végre


Fletó szívtelenül halálra szánt minket


örök szégyenfoltja egész nemzetünknek


Derék magyar népem - Isten szelíd barma -


mutasd meg õs-erõd s kössed lámpavasra



(Szeged, 2008. okt. 23-án)






Szent Lászlóhoz




Tán sehol se volt ekkora vitéz


ilyen fenséges gyõzelmes király


Hited sugárzik erõd megigéz


lelked a mennybõl gyakran visszaszáll




Reményt hozol védsz ma is bennünket


éles bárdod hóhérainkba vág


Szívünkbe bújsz fölszítod tüzünket


s vérünkben vágtatsz hét határon át




Nem pihenhetsz amíg magyar néped


rablók tiporják pribékek verik


Vezess minket Õsi tekintélyed


s érckarod nélkül hazánk elveszik




Kiálts harcolj és imádkozz értünk


hogy ne sújtson vész ne rontson métely


Ha velünk vagy semmitõl se félünk


megbirkózunk minden ellenséggel




Dicsõ táltos hõs bajnokunk László


ûzd a gonoszt s mi bátran követünk


Te égi láng te szentséges zászló


Szabadíts föl Mentsd meg az életünk




Böjti fohász



Alszik alszik szinte minden


halálos zord néma csendben


Bár közeleg jön a húsvét


tombol a tél támad ismét


Erdõ mezõ csonttá dermed


növény állat pusztul szenved




Hófúvásban jégben élünk


egyre fogyunk s hull a vérünk


Temetõben ifjúságunk


a szakadék szélén állunk


nyakunkon a hóhér bárdja


süllyedünk az éjszakába


Csak a zsarnok vasárnapol


s bennünket a sárba tipor




Ébredj ember ébredj élet


ébredj gyönyörû természet


Süss fel nap süss perzselj hétrét


tündököljön föl a húsvét




Engedd Isten hogy a néped


hittel zengje dicsõséged


Add vissza elrabolt álmunk


évezredes szabadságunk


Idegen ne bántson minket


ne fossza ki a földünket


ne alázzon ne védjen meg


ne szeressen s ne öljön meg


„Testvérre" nincs több szükségünk


söpörd ki az ellenségünk


sújts le tigrisre cápára


taposs rá a viperára


Elég volt a vereségbõl


gyalázatból rettegésbõl


Meguntuk a börtönt bitót


a sok férget rongy besúgót


Elég volt a szolgaságból


rombolásból és romlásból




Esedezve kérve kérünk


engedj újra szépen élnünk


Adj hazánknak tisztességet


bort búzát és békességet


méltó népet és virágzót


förgetegben is megállót


Fordítsd felénk derûs orcád




Tavaszodj ki Magyarország




'56 tüze



Emberrel telt meg az utca Vad láng gyulladt a szívekben


Ezrek mentek puszta kézzel a ránk törõ tankok ellen




Porrá vált sok hamis törvény szétfoszlott a sok hazugság


Föllélegzett a magyar nép ujjongott az egész ország




Gyõztünk Félve földbe bújtak a testünket rágó férgek


ijedtükben elrejtõztek a vérszomjas gaz pribékek




Megingott trónján a Sátán és haláltól félt a hóhér


Sok hõs esett el az utcán Ömlött ömlött a magyar vér




Friss örömpír öntötte el a kicsinyek nagyok arcát


mert igazi csoda történt: megszületett a szabadság




Ám a dühödt bolsevizmus új hadakat zúdított ránk


Kivirágzott életünket kegyetlenül eltiporták




De a meggyújtott tûz égett s világított minden tájon


Az elnyomás gyûlölete végigsöpört a világon




Sok alvó nép fogott fegyvert sok rabszolga-nemzet kelt fel


Szembefordult a zsarnokkal s harcolt lángoló lélekkel




Minket újra leigáztak árva népünk megint vérzett


Kiküzdött szép szabadságunk ködbe veszett semmivé lett




Elõjöttek a rongy senkik a talpnyalók a hóhérok


Hõseinken bosszút álltak Mindenfelé magyar vér folyt




Hosszú évekig kínoztak Végül ismét talpra álltunk


leráztuk bilincseinket összetörtük durva láncunk




Ám csatánknak ma sincs vége mert még most is megrabolnak


Le kell gyõznünk immár végképp a férgeket árulókat




Mert itt élnek ma is köztünk a vérszopók a júdások


Szálljunk harcba újra bátran Vívjuk ki a szabadságot




Akkor is mondd


(Nagy Lászlónak)



mondd a költõnek: ne írjon


anya fiáért ne sírjon


szólj a gitárnak: ne pengjen


kovácsüllõnek: ne csengjen


kivágott fának: ne dõljön


büszke szarvasnak: ne bõgjön


mondd a madárnak: ne szálljon


lándzsának kardnak: ne vágjon


virágos rétnek: ne nyíljon


pöffeszkedõnek: ne bízzon


bõszült tengernek: ne rengjen


tüzes vulkánnak: ne zengjen


jeges árvíznek: apadjon


bukott komcsinak: szaladjon


kiáltsd a napnak: ne süssön


verõlegénynek: ne üssön


mennykõcsapásnak: ne ártson


eltipródat kérd: ne bántson


mondd az árvának: nevessen


sarki ringyónak: szeressen


papnak és szentnek: ne higgyen


mondd a zsidónak: adj ingyen


vedd rá a foglyot: ne szökjön


súgd a gyilkosnak: ne öljön


mondd a pestisnek: ne sújtson


atombombának: ne gyújtson


mondd a halottnak: ébredjen


bíztasd a halált: tévedjen




mondd a némáknak: szóljanak


nézz a vakokra: lássanak


üzend a pártnak: itt a vég


nincs több türelem haladék


mondd a zsarnoknak: sápadjon


beteg népednek: lázadjon


csonka hazádnak: reméljen


ellenségek közt se féljen




mondd ha gúnyolnak leráznak


küzdj bár megvernek bezárnak


bármi lesz sorsod ne csüggedj


álmos közönybe ne süppedj


ne kérdezd hol hogyan minek


akkor is mondd ha nincs kinek


ha a világ embertelen


te légy a fény a lelkeken


röptesd a zászlót magasra


költözz az örök tavaszba


költõ vagy vágyad a minden


bölcsen szólj akár az Isten




Átkozott XX. század


(Kenessey Csabának Spanyolországba)



Falusi magányban


reszketõ gyertyafénynél


verseket írok mint régi költõk


Nézem a lángot és visszarévedek a múltba


Akkor még egyszerûbb volt minden


most úttalan utakon bolyongunk


Érzéseink megfakultak


nem hiszünk semmiben


otthontalanok vagyunk mindenütt


Túl sötét túl önzõ ez a korszak


talán senki sem érti


Hallgatnak a vezéregyéniségek


elkényelmesedtünk és zátonyra futottunk


Öncélú lett a tudomány


elfajult a mûvészet


mesterkélt nyelven beszélnek a költõk


Pusztul a természet


fölborul õsi rendje


Az emberek közt elvész az emberiség


Más korban másutt kellene élnem


Megfojt a társtalanság


összeroppantanak szörnyû terheim


Magamban se bízom többé


Kényszerbõl cselekszem mindent


nincsenek lehetõségeim


Belsõ tüzem olykor még fölmelegít


máskor vakon és süketen botorkálok


Néha még föllázadok kegyetlen sorsom ellen


de tudom kilátástalan ez a harc


Megsemmisülök Kilobbanok


mint ez a sápadt gyertyafény




Az erdélyi magyarokhoz



Hóviharra olvadás jön


romlásra újjászületés


Valamennyi zsarnokság


elbukik egyszer




Ne gyertek át ne fussatok el


Nézzétek a hegyeket


évezredek óta mozdulatlanok


dacolnak villámmal széllel


Senki se zavarhatja meg


az erdõk csöndjét


a patakok zúgását


a sziklák fegyelmét


s a rétek virágzását


Jogotok van ott élni


ahol napvilágot láttatok




A sudár fenyõk kettétörhetnek


legyetek inkább szívós parti nád


Kapaszkodjatok


s hajladozzatok


ne rettegjetek


ne bujdossatok


Aki elmegy


hulló levél lesz


gyökértelen


hazátlan koldus




Atilla és Árpád népéhez tartoztok ti is


szívetekben szittya vér kering


Veletek érzünk


jó testvéreink


Vigyázzátok a temetõket


õrködjetek a templomokban


óvjatok meg minden faluszéli házat


Beszéljetek sírjatok


daloljatok magyarul


Csak a gyöngét lehet eltaposni


csak a hitehagyottat


s azt ki elfeledi hagyományait


De megáll a büszke a bátor


a múltjából ügyesen építkezõ




Ne adjatok föl semmit önként


Kongassátok a harangokat


s védekezzetek


Bízzatok magatokban


teremjetek bõven utódokat


s nem veszhettek el


Harcoljatok a végsõkig


tápláljátok az õsi tüzeket


s fohászkodjatok Istenhez


hogy megmaradhassatok örökké




Elszántság



1.


Soha magam meg nem adom


nincs az a gyilkos túlerõ


Holtomban is zeng a dalom


s vagyok a gyõztes fölkelõ




2.


Szakadatlan vívom harcom


nem rémít börtön temetõ


Ha szétverik könnyes arcom


fölébük hág a nevetõ




Csak és soha



Csak a lét nemlét-iszonyata


de soha a föltámadás gyönyörûsége




Csak a földhözragadtság pokla


de soha elérhetetlen álomképek




Csak az Ikarosz zuhanása


de soha a meg-se-próbálom




Csak a verejtékes nappalok


de soha a jólét lustasága




Csak az érdembõl szerzett hírnév


de soha pénzért vett rangok




Csak az önmagunk s mások becsülése


de soha lenézés elbizakodottság




Csak a csontig hasító harcok


de soha a patkányok gyávasága




Csak a belsõ hit tüze


de soha elvtelen megalkuvások




Csak az igaz ügy s a valódi érték


de soha szemforgatás és talmi kincs




Csak az alázat


de soha a megalázkodás




Csak az emberség és a jóság


de soha a mások letiprása




Csak az önzetlen hazaszeretet


de soha alantas érdekszövetség




Csak a farkasok bátorsága


de soha a kutyák konc-lesése




Csak a magyarság nyomasztó terhe


de soha áruló kozmopolitizmus




Csak az örökös küzdelem


de soha gengszterek békejobbja




Csak a börtönök láncai


de soha a lélek rabsága




Csak a keserves élet


de soha az önkéntes halál




Belsõ számûzetésben



Magamat számûzve élek


megdermed számon az ének


Porlik és rothad az arcom


verembõl tör föl a hangom




Vagyok a született költõ


ringatott szuronyos bölcsõ


Nem vár rám hírnév és otthon


Hallgatok Dalol a csontom


Szívemet kitépve szállok


s tejutak örvényén állok


Lelkemet tanítom szépre


virágot szórok az égre


Elõttem táltosok jártak


élõk és halottak várnak


Kínoztak megöltek sokszor


rossz korban születtem rosszkor




Eljátszott jövendõnk féltlek


Tengõdésünk nem is élet


Nincs hazánk nincs hova mennünk


kitaszít kirabolt földünk


Elromlik pusztul a népünk


fertõzött rákos a vérünk


Szabadság õsi jog alszol


hol van ki érted is harcol


Becsület ki aki megvéd


s ki pallérozza az elmét


Toprongyos milliók hátán


miért jut mennybe a sátán




Betelt a magyarság sorsa


megásta féreg és szolga


Teljesült eltiprónk álma


besúgók gyilkosok násza


Hová jutsz nemzetem népem


végbúcsúd könnyezve nézem


Nem segít elbújt az Isten


hiába hiába minden




Kereszten sírboltban élek


Sárkányok õriznek rémek


Meglesik papírom tollam


versemet elveszik nyomban


Kiáltanék s nem szólhatok




Halott vagyok halott halott




A hatalom torzszülöttjei



1.) A zsarnok talpnyalói



Álarcos ellenséggel harcolsz


arctalan banditákkal




Barátként viselkednek


önzetlen jótevõként


Hazudnak hízelegnek


bátorítanak somolyognak


s kiszedik féltett titkaid


Lesbõl támadnak


vagy álmodban lepnek meg


fegyverrel csapnak le


a fegyvertelenre


Lelkedbe gázolnak


szívedet marcangolják


vesédbe szádba rúgnak


Semmi se szent elõttük


nem riadnak vissza semmitõl




Bántja õket az ártatlanság


irtóznak erkölcsi fölényedtõl


hideglelõsen gyûlölnek


mert másként gondolkozol


mert ellent mersz mondani


és szabad vagy




Hamis vádakkal bemocskolnak


elnyomnak számûznek


bolonddá nyilvánítanak


Árgus szemmel


figyelik minden lépésedet


Besúgnak lehallgatnak


agysejtjeidbe is behatolnak


Percig se lehetsz


soha egyedül


Félnek tõled


verítékezve pisztollyal alszanak




Nézz el fölöttük


megvetéssel fordíts hátat


s várd ki míg összeomlanak


Azt hiszik övék a hatalom


pedig csak annak rabjai


nyomorult világuk


sivatag-sivár


Önbizalmuk ledõlt


rettegnek társaiktól


elõttük mindenki gyanús


Rosszabbak mint a dögvész


mindent elpusztítanak


Aljasságuk határtalan


barbárságuk pokoli


Inged alá bújnak


bõrödbe petéznek


véredben költik ki lárváikat


Lerágják rólad a húst


kizsigerelnek s csupasz


csontokkal sorsodra hagynak




Villámsújtottan állsz


élve is halott vagy


törött bordáidon


süvítve orgonál a szél




Lehajolsz


fölveszed elgurult koponyádat


összerakod szétszórt csontjaid


Vonulsz a temetõkön át


holt õseid seregével


Megszállod a hegycsúcsokat


visszafoglalod a síkságokat


Fegyelmezetten némán


biztos öntudattal


és elsöpörhetetlenül


megindulsz


az ágyútorkok felé



2.) A „reform" szóvivõi



Õk azok akik


agyonverték apádat


elhurcolták családodat


kifosztottak és megaláztak


Õk tiporták el


hegy-mozdító hited


õk gázoltak becsületedbe


õk alacsonyítottak szolgává


õk tanítottak gyûlöletre


õk vették el reményed


õk neveltek árulóvá


hitvány kis csalóvá


õk szívják ma is a véred




Nem bízhatsz bennük


Ne hagyd hogy megtévesszenek


mézes szavaikkal


Békegalambjuk szárnya


géppuskafészek


baráti jobbjuk


neked szánt tõrt szorít


Bármilyen gaztettre készek


habozás nélkül


ismét ölnek ha kell


Horrorfilmbe való


minden moccanásuk


lélegzetvételük is hamis


Régi zenészek õk


modern hangszerekkel


új idõkkel jelvényt váltó


elvtelen udvaroncok


és szélirányba fordult


tollahullt kakasok


Menekülnek a süllyedõ nemzetrõl


csörtetve más hajókra másznak


s ringatóznak a hatalom tenyerén




Ne akarj velük megegyezni


ne fogadd el a felkínált koncot


nem lehet velük semmi dolgod


nem állhatsz velük egy zászló alá


porotok sem pihenhet


közös temetõben


Viselkedj méltósággal


nézd õket levegõnek


fölényesen mosolyogj


jogos rettegésükön




Szállj le a keresztrõl


s készülj a feltámadásra


Rád vár a népünk megmentése


Be kell kötöznöd


az üszkösödõ sebeket


meg kell állítanod


az országos pusztulást


Légy különb náluk


Takarítsd el és büntesd meg õket


de ne állj bosszút


ne avatkozz Isten ítéletébe




Szétesett minden körülöttük


Idegesen kapkodnak fûhöz-fához


fékevesztetten harácsolnak


mert érzik hogy idejük lejárt


s véget ért szörnyû rémuralmuk


Önmaguk elõl nem futhatnak el


nem lehet soha nyugodalmuk




Nem mások õk


mint nyálas férgek


levitézlett sötét haramiák


jövõtlen bukott kommunisták


lelketlen gyáva gyilkosok




Ének Szent Istvánhoz



Rád gondolunk elsõ szentünk gyõzedelmes nagy király


Árva népünk sírva néz rád Békére örömre vár




Szólj értünk hogy megmaradjunk Nyújtsd felénk erõs karod


Mondd keljenek új életre a falvak s a városok




Lépj közénk kedves fiaddal a délceg királyfival


Ne engedd hogy elpusztuljunk Népünk szebb jövõt akar




Áldj meg minket hû jobboddal Gyógyíts be minden sebet


Országodat mit ránk hagytál szétszaggatták a szelek




Csak egy könnycseppnyi maradt meg Védd meg ezt dicsõ király


Árva néped sírva néz rád Békére örömre vár




(Idõközben alaposan megváltozott a véleményem, s ma már sokkal árnyaltabban látom István királyt - hibáival, bûneivel együtt -, mint korábban. Mindazonáltal nincs okom arra, hogy hozzá írt versemet megtagadjam, vagy számûzzem életmûvembõl.)





A 298-as parcellában



Szénfekete az éjszaka


öklét rázza száz kopjafa


Háborog a sok hõs lélek


ma se talál békességet


Eltûnt a hold nincs egy csillag


áll az idõ sose virrad


Véres könnyes néma gyász van


megfúlunk a hazugságban


Zúgó szélben nyirkos õszben


kószálok a temetõben


Fagyos a föld s az éjfélben


vadlúdcsapat húz az égen




Körülvesznek a bús árnyak


sorakozik a csont-század


Szemük lángol szívük dobog


úgy éneklik a Szózatot


Megindulnak rendületlen


lyukas zászló a kezükben


Jó õseink bölcsek bátrak


mentsétek meg dúlt hazánkat


Mert nincs jövõnk nincs otthonunk


menekülünk s egyre fogyunk


Javainkba ellenség ül


a mi fajtánk sírba szédül


Idegenek ócska férgek


habzsolják a dicsõséget


Tengernyi a tányérnyaló


áruló és magyarfaló


Gyengék vagyunk rongy rabszolgák


mindenünket elorozzák


Orcátlanul belénk kötnek


becsapnak és összetörnek


Bajainkkal nem törõdnek


gúnyolják a szenvedõket


Öngyilkosságba hajszolnak


s hamvainkon mulatoznak


Kikaparják gyermekünket


eltapossák reményünket


Még múltunkat is ellopják


országunkat szétrombolják




Hova futunk miért félünk


meddig kell sötétben élnünk


Mért nem rázzuk le a terhet


mikor támad föl a nemzet


Így töprengek elmenõben


az éjféli temetõben


Ám a holtak nem felelnek


s fájó szívem jéggé dermed




De a lelkem most is lázad


Besorozom s harcba viszem


az érckemény kopjafákat




Fizetett világ



Fizetett világban élünk


Fizetünk lakásért ágyért


kenyérért borért ingért kabátért


Fizetünk hallgatásért beszédért


barátságért útszéli ringyókért


iskoláért színházért orvosért


hétvégi házért divatért kocsiért


A levegõért és a napfényért is


fizetünk




Fizetett világ ez


a sajtópatkányok és bértollnokok kora


az álpróféták és pénzbeszedõk kora


a köpönyegforgatók és szenteskedõk kora


a bankrablók és pénzhamisítók kora


a zsoldosok besúgók és bérgyilkosok kora




Semmi sincs ingyen


mindennek megadjuk az árát


Fizetett világ ez


Fizetett világban élünk




Fölösleges


„Magyarországon mindenki ott fölösleges, ahol van."


(Csoóri Sándor: Tüske a köröm alatt)



Fölösleges ablaktalan házba


zsákban hordani a világosságot


Fölösleges


fejjel a falnak rohanni


Fölösleges röplapokat szórni


a hóviharban


Fölösleges bármire szervezkedni


besúgók gyûrûjében


Fölösleges igazságot keresni


a jogtiprás honában


Fölösleges barátkozni


a tigrissel


Fölösleges a hóhérral


közös jövõt tervezni


Fölösleges a zsarnokkal


szabadságról szólni


Fölösleges puszta kézzel


harcolni tankok ellen


Fölösleges megütközni


a pokol seregével




De megbújhatsz csöndben


a fûszálak között


Ellesheted


a madarak titkát


testvére lehetsz


esõnek szélnek


Tanulhatsz lobogást


a nap tüzétõl


s hideg megvetést


a távoli csillagoktól


Leszállhatsz


a történelem mélységeibe


társaloghatsz


a nagy szellemekkel


A világban mindenre


találhatsz példát


minden reménytelenségre


lelhetsz orvosságot


A csizmatalpak alatt


is fejlõdhet a lélek


A börtönök mélyén


is élhetsz szabadon




Légy ravasz s kemény


öntudatos és méltóságos


Készülj föl


a legváratlanabb helyzetekre


Figyelj feszülten


állj mindig ugrásra készen


Várj türelemmel


míg eljön az idõd


Ne add meg magad


ne légy öngyilkos soha


Ne alkudj hóhéraiddal


ne higgy gyilkosaidnak


Ne add el a hazát




Nagy szükség van rád


meg kell maradnod


Élj okosan


Ne légy fölösleges




Ajánlatok egy pribéknek


(A magyarság kínzóinak)



Ne legyen több nyugodt álmod


se örömöd se barátod


Omoljon rád az éjszaka


csillagtalan sötét fala


Hallgass ezer börtönmesét


õrök rugdossák szét veséd


Verjenek naponta százszor


s robbanj föl trópusi láztól


Tapossanak el mint barmot


védõid a ruszki tankok


Inged legyen pusztai szél


nyakravalód hóhérkötél


fürdõvized véres tócsa


pihenõd az akasztófa


mulatód rút sintértelep


szeretõid veszett ebek


szobrod egy nagy bõgõ ökör


koporsód egy meszesgödör


Legyél sánta vak és süket


patkány harapdálja füled


Csontrepesztõ fagy vidítson


tüzes kemence pirítson


Szorítsanak kurtavasba


s ássanak bûzös ganajba


Kések csiklandozzák torkod


sósav marja szét a gyomrod


Áram rázza mellkasodat


szaggasson szét a gyorsvonat


Rozsdás kard szúrja át szíved


gránát tépje le a fejed


Csipkedjenek kígyók hangyák


üvöltésed meg se hallják


Hollók osztozzanak rajtad


hullarabló sakálfajzat


Gyûlölünk megvetünk téged


sorsodtól semmi se véd meg


Szégyene vagy a hazánknak


gonoszabb mint a vadállat


Üldözzön a hõsök átka


kiket te küldtél halálba




Gyászbeszéd a kommunizmus fölött



Kettétörted életemet


kiskoromtól gyûlöltelek


Megkínoztad a világot


megölted a szabadságot


eltiportad a hazánkat


az Istent is leigáztad




Patkányok ültek lábadnál


hiénák az asztalodnál


varjak voltak a fiaid


farkasok a barátaid


hóhér az édestestvéred


gyilkos tõr a feleséged


Korhadt odú az otthonod


börtönudvar az udvarod


könny és vér a fürdõvized


tömegsír az öltözeted


bilincscsörgés a muzsikád


sikoly hörgés volt az imád


Ágyúcsõ a lábad kezed


tányérakna a két szemed


beleid bélsáros utak


vállaid leszakadt hidak


a bordáid éles kések


az ágyékod genny és méreg


Tüdõdben kígyó sziszegett


atombomba volt a szíved


puskaropogás a hangod


karvaly a békegalambod




De most holt vagy de most véged


a hatalmad semmivé lett


Zsarnok voltál erõszakos


törvénytelen gyalázatos


Senki se tart többé veled


nem érdemelsz kíméletet


Nélküled az élet szebb lesz


már az ördögnek se kellesz




Hulla vagy rothadó halott


rút szörny ezerszer átkozott


Körötted gyûlölet-hegyek


férgek rágják szét testedet




Uralmad borzalmas tél volt


vessen ki a föld s az égbolt


Ne kerülj sohase fényre


tûnj el a fekete éjbe



(Szeged, 1989. október 23-án)




Két vers a Kárpát-medencébõl


külföldre menekülõ magyaroknak



1.) Ne menj el



Ne hagyd itt az országot


ne menj el




Itt születtél


ez a földed


itt tetted az elsõ lépéseket


itt tanultál beszélni


itt voltál elõször szerelmes


itt tudsz csak élni


Ne menj el




Szükség van rád


veszélyben vagyunk


Elpusztulunk


elfogyunk ha elmész


Megromlik szép nyelvünk


eltörlik múltunkat


megrohad a jövõnk


Maradj itt


vállald a sorsod


Dolgozz és harcolj


gyilkosaink ellen


Állj õrhelyeden


szülj nemes utódokat


védd a rád bízottakat




Ne vidd tudásodat


messze idegenbe


Ott csak megvesznek


kihasználnak


s megvetnek mint egy szolgát


Sose lesz ott


hazád becsületed


Ide-oda hányódsz csak


mint hajó a parttalan vízen


Ne menj el




Sok ezer éve lakunk


a Kárpátok alatt


Barátod itt erdõ-mezõ


madárdal frissíti napjaid


veled búsulnak a falusi harangok


ide kötnek a folyók


szelíd ezüstszalagjukkal


téged mulattat a borpincék


tüzes bora


érted aggódnak porladó õseink


a roskatag temetõkben




Felelõs vagy


Nincs jogod eldobni


amiért milliók vére hullott


Ha meghalsz se adhatod


ordas népek kezére


Ott légy magyar ahol vagy


bárhogy ütnek ne fuss el


Ne menekülj


ne hagyd el a hazát




Itt kell maradnod


Ne menj el



2.) Ne csüggedj



Föl a fejjel


ne félj a jövõtõl


Ne szomorkodj ne sírj


ne bánkódj


ne hagyd el magad




Mióta küzdünk már


a megmaradásért


micsoda vérzivatarokon


ment át nemzetünk


Hány csatát háborút vesztettünk


hány árulás viszály


bomlasztott morzsolt


hány ellenség akart


elpusztítani végleg


Hányan szeretnék ma is


elvenni kis földünket


s megölni népünk


szétszabdalt maradékát




Csüggedt vagy


oda a reményed


erõs hited meggyöngült


elbátortalanodtál


Mindenrõl lemondasz


nem érdekel semmi




Pont ezt szeretnék


akik életünkre törnek


Vértelenül akarnak gyõzni


elvárják hogy magunk


csomózzuk nyakunkra a kötelet


sírunkat is megásatják velünk


Összemosolyognak fölöttünk


vállukat veregetik


s leköpik haló porunk


Elõbb rabszolgává tesznek


majd letörölnek a föld színérõl


ha hagyjuk




Ne add meg magad


légy szívós és ravasz


Verj vissza minden támadást


védd ki a rágalmakat


Fogj össze véreiddel


bárhol is élsz


Szülõfölded véded


múltad anyanyelved


Igazságos a harcod


gyõznöd kell


nem bukhatsz el




Ne félj


ne keseredj el


Ne csüggedj soha




Harc az alvilág ellen



Mi a mi bûnünk


Miért gyaláznak bennünket szüntelen


mért ássák ezerszáz éve sírunkat


mért törik csontunkat


mért ontják vérünket


a nagyétvágyú õrült zsarnokok


Mért szívják el elõlünk a levegõt


mért rágják le egünkrõl az éltetõ napot


az alvilág iszonyú férgei




Ki ítélhet el minket


kinek van joga megrontani széttépni országunkat


Miféle gyilkos törvény


taszíthat nyomorba milliókat


s teheti hazátlanná ártatlan fiainkat




Ébredjetek föl leigázott meggyötört magyarok


sumérok szittyák hunok avarok elárult ivadékai


Fény és igazság hordozói


ne törjetek le


A föld kardjának születtünk


Azért jöttünk


hogy utat vágjunk az elaljasodott világ lelketlen dzsungelében


s Nimród nyilaival


reményt röpítsünk a csüggedt szívekbe


s a kontinensek kínjait cipelve


védjük az elesetteket


s vigyük el a hit örömét


a hitetlenség szörnyû sivatagába


s a Tejútra fölfeszítve is


az életrõl daloljunk




Börtönbe zárva hátunkba döfött késsel


se hagyjuk meghamisítani elrabolni múltunkat


ne engedjük fölrobbantani jövõnk alapjait


Harcoljunk egymásért mielõtt kiirtanak


vagy elkergetnek szülõföldünkrõl mindnyájunkat




Balsorsunk serkentsen helytállásra


küzdelmeink kovácsoljanak egységbe


Az arcunkon futkosó döghalált okádó patkányok


az idegeinket felõrlõ láthatatlan démonok


s a sátáni agyafúrtsággal kieszelt csapdák közt


kapaszkodjunk össze


hogy meg tudjunk maradni




Imádkozz értünk õseinktõl származó Boldogasszony


mi vagyunk a te néped


a mi hazánk a te országod


Fiad Krisztus a világ Megváltója is a mi fajtánkból indult el


hogy megtanítsa a megvadult gyûlölködõ embert a szeretetre


Az õ segítségével vészeltünk át minden pusztító háborút


s a sok ránk erõszakolt irgalmatlan békét




Õ biztat ma is


szálljunk szembe barbár hóhérainkkal


söpörjük el az alvilág erõit


Legyünk lobogó láng


világítsunk a föld eltiportjainak és kisemmizettjeinek


a ránk boruló kegyetlen éjszakában




Levél a börtönbõl



Széttépik mellemet a vágyak


örökös lángokban égek


Messze vagy messze mégis várlak


hogy ismét szemedbe nézzek




bús arcod könnyében fürödjek


megfogjam csöndben csöpp karod


fölszántsam tested mint a földet


s elszórjam benne a magot




Ritmus vagy lágy zene és gyönyör


szép vagy ha nevetni látlak


melletted a bánat sem gyötör


és égig szöknek a lázak




De jaj a gonoszok elmartak


tõled Most rabok sorsa az


enyém Gondjaim folyton falnak


csorbult hitemre nincs vigasz




Kétszer két méter az otthonom


mindenütt sötétlõ falak


szögesdrótok vasrács Nem tudom


leszek-e valaha szabad




betör-e még a gyilkos télbe


az örömöt hozó tavasz


kijutok-e újra a fényre


vagy mint egy ócska falragasz




lehullok goromba végzetem


falánk poklaiba Talmi


az életem Háborog szívem


s vérzik Meg akarok halni





Állok és nézek a semmibe


kemény büntetésem töltöm


Hazámért szóltam pár szót s mire


eszméltem várt rám a börtön




Százszor ezerszer kiraboltan


élek mint nyomorult koldus


Bíráim helyett ülök Nyomban


szétvet a düh és a bosszú




Imámnak sincs célja Nem bízok


Istenben többé Fölégett


minden mögöttem Már nem hívok


senkit egyedül csak téged




Bilincsbe verten hozzád szólok


utolsó kincsem menedékem


álmomban hozzád fohászkodok


Ildikó drága feleségem



[Gyûjtõfogház (Bp.), 1976-ban]




Sötét angyal



Sötét kor angyala szárnyal


ég és föld közt lebeg


fülsértõ károgással


Egy szó kell csak és lesújt ránk


mint a fölszentelt hóhér


Borzalmas napokat élünk


lelkünk elkárhozott


lábunk félig a sírban


Ablakaink temetõkre néznek


falvaink visszanõnek a földbe


porladó csontunkból nem sarjad jövõ


Mi vagyunk népünk végsõ maradéka


elõttünk öregek


mögöttünk többé senki




Forgasd fokosod fekete angyal


mert most arcodba vágunk


Nincs már mit félnünk


nincs mit vesztenünk


Ezerszer átkozottak lettünk


ezerszer eltiportak


Századok sara mocskolt és rohasztott


puhány férgek vagyunk


hitetlen öngyalázók




Talpra mihasznák


fülünkbe sikolt a holnap


szívünkben õseink dobolnak


Fel a zászlóval a csúcsra


Ébresztõ álomba fulladt nemzet


munka és harc vár ránk


hogy újra becsüljék a népek


nagy múltú szép nevünket


hogy zord teled kitavaszodjon


hazánk elvérzõ Magyarország





Turul induló


- A Turul Szövetség himnusza -


(dr. Bánki Károlynak)


Szállj szállj sólyommadár


röpülj föl az égre


vess életet s boldogságot


a romlás helyébe




Jöjj közénk vigyázz ránk


emelj fénybe minket


Jézus király igazsága


gyógyítsa lelkünket




Tündöklõ szent Turul


hitünk õs-jelképe


szétroncsolt Kárpát-hazánkat


forraszd új egységbe




Add vissza jussunkat


s elillant reményünk


mosd tisztára vértõl szennytõl


minden nemzetségünk




Isten-küldte Turul


mutasd meg hatalmad


hozz békét és szabadságot


az összes magyarnak




Tûnj el innen


(Édesapámnak 1986-ban, egy költõi versenyünk emlékére)



40 éve vérünk iszod


aljas minden gondolatod


Betörtél az életünkbe


belegázoltál lelkünkbe


Csizmáiddal szánkba rúgtál


tankjaiddal letiportál


Jöttél hogy védj óvj bennünket


s megmérgezted a hitünket


Tönkretetted fiainkat


bemocskoltad lányainkat


Tépett szívünk sárban dobog


öntudatunk ronggyá kopott


40 éve fogyunk veszünk


pusztulásba menekülünk


Mindenünket elraboltad


sírunkat is fölforgattad


Bíránk és hóhérunk voltál


mindnyájunkra dögvészt hoztál




Mit akarsz itt mire vársz még


helyed otthon lenne már rég


Készülj pakolj szedd a sátrad


hagyd el végre a hazánkat


Érted zeng a Kreml harangja


sír a sztyeppe nyög a tajga


neked intenek a hegyek


jeges tundrák sebes vizek


Határtalan birodalmad


ne falja föl országunkat




Menj azonnal fuss el innen


ne képzeld hogy te vagy Isten


Menj rakétán repülõvel


- egyenest vagy kerülõvel -


ágyútalpon medveháton


csengõs trojkán kerékpáron


Menj hajóval gyalogszerrel


tûnj el összes emlékeddel



Menj némán vagy trombitával


nyírfasíppal guzlicával


harmonika ritmusára


balalajka bús szavára


Menj aszfalton menj erdõben


víz alatt vagy levegõben


tûzõ napon s éjszakákon


Vissza se nézz a határon


Vidd el sarlód kalapácsod


bitófád és börtönrácsod


Vár otthonod vár a néped


gyermekeid feleséged




Nincs itt dolgod nem volt soha


Mit akarsz még Menj menj haza


Embertelen vad hatalmad


porig égett s összeroskad


Ne kezdd újra soha többször




Takarodj a magyar földrõl




Vihar elõtt



A testünk börtön s a rabságot


lelkünk nehezen viseli


Ereinkben a nyugtalan vér


a szabadságot keresi




Az ember küzd úszik az árral


s hol elsüllyed hol fönnmarad


Sátáni sötétben sínylõdik


ritkán mosolyog rá a nap




A szerelem csalóka tükör


arcunk a mélyén széttörik


A barátság se tart sokáig


fölvillan s máris eltûnik




Másokért szólsz népedet véded


közben elveszted önmagad


Ellenségeid kigúnyolnak


nem lehetsz hõs csak áldozat




A lét beteg gyógyíthatatlan


A föld fájdalma egyre nõ


Az élet sír Megdermed lassan


mint a jégre tett csecsemõ




Elzüllöttek a forradalmak


szétfoszlanak a nemzetek


Minden értéket fölhabzsolnak


a kíméletlen vérebek




Árnyék zúdul ránk szörnyû bánat


az öröm félve menekül


Otromba férgek uralkodnak


Szívünkön gyilkos átok ül




Kongassuk meg a vészharangot


támadjon elsöprõ vihar


Harcoljuk ki a szabadságot


Csöpp hazánk maradjon magyar




Tanácsok honfitársaimnak



Catullus a római költõ így írt:


gyûlölök és szeretek


Konfuciusz a kínai bölcs szerint:


csak az szerethet igazán aki gyûlölni is tud


Ellentétek mozgatják a világot:


derûre ború jön


egészségre betegség


aszályra árvíz


déli verõfényre sötét éjhomály


Az angyalokkal ördögök birkóznak


élet és halál együtt vet és arat


Ugyanaz a kéz simogat vagy fenyít


egy testben lüktet áldás és átok




Csak a mi népünk nem gyûlöl senkit


Emiatt gúnyolják híres jámborságát


s ezért támadják fönnállása óta


ezért fogyatkozik gyöngül 500 éve


emiatt tépték szét örökös hazáját


s zuhant immár tátongó sírgödörbe




Vessünk véget ennek


másképp kell gondolkodnunk ezután


Nem ölelhetjük keblünkre zsarnokainkat


hóhérainkkal szembe kell szállnunk


csak azt pártolhatjuk aki nekünk is jót akar


Ismerjük meg az indulat a harag s a düh ízét


köpjük le a besúgót ítéljük el a rablót


kövezzük meg az árulót kössük föl a gyilkost


intézzük el a nemzet ellenségeit




Derék magyarom ne légy bamba birka


tanulj meg gyûlölni is


Szükséged lehet rá megmaradásodhoz


hiszen családot becsületet menthet


s visszavívhatja elorzott kincseid


Bocsáss meg az ellened vétõknek


ha gazságukat õszintén megbánják


és sérelmeidet készek orvosolni


Ám a nemzetrontóknak országhódítóknak


sohase kegyelmezz


s ne kíméld a Sátán hazug prófétáit




Ne füstölögj ok nélkül


õrizd meg józanságodat és szíved tisztaságát


Vigyázz mert a szüntelen háborgás


eltorzítja felõrli a lelket


Amíg hagynak élj csöndes békességben


ha nem üldöznek te se bánts másokat


Tûrd a szenvedést ha Istentõl való


viseld el sorsodat ha hazád parancsolja


Ugorj talpra ha kell


s álmodban is éberen figyelj


Tartsd számon bitang vérszopóidat


ne hátrálj elõlük ne adj át nekik semmit önként


ne engedd hogy mézes szavukkal megtévesszenek


s ne áldozd föl magad mohó idegen érdekekért




Szeresd földünket becsüld fajtánkat


igazunkat védd minden erõddel


Szabadságunkért boldogabb jövõnkért


verekedj vitézül s ne habozz meghalni sem


Járj rendelt utadon biztos lépésekkel


végezd a dolgod töltsd be küldetésedet


Légy hõs mint legkiválóbb õseink voltak


ne rettenj meg semmilyen veszélytõl


A jog a méltóság s az égi fény nevében


állj ki a gátra a pokol seregei ellen


Üsd-vágd és gyõzd le azokat


kik árva nemzetünk életére törnek




Kivégzés


(Politikai üldözött testvéreimnek)



Fegyverrel kísérik egy borús hajnalon


Bajtársak dobolnak a cellarácsokon


Csupa kék-zöld sebhely kínzó láztól remeg


Csattogó bilincsben végsõ útjára megy


Kötéllel fojtják meg a szadista latrok


s egy gödörbe dobják mint elhullott barmot


Dolgozik a hóhér Némán sír az ország


Ömlik a magyar vér Dühöng a zsarnokság




De fordult a kocka Itt az új virradat


Véget ért a rabság minden ember szabad


Hanem a farkasok báránybõrbe bújtak


tovább lopnak-csalnak és tovább hazudnak


A kétes jövõbe simán áteveznek


nem gyilkosok többé csak „megtévesztettek"


Jöjj szabadság segíts Fújj süvíts át rajtunk


nehogy az új korban is rabok maradjunk




Megkínzott Magyarország


Megnyomorított test


gyógyíthatatlan lélek


Elszürkített ünnepek


megtagadott jelképek


meghamisított múlt


kiirtott emlékezet




Senkiházi urak


talpnyalók és rabszolgák


Süketek vakok


elnémított szószólók


börtönbe csukott


vezérnek valók




Írások elkobozva


kincsek pincékbe dugva


szobrok ledöntve s összezúzva


Költõk gúzsba kötve


lázadók Dózsa-trónon


hõsök tömegsírban




Aszályok


árvíz


jégtõl tönkrevert mezõk


gyökerestõl kitépett fák


Dögkeselyûk


éhség


kegyetlen pusztítás




Kifosztott milliók


borba fojtott álmok


vergõdõ szárnyalás


Sajtócsászárok


ránk szabadított bankok


álnok köztársaság




Szétvert középosztály


kibírhatatlan terhek


céltalan dühöngés


Elvtársi jólét


vérengzõ kormányok


zsidó s cigány Paradicsom




Szétkergetett családok


elhagyott öregek


ízekre vagdalt magzatok


Elzüllesztett nép


megsemmisített erkölcs


megbénított iskolák


Csillagrohadás




Elhamvadt szeretet


szénfekete sötétség


hazug ideálok


pokoli gonoszság


Önsorsrontás


külföldre menekülés


öngyilkossági mámor




Kitüntetett hóhérok


magasztalt árulók


óriássá tett törpék


Fizetett naplopók


tolvaj idegenek


Sárkánylakodalom


Halálhoz való jog


zsivány- és rablótörvény


kirakat-demokrácia




Árokba lõtt ország


Földünkre éhezõ


ostoba szomszédok


gátlástalan õrült honfoglalók


Romba dõlt városok


sivár üres falvak


„túlnépesedett" temetõk




Örökös sarki tél


belsõ tatárdúlás


újszülött Trianon


Megmérgezett élet


reménytelen jövõ


megölt föltámadás





Imádság ünnepért


(A 70 éves Zas Lórántnak a régi barátsággal)



Asztalunkra kenyeret


- kiváltképp ha nincsen -


s kupánkba bort eleget


adjál Uramisten




Ne szipolyozzon senki


s ne dolgozzunk ingyen


A hazánkból ne ûzz ki


minket Uramisten




Országodba fogadj be


mert bár bûnben élünk


megbocsátunk s bocsáss meg


Uramisten nékünk




A ránk váró halállal


birkózzunk meg könnyen


kórral bajjal viszállyal


ne sújts Uramisten




Szereteted áraszd ki


sugározd ránk fényed


hogy zenghesse mindenki


örök dicsõséged




Ne fordulj el légy velünk


erõsíts a hitben


Aki bántja nemzetünk


üssed Uramisten




Szülessen sok gyermekünk


Kárpáton túl s innen


Öntudatlan elvesznünk


ne hagyj Uramisten




S mit remélünk oly nagyon


- melynél szebb kincs nincsen -


végre éljünk szabadon


add meg Uramisten




Karold föl népünk ügyét


virágozzon minden


A magyarok ünnepét


hozd el s áldd meg Isten




Rendõrterror


(2006. okt. 23. fájó emlékére)



A vadállat csak szükségbõl öl


ti viszont kéjjel gyûlölködve


Vipera könnygáz páncélököl -


így jó a nép: félholtra verve




Talpig fegyverben állig pajzsban


rontottatok ránk ti rongy ebek


Hiába rítt a sok ártatlan


mert reccsent a csont s vérzett a seb




(A bûnözõk szabadon járnak


ellenük egy lépést se tesztek


Könnyedén szétlopják hazánkat


míg velünk telnek meg a sittek)




Ávós csõcselék gaz pribékek


zsarnok szolgái korrupt zsaruk


Fajtánk helyett idegent védtek


ezért lelketek pokolra jut




Pöffeszkedtek sátáni gõggel -


inkább fussatok s reszkessetek


Ha a nemzet dühében fölkel


senki se óvhat benneteket



(Ezt a versemet testvéri szeretettel ajánlom az Alkotmányozó Nemzetgyûlést


országszerte elõkészítõ FNB-népgyûlések résztvevõinek. S. A.)




Országos temetõben



Sok ezer éves lázban


állok az elmúlásban


Számig érnek a sírok


Virrasztok Némán sírok


Fojt a temetõ csöndje


csontvázként csuklom össze


Megrohannak a rémek


és félek félek félek


Mit tehet itt a költõ


hol koporsó a bölcsõ


ahol az ablak lõrés


s a lakodalom dögvész


ahol tilos az álom


s fosztogatnak a vámon


Reménytelen az ének


ahol fázik a lélek




Mint az elhagyott gyermek


olyan béna a nemzet


Ködbe veszett az arca


és hitét rég föladta


Tetõtõl-talpig vérzik


s tiporják nyúzzák tépik


Egyre rosszabb a sorsunk


Nem létezünk Csak voltunk


Kiégtünk barbár tûzben


s elsüllyedtünk a bûnben


„Kegyes" hozzánk az Isten


dúskálhatunk a nincsben


Sárkányfogak közt járunk


s áruló minden társunk




Mikor támadsz föl népem


meddig alszol még tétlen


Le kell gyõznünk e hordát


vagy széthullik az ország


s leszünk förtelmes szajha


zsiványok birodalma


Szökjetek talpra holtak


betegek megraboltak


Bújjatok elõ árvák


vitézek hõsök s gyávák


Fogjatok kopját kardot


meg kell vívnunk a harcot


Ütött a végsõ óra


Lóra magyarok lóra




Riadó



Hány szörnyû évtized törte szívünk össze


s gyilkolt rabolt minket mennyi gonosz törpe


Leterítve fekszik szinte egész népünk


s mikor ütnünk kéne még szólni is félünk


Régi dicsõségünk vitézségünk porban


õseink aggódnak fönt a csillagokban


Elvesztettünk mindent amit õk szereztek


hitvány szolgák lettünk gyalázatos nemzet




Maroknyi hazafi küzd az ellenséggel


védi szülõföldjét s harcol puszta kézzel


A többség csak kushad cselekedni nem mer -


hitehagyott magyar tán már nem is ember


Igazság szabadság boldogság reménység -


föl se tudja fogni egy ilyen korcs népség


Úgy éri a halál hogy nem is élt semmit


súlyos nyomorában nem érzi a vesztit




Vérünk szívja megnyúz elpusztít a zsarnok


Meddig tûritek még ugyan mit akartok


Ébredj mély álmodból istenverte csorda


rázd le rút tetveid s kergesd a pokolba





Haláltánc



Száraz bokor int zörgõ csontváz


bagoly rikoltoz varjú kontráz


Villámlik dörög Remeg a hold


Reszket az élõ mozdul a holt


Ajtó nyikorog ablak csörren


férgek hemzsegnek oszló dögben


Levélpénz pereg gyümölcs pottyan


kazlak indulnak csapatokban


Hullámzik a rét Tolvaj róka


menekül farka égõ csóva


Lángnyelvek kapnak fûbe fába


lobog a bûvös báli máglya




Farkasok jönnek hüllõk kúsznak


bõregér röpköd lárvák csúsznak


bika bakkecske vadkan csörtet


Csillagstrázsák õrzik a földet


Õrült zenészek rút pogányok


bolondítják a sokaságot


Bõgõ buffog gitárhúr pattan


dob dübög kürt sír duda harsan


Fals a ritmus hangzavar támad


Forgószél ront árva hazánknak


Borzas banyák vasorrú bábák


söprûn röpködik át a máglyát


Rémes robajjal kilenc sárkány


tûzszekerén vágtat a Sátán


Döbbent hatás Mindenki tátog


de õ máris kezdi a táncot




Szõlõcsõsz járja kereplõvel


mosónõk csorba fateknõvel


péklegények sütõlapáttal


kovácsok mázsás kalapáccsal


szoptatódajkák rengõ mellel


békepapok kígyómart nyelvvel


Járják sintérek stricik rablók


szajhák besúgók s gyáva alvók


farizeusok népvezérek


sátánimádók s keresztények


ártatlanok és bûnös bírák


Nyomukat egyként porba írják




Királyok ropják követekkel


bankárok rongyos tömegekkel


jámbor lovagok pártütõkkel


vitéz poéták hitszegõkkel


tsz-pribékek kulákokkal


urbánusok a subásokkal


Zord rabok járják ordas lánccal


tréfás hóhérok véres bárddal


Barbár tempóban kéjelegnek


Igába döntve nyög a nemzet


„Testvéri nép" „baráti ország"


ruszki rác tót oláh meg osztrák


karöltve táncol s önfeledten


minket fosztogat telhetetlen




Bûzt böfög a temetõ árka


fejfák és sírok kapnak lábra


Csontvázak serege bokázik


országvesztõkkel parolázik


Nincs itt se élet se szabadság


fejvesztve szétfut a magyarság


Zeng a legelõ döng az aszfalt


az is táncol ma aki meghalt


Együtt kavarog élõ s hulla


ropja fasiszta kommunista


Ringyó kurafi vámpír ördög


csámcsog közösül szellent s dörmög


térdig velõben vérben gázol


Tombol a gyilkos haláltábor


Átvágják torkát belét ontják


némán szétrohad Magyarország




Sorvad lerobban romlik minden


hol a megváltás hol az Isten


Mit hoz a hajnal mit a holnap


meddig szolgálunk zsarnokoknak


Bírunk-e újabb ezer évet


lelünk-e immár menedéket


Meddig folyik még pusztulásunk


véget ér-e a haláltáncunk




Harc



(Válaszul Szentmihályi Szabó Péternek,


a „Térdre magyar!" írójának)



Lehetnék vidám büszke is talán


mert ilyen áldott csodás a hazám


Enyém Budapest enyém a Tisza


minden árva rög falu és tanya


a sok tarka rét erdõ és berek


templomok gyárak barlangok vizek


kincses Erdély s a zordon Felvidék


ahol még zengnek bús magyar igék


Hazám szívébe tart minden utam


mérem az idõt s nézem hogy rohan


Nincsen bár semmim mégis úr vagyok


százszor gazdagabb mint a gazdagok


Lelkemben zsongnak porló õseim


vezetnek óvnak s írják verseim


Játszom a széllel csillagot szedek


körültáncolnak baráti szívek


A lenti sárból fölfelé török


csupán a fény vonz csak ami örök




Így élek néha máskor bús vagyok


mert szenvedõ népemre gondolok


Fojtogat mar a tömérdek panasz


s érzem hogy nincs rá semmilyen vigasz


Minden nap új veszedelmet hoz ránk


kínlódik nyög egész Magyarország


Fejünk fölül eladják a házat


kiröhögnek durván megaláznak


A világban hitelünket rontják


bemocskolnak jövõnket rabolják


Nem sajnálnak nem kímélnek senkit


szeretnének legyûrni mindenkit


Ki próbálnak semmizni bennünket


el óhajtják foglalni földünket


Nemzetközivé kívánnak tenni


ki akarnak hazánkból kergetni




Így tervezik ám aligha jó így


Ez a vidék mindig magyar lesz itt


Bármit tesznek bárhogy mesterkednek


sose tudnak eltiporni minket


Fölkészülünk minden vad veszélyre


nem esünk a gazok elõtt térdre


Nem hátrálunk Fölvesszük a harcot


Nem viselünk el már több kudarcot


Isten velünk van Együtt küzd velünk




Legyõzöttekbõl gyõztesek leszünk




Az igazság katonája


(50. születésnapomra)



Mindig az igazságért verekedtem


Kiválasztottként hordozom a poklot


Ezer zord démon hadakozik bennem


gyilkosnak se szánnék mostohább sorsot




A szívem dobog még hitem töretlen


bár kudarcok marnak viharok tépnek


Ötven szörnyû év röpült el felettem


s fogynak lelkemben a régi remények




Ám amíg hazám vérzik a kereszten


mit nekem szenvedés mit nekem halál


Nincs békességem se földön se mennyben


mikor a népem naponta sírba száll




Bolond vagy - óvnak akik még szeretnek


s kiröhögnek esküdt ellenségeim


Küzdõtársaim (sok bátor eretnek)


máglyán lobognak a Tejút szélein




Föladják sorra vagy hamuvá válnak


s csatáik emlékét szétfújja a szél


Túszai lesznek egy gonosz világnak


hol becsület hûség fabatkát sem ér




Kínlódsz vergõdsz elárvult Magyarország


idegen rablók dõzsölnek testeden


Õsi jussodat hóhérok kobozzák


s te megsemmisülsz elnyel a végtelen




Mit számít itt tehetség hõsi virtus


mit a szabadságért hozott áldozat


Koldusbot jut nekünk nem díszes mirtusz


s megváltás helyett tán örök kárhozat




Folytatom utam nincsen választásom


Tragikus harc ez keserû küldetés:


dalokba szõni minden vágyam álmom


s vetni akkor is ha kiég a vetés




Büszkén vállalom hogy számûzött lettem


Az sem érdekel: megérte nem érte


Hiszen megtettem amit megtehettem


s Isten - ha jó - nem sújthat porba érte




Gyilkosaink ellen



Még dõzsöl a zsarnok zabál és iszik


Vérünkben áztatja szennyes mancsait


s javainkban dúskál Sandán vigyorog


Bilincsbe vert lelkünk némán háborog


Elpusztítanak hogyha nem vigyázunk


széttépik jövõnket s meglopják álmunk


Vissza kell térnünk õseink hitéhez


gyökereinkhez s az éltetõ Fényhez


Micsoda sors az amit nekünk szántak


pribékjei a rettentõ Sátánnak?


Elég a nyomorból nem tûrünk tovább


Mától hóhéraink hordjanak igát


mert mi itthon vagyunk ez a mi hazánk


édes szülõföldünk ölelõ anyánk


Eljött a mi idõnk Bár nincs fegyverünk


végre eltiprónk szemébe nézhetünk


Rongyosok vitézek ne aludjatok


veszély fenyegeti szabadságotok


Nem bocsáthatunk meg nincs több szeretet


Isten se véd meg egy puhány nemzetet


Elõre halálig Nincs mit vesztenünk


csak ha bátran küzdünk akkor gyõzhetünk


Tüzes magyarok rontsunk a gonoszra


ûzzük innen el vagy fojtsuk a porba





Gyõzni fogunk


(Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára)



Zord vihar dúl remeg a föld


jég veri a magyar mezõt


Az aranyló búzaszemek


érett gyöngye sárba pereg


Kertünkben a liliomot


megfojtják a hitvány gyomok


Termõfáink elsorvadnak


gyümölcseink megrohadnak


Megmérgezve folyónk tavunk


a kíntól majd' megfulladunk


Hõs nemzetünk megtört beteg


ki szól érte ki menti meg


Virágzik a lopás csalás


a hazugság és besúgás


Gyermekeink nem születnek


falvaink kiüresednek


Tengõdünk csak nem is élünk


félõ hogy végleg elvérzünk


Mért kellene sírba mennünk


s miért békében elvesznünk




Nem tûrhetjük a rombolást


állítsuk meg a pusztulást


Kiáltsunk egy szörnyû nagyot


söpörjük el a zsarnokot


Tépjük szét a rabláncokat


döntsük le a bálványokat


Kötözzük be népünk sebét


s tegyük jobbá az életét


Ma még kivert senkik vagyunk


de nõ erõnk s akaratunk


Égig lobog bennünk a láng


fényes hajnal virrad reánk


Kitárjuk mind karunk szívünk


állj közénk és harcolj velünk


Jöhet bármi veszedelem


csak a hazánk szabad legyen


Vegyük vissza õsi jussunk


ellenségtõl meg ne fussunk




Ha vállaljuk a küzdelmet


az Isten is megvéd minket


Mindenképpen gyõzni fogunk


s holtunkból is föltámadunk


Kárpát-ország árva népe


jogot nyert az üdvösségre




Beteljesülés



Elegem volt az unott társaságból


dõre zenébõl fénybõl félhomályból




Veled akartam lenni túl mindenen


Nyikorgó ágyban önzõ és féktelen




csókesõvel halmozni finom tested


Tudtam titokban te is ezt kerested




s hetek óta vártál a pillanatra


hogy enyém legyél Egek dörgõ hangja




morajlott bennem s e különös hangok


belsõmet tépték mint égetõ karmok




Már alig bírtam a szesztõl s a vágytól


hogy szét ne olvadjak Szívem a láztól




majd' felrobbant Elmúlt az este rohant


az éj is Hajnali kakasszó zuhant




a földre amikor végre magunkra


maradtunk Némán fáradtan ágyunkba




hulltunk Megbûvölve összefeküdtünk


s titáni erõvel egymásnak estünk





A kereszt elõtt



Látjuk bordáidat


szöggel átvert kezed


sebeidbõl a vér


a szívünkre csepeg




Arcod fakó már és


szederjes a melled


Atyádat szólítod


A sorsod betellett




Megnyílik most az ég


a föld reng alattunk


tisztító viharként


átsüvítesz rajtunk




Meghatottan nézünk


fényes keresztedre


Elrejtõzünk némán


szörnyû sebeidbe




Mert csak benned bízunk


te adsz békességet


Te vagy az igazság


Nincs kívüled élet




Búcsúdal



Utoljára jöttem hozzád


megcsókolni piros orcád




hajadba friss rózsát tûzni


mézes kacagásod inni




Gyönyörû vagy szebb mint régen


mint csillag a messzi égen




mint a rétek sóhajtása


mint gyümölcsfák bimbózása




Szerettelek kincsem nagyon


vad éjjelen szelíd napon




Te voltál sorsom kovácsa


lelkem fénye ragyogása




útjaimon vándorbotom


szivárvány a kalapomon




betegségem gyógyítója


tépettségem foltozója




Mindig hû hû voltam hozzád


nem gondoltam másra csak rád




õz-járásod kakukk-szavad


enyém volt és enyém marad




Tõlem talán mit se kaptál


érte mégis sokat adtál




Varázslat volt veled élni


álmodozni és remélni




Fáj nagyon fáj búcsúzkodni


tavaszodba telet hozni




Utoljára rád nézek még


nem is vagy már csak egy emlék




elhalványul tüzes tested


eltûnsz lassan elfeledlek




Ne sírj ne kiáltozz értem


engedjük el egymást szépen



Örökre elválok tõled


mert életem temetõ lett




a szívemen fejfák nyílnak


mosolyaim elhervadtak




szemem tágas udvarában


rémület fagy hóhullás van




megfeketedett a lelkem


forgószelek dúlnak bennem




Közénk szörnyû durva fal áll


börtönrács vár rabság halál




Megvívom végsõ csatámat


aztán elemészt a bánat




Nincs jelenem jövõm múltam


köddé válok ami voltam




fölülök egy csillagszánra


s áthajtok a másvilágra



(Bebörtönzésem elõtt, 1976-ban)




A mohácsi vész



puskapor száll a szélben


nyilak lándzsák kardok villámlanak


karok lábak fejek hullnak a porba


mindenütt véres a föld


a felhõk vért hánynak


vérlángok csapnak az égig


vérszagú a táj


varjak hemzsegnek a holtakon


s a vérbefúló alkonyatban


magyar tetemeket sodor a folyó




A legszögedibb szögedinek


(Bálint Sándor alsóvárosi szobra elõtt)



Esti árnyak futnak körbe


szelíd komoly arcodon


Harang kondul Varjú károg


a vén kopott templomon




Sokat jártál itt valaha


félig ez volt otthonod


Térdelve a Szent Szûz elõtt


suttogtad el bánatod




Emlékünkben egyre jobban


elmosódik szép neved


Most sajnáljuk igazán hogy


nem beszélhetünk veled




Szegény néped fia voltál


útjelzõ kõ fáklyafény


Embertelen világunkban


töretlen szív nagy remény




Bizakodó szemmel nézzük


csöndes meghitt mosolyod


Betût vetsz az ég mezõin


s bõ termését aratod




Ragyogó hold fürdeti az


alsóvárosi falut


Némán áll a templomtorony


A nagyharang elaludt





Áldozati ének


(Ildikónak 1976-ban, esküvõnk elõtt)



tükrös szemedben magam kerestem


faggató füllel szavadat lestem




mosolyod néztem néztem a szépre


vaksötét éjbõl léptem a fényre




homlokod gondját elsimítottam


kíváncsi kezem szoknyádba loptam




éreztem pezsgõ borpiros véred


szíved közepén dobbant az élet




szerelmed mézes vadrózsa lángja


húsomba tépõ sikoltó máglya




forog a tûzben izzik a hajnal


melleden ébred s nyugszik a nappal




fekete hajad ponyvája lebben


gyöngyözõ könnyel koronázz engem




hadd leljek nyugtot puha karodban


fonjon át combod minden viharban




féktelen lázban szántom a tested


kristályos hóvá porlok szét benned




poklok mélyébõl fölkiabállak


ne legyen soha gátja a vágynak




örökké ölelj légy a halálom


keserû-boldog álmom és átkom




légy a megváltóm sorsom virága


s gyermeki lelkem oltárán lámpa




fetrengjek akár véresre verve


ha te gyógyítasz nincs semmi veszve




álljak bár talpig csikorgó vasban


akkor is te jársz gondolatomban




kéklõ magasban cikkan a szárnyad


követlek megyek ott is utánad




áldozni érted bizakodással


elnyomatásom csont-iszonyával




csillagzó hittel lobog a máglya


s rázza a földet mennydörgõ lárma




ülök a semmin összetiporva


életem veled még így se csonka




szivárvány lettél poros ruhámon


szemfedõm lész majd halotti ágyon




neved suttogom közel a véghez


elfúló hangon a mindenséghez




szerelem tisztább nem volt és nincsen


törékeny kincs vagy belõlem isten




Az elmúlás képei



Lelkem megfagyott kikötõibe


nem vitorlázik többé már hajó


Egyedül úszom a rémületbe


vert holdbéli táj sikoltó fájó




vérfolyamain Felmetszett testû


szétszórt gondolataim a társak


Õrzik tékozló szívem meséit


az elmúlás ködös könyvtárának



A jövõ szikláira épített


felhõk könnyében ázó kis házam


lassan elporlad mint a megégett


szerelem gyûlölet hamujában




Sötéten lázasan száguldoztak


játékos álmok vad látomások


bennem Kitárták zárt kapuikat


a közeli s távoli világok



Minden mélységben és csúcson jártam


voltam gyõztes és üldözött béna


az élet s a halál mámorában


ünnepelt hírnök s daltalan néma




Az öröklét bírája lesz hunyó


lehulló csillagomnak Virágzó


örvénylésben születek újra vagy


földet szór rám a végsõ harangszó



Kézbe veszem kopott furulyámat


s játszom egy kuruc búcsúéneket


Elhagy az öröm és el a bánat


Itt lenn elalszom s fönt felébredek





Az antwerpeni katedrális



Álom és látomás vagy


kõbõl faragott fájdalom és szépség


Tornyod a felhõkkel csókolózik


éjszaka rád száll pihenni a hold


Oly magányosan állsz itt


mint én messzi hazámtól


Harangjaid zenéje szétporlik a zegzugos háztetõkõn


vagy megtörik a jármûvek pokoli zajában


De benned csend van


Maga vagy a megtestesült finomság


Falaid közt az Istenre szomjas lelkek találkoznak


oltárod Rubens-képeirõl a menny fénye sugárzik


szobraidban a Biblia szólal meg


homlokod a nap tüzét veri vissza


Színes ablakaidon remény szikrázik át


szentelt vizedben megtisztul az arcom


Búcsúzom tõled te égre mutató hatalmas földi ujj


te magasba törõ eleven áhítat


Úgy érzem maga Isten alkotott


Itt él Itt dobog lángoló szíve


Itt vár ránk


hogy láthassuk


s szemtõl-szembe beszélhessünk vele





Alvilági éjszaka



Fortyog a lé rõzse lángol


híjja sír föl egy kuvik


boszorkányhad égre-földre


sötét fátylat hengerít




Csöndes az éj s pont éjfélkor


megdobban a föld szíve


nyereményét a rút halál


talán épp most söpri be




Félelmetes fagyos szélben


didereg a vén erdõ


oszló hullák maró bûzét


okádja a temetõ




Fölugrálnak mind a sírok


fejfáikat lengetik


a pokoli zûrzavarban


jaj a világ megveszik




Kígyó béka dõl az üstbe


genny és penész sustorog


lábszárcsonttal kevergetik


a boszorkányasszonyok




Csak még egy kis férges gyümölcs


macskafarok lócitrom


kóstolgatja a fõszakács


de fenséges de finom




Egy kis csoport eszmét cserél


hazug jelszókat susog


alkukat köt köntörfalaz


mint a politikusok




A többiek alig gyõzik


várni a nagy lakomát


rikácsolnak csettintgetnek


s rugdalnak egy koponyát




Káromkodnak szitkozódnak


a pofájuk be nem áll


extatikus varázslásuk


még nézni is borzadály




Körbetáncolják a kondért


testük reszket vonaglik


a leves kész s õk zabálnak


az utolsó falatig




Majd böfögve veszekedve


fölszítják a hunyt tüzet


söprûnyéllel közösülnek


rakáson az aggszûzek




Szarva szeme szikrákat szór


kéjesen nyög és dörmög


lópatáján násztáncot jár


fejedelmük az ördög




Van itt vásár mindenféle


gyilkos szerszám és méreg


gonosz ember sátánfajzat


itt adják ki a béred




Vad mételyes ez az éjjel


nincs se fény se levegõ


boszorkányok tanyája ez


alvilági legelõ




Ha közel jársz észrevesznek


beteljesül végzeted


kóbor vándor ne jöjj ide


ha kedves az életed




Kutya szûköl csillag hullik


hármat huhog a bagoly


álmom nehéz fölsikoltok


meghasadtam valahol




Apám halálára



Hányszor próbáltam verset írni rólad


hányszor akartalak megragadni zengõ dalban


de mindig megbicsaklott kezemben a toll


s ráfagyott ajkamra a dicsérõ ének


Immár nem állhatok eléd úgy mint régen


bizonytalan zsengéimet félénken szorongatva


bátorításodat vagy bírálatodat várva


Jóságos arcod mosolygó szemed simogató kezed


nem láthatom nem érezhetem soha többé


Egyedül maradtam prédaként a gonosz világban


kiszolgáltatva a véremre szomjazó ordasoknak


Árván és védtelenül hagytál a dermesztõ ûrben




Mi lesz velem nélküled apám édesapám


Hol találok olyan kiváló mestert


bölcs és csalhatatlan prédikátort


fáradhatatlan vakmerõ hazafit mint te voltál


Mikor s merre lelek hozzád fogható


lánglelkû költõt és gránit-kemény férfit


a rám szakadó viharos ég alatt




Adj tanácsot szólj még egyszer hozzám


szárítsd fel patakzó könnyemet


kormányozd révbe életem hánykódó hajóját


Üres a szobád ágyadban nem alszik senki


széked meg se reccsen könyveid


ezerszám hiába sorakoznak a polcon


kopott ruháidat nincs aki viselje eztán


Semmit se hagytál rám


csak egy nyomasztó roppant örökséget:


a mindhalálig tartó népszolgálatot




Neked már könnyû megszabadultál kínjaidtól


elérted a végsõ csendet és nyugalmat


Ott lakozol Isten fényes kastélyában


ott sétálgatsz az Õ végtelen mezõin


Apám édesapám hiányod megrémít


egész testem beleremeg a fájdalomba


zihál a tüdõm vonyít a szívem


kiver a lázas veríték


Éjszakánként elkerül a gyógyító álom


virrasztok töprengek órákon át


és szörnyû magányomon kesergek




Te voltál az egyedüli mércém


járható ösvényem és világító fáklyám


Bárhogy szeretném nem mehetek még utánad


itt kell küzdenem a földi pokolban


hátha tehetek valamit szenvedõ népemért


Te már elnyerted az igazak boldogságát


nem éred meg kegyetlen haláltusánkat


nem látod meg nemzetünk rettentõ pusztulását


holott elõre tudtad s hirdetted végzetünket




Ó apám nézz rám az égbõl


adj erõt hogy ne hulljon ki kezembõl a kard


vigyázz rám hogy elkerüljem a kísértéseket


és ne szédüljek semmilyen sátáni szakadékba


Nincs más választásom


folytatnom kell öngyilkos harcodat


be kell fejeznem hatalmas mûvedet


ami embernek aligha sikerülhet


Te már Isten követe lettél


eljöhetsz hozzám segíthetsz nekem bármikor


Figyelj rám hallgasd meg néma üvöltésemet


karolj át s öleld szorosan didergõ testemet


ûzd el lelkembõl leírhatatlan bánatomat


vonj körém áttörhetetlen páncélt




Apám édesapám senkit se szerettem jobban


rokon se barát se pótolhat téged


Nincs már ki megértse szaggató gondjaimat


nincs aki biztasson s fölemeljen


és levegye vállamról gyötrõ keresztemet


Vulkánok emésztõ tüzében égek


Csontom fölolvad húsom lefoszlik rólam


fekete hamuesõbe merülök


s robbanó lávafolyamok indulnak


mellkasomból és ágyékomból


Nincs nálam esendõbb szerencsétlenebb hadirokkant




Apám édesapám mért haltál meg


miért vetted el maradék reményem


mi lesz most velem nélküled


Vágtass vissza lobogó sörényû táltos paripádon


ereszkedj le egy nagy ívû tarka szivárványon


röpülj haza a füttyös tavaszi madarakkal


A síron túl is beléd fogódzom


nem futhatsz el nem válhatsz semmivé


nem szökhetsz meg tõlem sehova


Maradj velem s mint gyermekkoromban


mutasd meg a virágos réteket susogó nádasokat


tiszta forrásokat bóklászó õzgidákat


Hozd vissza az éltetõ napot


ne hagyj a sötétségbe veszni


Nyisd meg elõttem is tündérország kapuját


ahol te vagy a legdélcegebb királyfi


vitézek gyöngye magyarok csillaga


kedves édesapám




Badacsonyi bordal



Bort bort bort még ha mondom


Poharam kancsóm üresen ásít


megittam mindent s száraz a torkom


Üssetek csapra minden hordót


borban fürdöm ma még


hogy visszatérjen eltûnt ifjúságom


Bort bort bort még ha mondom


Hitvány ki fél a bortól


Igyatok fiúk a tüzes lébõl


jöjjön a megszépítõ mámor


tisztuljunk meg az útiportól


Igyunk meg rögtön száz akóval


s ha már elfogyott újra még


Pokolba pénzzel bánattal gonddal


igyunk hisz van szõlõ elég


Nem baj ha leszáll az este


s a csípõs reggel itt talál


Igyunk hát állva ülve vagy fekve


bort bort bort még ha mondom


Borral köszöntünk élet és halál


s ti hûvös pincék kék szõlõhegyek


mikor az asztalt magunkra rántom


látjátok majd a cimborákat


kiket a bor nem vágott állon


Igyuk meg mind a hegy levét


ne hagyjuk lefolyni kocsmatorkon


Nem illik városba ez a bor


Rajta töltsetek szaporán


bort bort bort még ha mondom


Üvöltsük messze víg dalunkat


hallja meg ország és világ


Koccintsuk össze poharunkat


remegjen lent a parti nád


Igyunk míg tart a készlet


amíg üres lesz minden pince


Járjuk el táncunk Badacsony


büszke hátán s a mámoron


nem lesz úr soha semmi


Ide mind aki férfi


Verjük föl a dermedt szürke csöndet


igyunk míg szavunk borba fullad


Húzd rá cigány a bordalunkat:


bort bort bort még ha mondom




Az én Krisztusom


(Keresztény nemzettestvéreimnek)



Holtodban is újra megfeszítenek


káromolnak kigúnyolnak és elûznek


Mégis élsz mégis mindenütt ott vagy


Városi templomok mélyén


néptelen hegyi falukban


vagy útszéli árkok mentén


minket vársz rendületlenül




Rozsdás pléh-arccal szenvedsz


csonka kõ-arccal kínlódsz


szúrágta fa-arccal sóhajtasz


kárhozatba bukó híveidért


Elhagytak elfordultak tõled


akikért mindent föláldoztál


s akikért megjártad a poklot


Testedet hideg esõ marja


metszõ viharos szél tépi


vagy barbárok döntenek porba


Kereszted elvásik lassan


s fogai közt megõröl az idõ




Szeretlek Vágyódom rád mindig


Vigasztalj Hallgasd meg könyörgésemet


Ne hagyd hogy lángom hiába lobogjon


Gyógyítsd be õrjítõ harci sebeim


Ölelj át Töröld le könnyem s lázas verítékem


vedd el bûneimet fékezd meg gyilkos álmaim


Botló lépteimet tereld jó irányba


védj meg a rontástól s irigyeim dühétõl


Taníts küzdeni és igazul élni




Hívlak Jöjj hozzánk édes Úr


jöjj közénk ismét


Segíts üldözött széthulló népemen


ne tûrd hogy hazám latrok kezére jusson


Tisztítsd meg bemocskolt hírünket


szabadíts ki a bénító trianoni csonkaságból


s a szolgaság gerincroppantó jármából


Oszlasd szét a hazugság fojtogató bûzét


tompítsd a húsunkba vágó korbács erejét


Sújts le vérszívó kufárainkra


kergesd el a Sátán tomboló démonait




Hozz boldogságot adj lelki békét


ments meg az értelmetlen szenvedéstõl


s ültesd szívünkbe a gyõzelem reményét


Vezesd a magyart örök üdvösségre


és emeld mennyei fénybe


haldokló irgalmas Jézusom




Csábítás



Elkószált lelkekkel találkoztam


Meguntak folyton egy testben lakni


s otthagyták gazdáikat


Úgy gondolták szétnéznek másfelé is


Örültem nekik Hosszasan beszélgettünk


Néhányan belémszálltak


hogy megismerkedjenek velem


Aztán elváltak útjaink


s mikor már messze jártak


rádöbbentem hogy magukkal vitték


az én lelkemet is




Édesanyám



Sudár voltál ma meggörnyedt


Finom arcodat barázdák futják körbe


szemed üvegek mögé rejtezik


Szõke hajad fehérre meszelték az évek


lábadon karodon kék erek feszülnek


Életed õszbe fordult


lassan lehullik rólad mind


a szépség és a pompa


Megtört a lét megtört


az iszonyúan kemény munka


Magad cipelted kicsi családunk


legtöbb terhét


nem láttalak pihenni soha


Szótlanul tûrtél ezer keserûséget


magadért sohase sírtál


ritka könnyed két fiadért hullt csak




Szegény vagy


nem volt és nincs semmid


évtizedek óta nem jársz sehova


Mégis nekünk mindent megadtál


foggal-körömmel harcoltál értünk




Ma sem értem


gyönge testedbe


hogy férkõzhetett ekkora erõ


ilyen határtalan szeretet


Ha vihar dúlt bennem


vagy mások megtiportak


magadhoz öleltél s ápoltál


mint kertész a fonnyadt virágot




Szeretnék én is adni


legalább valami biztatót mondani neked


Szeretném ha mindent félretennél


s megnyugodnál végre egy kicsit


ha fáradt arcodon új tavasz rügyezne


s szomorú szívedbe mosoly költözne ismét




Véredbõl sarjadtam


gyökerem lelked harmatját szívta


Íme fölnõttem talán jobb talán még rosszabb sorsra


Erõs vagyok messze tekintek


nem félek többé semmitõl


Engedd hogy mától én védjelek téged


s öregséged támasza legyek


hogy nagy bús éjszakákon álmod pásztorozzam


világ legdrágább kincse


gyönyörû anyám



(1994-ben)




Csillag



Szikrázó éjszakán


csillag hullt a rétre


Lángoló betûkkel


sorsom volt rávésve




Csavargás



Üres a tarisznyám


nincs pénzem se gondom


Kíváncsi testem tájain


átfúj a szabadság szele


Nagy vágyat ébreszt bennem


a könnyû csavargás


Átfogni látni mindent


megjárni a lelkek birodalmát


a teremtés nyíló csodáit


Kirabolni a városok falvak kincsét


heverni nyirkos útszéli ágyban


takarózni éjszakai csendbe


felöltözködni nappali fénybe


fürödni tavaszi esõben


átszállni tajtékos hegyek ormán


rohanni virágos réteken


hemperegni ropogós hóban


amíg a szívem bírja


amíg a lábam elkopik


amíg szikrát szór rám


a fiatalság tüze




Égi utakon



Kinyújtom nagy kérges kezem


és csillagcsokrokat szedek


Szalad felém a végtelen


mint egy gondtalan kisgyerek




Üres semmiben röpülök


alattam nincs többé talaj


Játékos táncra perdülök


tejutak leányaival




Örvénylõ ködbe öltözöm


iszom lágy felhõk harmatát


Társam hajnali tûzözön


felejthetetlen hû barát



Fülembe vén napok súgnak


átadják féltett titkukat


Vemhes csillagcsordák hívnak


vak holdak rázzák botjukat




Távol s közel kékes fényben


vándorló bolygók fürdenek


Meghitt ismerõsként kérem


engem magukkal vigyenek




Késõbb õket is elhagyom


Mindig új utat kergetek


Áttörök árkon bokrokon


Várnak az ismeretlenek



Vissza tán nem térek soha


Jobb ott és szebb lesz még nekem


Virágzó csillagok dala


csendül lángoló szívemen




Fiaimnak


(Bálintnak és Gergelynek útravalóul)



Élvezzétek az életet Szeressetek ha tudtok


füvet fát virágot felhõt földi és égi titkot


Örüljetek annak amit nyújt a teremtõ Isten


ne kergessetek délibábot hisz elérhetetlen


Kerüljétek a hõsködést de ne legyetek gyávák


ne tûrjétek hogy nevetek bitangok sárba rántsák


Legyetek emberségesek igazak bölcsek s büszkék


Gyûjtsetek lelki kincseket vessétek meg a szürkét


Tegyetek sok jót Kovácsoljátok széppé sorsotok


s legyetek a szabadságért küzdõ elszánt magyarok


Ne kövessetek se másokat se engem Valódi


örök célokra törjetek s a hitben tartsatok ki


Ne veszítsétek kedvetek bármit hoznak az évek


Osszátok szét a szívetek mert nem csupán tiétek


Család haza és becsület - nincs ennél õsibb törvény -


ezt hagyom rátok fiaim s nem nyelhet el az örvény


Járjatok szerencsével E szerint éljetek rendre


Legyetek nagyon boldogok s jussatok föl a mennybe




Egyszerû dal a télrõl




szél fúj


drót ring


hold néz


ág int


köd száll


hó hull


fagy csíp


tél dúl


kürt szól


szán cseng


fény szín


s árny leng


dal zeng


csönd véd


friss hó


szûz még


gyöngy lép


szép lány


ágy hív


csók vár


szem csal


társ nincs


füst lett


a kincs


nincs csók


nincs lány


se múlt


se nyár


csak harc


és gond


szív ver


vér dong


fõ fáj


láz gyújt


sors mér


vész sújt


kint fagy


és tél


bent tûz


és én


éj van


és hó


vers lesz


a szó




Esküvõi köszöntõ



Jöttem szárnyas lovam hátán


Isten hozott nem a Sátán


Versben szólok most hozzátok


férfinépek és ti lányok


Nem mint võfély csak mint barát


jöttem hogy köztetek tanyát


verjek Igyuk meg a gazda


borát és az új párt alva


ne hagyjuk nászéjszakáján


se elnyúlni puha párnán


Nyughatnak még rengeteget


átalhatják az életet




Kényes virág a menyasszony


majd betörik a sok harcon


Lapos hasa hízzon nagyra


urát pihenni ne hagyja


Százhúsz gyereket neveljen


becsületben s békésségben


Soha szükséget ne lásson


lehetetlent se kívánjon


Karmait jól lereszelje


ne az urán köszörülje


nyelvét inkább kihasítsa


hogysem nyakra-fõre szidja


A férjnek meg azt kívánom


asszonyt csináljon a lányból


Nevelje és bátorítsa


uralkodjon szépen rajta


Meg se csalja meg se verje


csak igyon rá úgy szeresse


rá se nézzen másra soha


vagy vásson el minden foga


Legyen jó a házasságuk


találják meg hivatásuk




Vége már az intelmeknek


abbahagyom még megvernek


Szólok vidámabb dolgokról


azaz immár csak a jóról


Boldogságban ússzon a ház


s mindenki ki itt bent tanyáz


jókedvében lubickoljon


bele azért mégse fúljon


A vidámság csapjon égre


meg a szép lány fenekére


mindenki szeretõt leljen


a bosszúság borba vesszen


a rosszkedvet tûzre vessék


farkasverembe temessék


Aki mégis búskomor ma


ördög vigye a pokolba


hulljon ki a haja szála


nõjön hordónyi tokája


görnyedjen meg heted-hétrét


orra csiklandozza seggét




De félre az átkokkal is


ugasson az aki hamis


Nekem más a feladatom


végül is ez lakodalom


Nem leszek hát ünneprontó


hanem inkább áldást osztó


Áldásom az ifjú párra


bõséget az egész házra


Együnk igyunk mulatozzunk


semmit pusztulni ne hagyjunk


Fel mindenki dalra táncra


ha falt vedelt ki ne hányja


mert orvosság van a borba'


s a gyógyszertár neve kocsma


Koccintsunk hát egynéhányat


és ne lásson senki ágyat


míg a hajnal kiviláglik




Igyunk igyunk mindhalálig




Gondolatok




Szeretet

Lehullt csillagokat szórtam az égre




Kegyetlenség

Felkeltettem egy alvó éjszakát




Életkedv

Kirügyeztem a téli fákon




Sötétség

Zsebre vágtam a Napot Most éjszaka van




Otthontalanság

Nincs otthonom Házam a Világegyetem




A legszebb virág

Vázába tettem egy fénysugarat




Magány

Házasságot kötöttem magammal




Kifosztottság

Egyedül élek a Földön




Bátorság

Megsimogattam egy halott tigrist




Testvériség


Testvérem minden halott és születendõ ember


A ma élõk ellenségeim




Szalmaláng


A szalmaláng is lehet tartós


ha van elég szalma




Tudásvágy


Csillagok emlõibõl szoptam az anyatejet




Rémkép


Egy sötét utcasarkon magammal találkoztam




Ellentét


Olvashatatlanul írt nyitott könyv vagyok




A legõszintébb kritika


A tükör




Megsemmisülés


(Salvador Dali képei alá)



Messze a poros országúton


koldusok irdatlan serege jön


ruhájuk fénylik mintha ráhímezték volna


a napot és a csillagokat


mindenük csupa arany drágakõ


A hegy mögül


gazdag zarándokok közelednek


rongyos ruhájukból kivillan csupasz testük


s görcsös botokkal az égre hadonásznak




Kiöntenek a tengerek a folyók fölfelé folynak


Antilopok marcangolják a tigriseket


Egy ember az atombomba lángjánál cigarettára gyújt


Egysejtûek üvöltik a halál énekét


A házak összedõlnek


A pincékbõl kigurulnak a boroshordók


az úttestrõl felugrálnak a kockakövek


Leírhatatlan szörnyek burjánzanak


Egy óriás ködgomolyból véres növények ugrálnak ki


s befonják a földet fojtó indáikkal


A sikoly megfagy fulladozik hörög aki él




Villámok kaszabolják az eget


fülsértõ morajok dübörögnek


mintha részegen szeretkezne a föld


Meghasad a kéreg


sebein föltör a magma


Megfordul az idõ


homorú lesz a tér




A Hold nekirohan a Földnek


a Föld belezuhan a Napba


Fölrobbannak a csillagok


elszürkülnek a tejutak


Az anyag fekete lyukakba gyûlik


A Világegyetem összeroskad




Megsemmisül az élet




Groteszkek


(Tréfás és komoly versek két sorban)



Az állatszelidítõ

Kezében a ritka fajta


ugrándozó majma farka




A bigámista


Ha ellátnak eleséggel


elbírok hat feleséggel




A „hõs" vadász


Fölmászott egy cserefára


Onnan lõtt az elefántra




Lelõtték a gyógyszerészt


Mérget árult a patikus


s ez nem volt túl szimpatikus




A hullámlovas


Hol fent hol lent egy szál deszkán


siklik röpül mint a villám




Egy kritikából


Maga oly szép okos helyes


de amit ír rettenetes




Beduinok


Három arab szegény legény


osztozkodik egy vén tevén




Egy fejvadász


Átgázoltam tengereket


s öltem öltem rengeteget




Az alkoholista


Vedel mint egy szomjas gödény


jöhet sör vagy bor vagy tömény




A tigrisgondozó


Hús nélkül ment a ketrecbe


Az éhes vad kibelezte




Egy válópörre


Kapzsin vágytak egyre többre


s most elválnak mindörökre




Az élsportoló


Gyûlöli a bagót piát


s megnyer minden olimpiát




Halálos ítélet


Rabolt gyilkolt Kár a szóért


Rajta küldjétek a hóhért




A kádármester

Nem vagyok én Kádár János


csak egyszerû hordó-gyáros




Egy fõorvos


Örülök a betegségnek


hisz végül is ebbõl élek




Nõsülõ agglegény


Addig kereste a helyét


hogy most bekötik a fejét




A hazafi


Híven szolgálom hazámat


amíg meg nem öl a bánat




Az egzotikus


Nyárutón a sivatagban


megfürdött a zivatarban




A kötéltáncos


Lent a halál lesi várja


mikor botlik meg a lába




A hencegõ


Bizonygatja milyen bátor


s megrémül az árnyékától




A nimfomániás


Mindegy akármilyen legény


csak szerszáma legyen kemény




Magyar munkás sírfelirata


Robotolt éjt nappá téve


Szívinfarktus lett a vége




A hatalom írócskája


Lépten-nyomon kitüntetik


de unják a fércmûveit




Haldokló birka


Szétnéz s földre roskad Béget


Búcsúzik tõle az élet




A politikus


Minél becstelenebb vagyok


karrierem annál nagyobb




A vérbeli színész...


Nem volt soha szerepálma


Bármit kap övé a pálma




És a ripacs


Tehetsége nincsen semmi


Ezt még õ sem tudott venni




Az álszent


Senkivel se barátkozik


Csak magáért imádkozik




A törtetõ


Törleszkedik besúg liheg


Seggét nyalja mindenkinek




Az okos anya


Föláldozza mind ami van


s tovább él majd fiaiban




A szabadság mártírja


Harcolt a zsarnokság ellen


Egyedül s ez lehetetlen




A költõ


Nem alkuszom meg a sorssal


Vágtatok a Pegazussal





Halálaim



Meghalok szélben esõben fagyban


holdtöltekor és lebukó napban




tavasszal nyáron õszidõn télen


zúgó erdõben virágzó réten




Meghalok minden vergõdõ halban


törött teknõben kihullott hajban




bogarak vackán madarak fészkén


lovas szekéren borpincék mélyén




bányaomláskor hajótörésnél


gyümölcsszüretkor búzavetésnél




Meghalok minden megsebzett vadban


lebontott házban rozsdálló vasban




Meghalok versben zenében képen


iskolapadban s népünnepélyen




Meghalok vad lidérces varázsban


lápon hegyélen hunyó parázsban




számûzve kifosztva mégis vétlen


fuldokolva a szemétben vérben



Meghalok csendben s üvöltõ jajjal


lázadó szívemben égõ dallal




Meghalok éjszaka reggel délben


víz alatt földön felhõtlen égen




Meghalok távoli tejutakban


ismeretlenül és halhatatlan




asszonyok lányok kegyét keresve


álmokat csak álmokat szeretve




Meghalok a régi szülõházban


ruhátlanul föl-föltörõ lázban




barátaim korholó szavánál


õsapáim elhagyott sírjánál




Muhinál Mohácsnál Nagymajtényban


Aradon Versailles-ban Don-karéjban




békében szedett hadifoglyokban


„testvérek" közt is gyarmati sorban




Nem használt romló népviseletben


gúnyolt vallásban betiltott nyelvben



üres jelszókat zászlókat nézve


kitelepítve éhezve félve




kínozva szétverve talpig gyászban


negyven éves szüntelen fogyásban




Meghalok a vértanúk fejéért


s az eltiport szabadság ügyéért




szétdarabolt pusztuló hazámért


s a szerteszórt magyarság jogáért




Meghalok mint új korok hírnöke


mint a vén idõ árva gyermeke




múltat jelent és jövõt cselezve


Fölszögezve száz barbár keresztre




naponta újra újra meghalok


Hamu vagyok már csillagpor homok




önmagát fölfaló élõhalott


aki csak hitte hogy élni tudott




aki bolondként járt a világba'


s tárt karral várt az éhes halálra





Isten oltalmában



Magyar sorsot adtál kemény életet


súlyos gondokkal kudarcokkal terhelsz


naponta megpróbálsz gyakran porba sújtasz


Keserûségemben mégis megvigasztalsz


küzdelmeimhez erõt és reményt adsz


fölsegítesz ha összeroskadok


Harcostársam meghitt barátom vagy


szelíden átölelsz ha mindenki elhagy


Feléd fordítom könnyes arcom


begyógyítod vérzõ sebeimet


Megvédesz ellenségeimtõl


nem hagyod hogy irigyeim eltapossanak


s nem tûröd hogy sikereim elvakítsanak




Se pénz se hírnév nem pótolhat


gazdagságoddal senki se versenyezhet


hatalmaddal semmi sem ér föl


Jó vagy és igazságos bölcs és egyszerû


csodálatos és legyõzhetetlen


Lelked friss forrásánál megtisztulok


s föloldódom fenséges csöndedben


Nem félek többé a szenvedéstõl


a halállal is bátran szembenézek


Végigjárom utam elszánt bizakodással


s föltámadok újjászületek


gyötrõ bánatomat ragyogó örömre váltom




Légy velem örökké


fürössz meg szikrázó fényedben


és szüntelenül szeress


Bocsáss meg ha megsértelek


óvj meg a gonosz rontásától


ûzd el a lidérces éjszakákat


szabadíts meg a sátán csapdáiból




Hiszek benned belõled táplálkozom


nélküled nem is létezem


Nem én beszélek te szólsz általam


te dalolsz helyettem te írod verseim


Azért jöttem a világra


hogy egész életemben titkaid kutassam


s ezernyi poklon át eljussak hozzád


és minden tehetségemmel


dicsõségedet zengjem



(Írtam Szegeden, 1997. május 26-án, amikor feleségem


medjugorjei zarándoklaton vett részt.)




Sírfölirat



Ez egy boldog ember


örökös nyughelye


Mindig másokért élt


és ebbe halt bele




Játékok



télen hóban toporogni


nyáron réten rikoltozni


csillagfénybõl csokrot szedni


vadvirágról mézet venni


tiszta tóban mosakodni


lángok közepén lobogni


telt asztalhoz telepedni


hûvös ágyra heveredni


hordók hátán részegedni


szerelemtõl szédelegni


boldogságot birtokolni


bánatot bajt félredobni


szembõl könnyet kitörölni


rozsdás rács mögül kitörni


barlangokban barangolni


szelek szárnyán lovagolni


déli napnál delejezni


fellegekkel feleselni


farkasokkal fogasodni


zászlót büszkén bontogatni


véreinkért verekedni


bús népünkért nemesedni


tiszta hittel harangozni


szabad szívvel rohamozni


messzi csúcsra magasodni


mindig embernek maradni




Két vers az õszrõl



1.) Õszi képek



Gyöngül a nap sírnak a felhõk


Hajlik a fû a szélben


kopaszodnak a fák


sötét címerrel gyászol a kukorica


Kifakultak az utolsó rózsák


csak a kikerics bujdosik még a réten


Érett almák pirosa lopózik


a hidegebb szürkék és barnák közé


pompás szõlõk gesztenyék mosolyognak a dombhátakon


Keréknyomok vágódnak a sárba


prüszkölnek a lovak cuppog a csizma


Kutyák vinnyognak töppedt viskók elõtt


Fekete varjak záporoznak a mezõkre


és rekedten panaszosan rikácsolnak


A bokrok fák térdig gázolnak


a nyirkos avarban


Nászra készülõ szarvasok bõgnek


baglyok sikoltanak a csöndbe


Kihalt az erdõ


Éjszakánként furcsa fények imbolyognak a lápon


s nehéz ködöktõl fuldoklik a berek




A tél gúnyosan les már a távoli hegyek mögül



2.) Õszi gondolatok



Õsz van


Botlik a láb bizonytalan a tekintet


megsápadnak a legszebb szerelmek


Az öregek messzire néznek


s bölcs derûvel átlépik az öröklét kapuját


Minket is átjár a változás szele


Dermesztõ ujjak simogatják szívünket


csontunk beleremeg a fájdalomba


Befelé fordulunk


belsõ mélységeinkbe zuhanunk




Õsz van Elmúlt bennünk a nyár




Láz



Trópusi láz megsemmisítõ tüzében izzok


kohók szikrazuhataga esõzik bennem


Sejtenként olvadok mint a vas


Minden porcikám lángoló fáklya


Elevenen égek óriási máglyaként


Sohasem válok hamuvá


és semmi reményem sincs


hogy valaha kialudjak




Nem ismer senki




Pokolba minden kinccsel fénnyel


nem illik hozzám semmi pompa


Véres vad lélek tombol bennem


s mérhetetlen fekete csend omlik


Nincsenek határaim sehol semerre


Nem ismer senki és én se jutok el


soha magamhoz


Idegen vagyok a rosszarcú világban


hontalan csavargó


megfejthetetlen álom


s tûzhányók gyomrában edzett


jövõbe hasító harci kés




Petõfi Sándornak



A Tiszánál állok a szegedi pusztán Mint egy kaptár


méh körüldöngicsél a hó Januárt mutat a naptár


Függöny mögött a nap Jégcsapok lógnak egy ágról


Fagy villan szél fúj Varjak zuhannak le a fákról


Rád emlékezem rád gondolok Petõfi Sándor




Zúzmarásodom Elnyûtt kabátom nem melegít


Borzongok és fázom Õrzöm a múlt gyökereit


Fölfeszül az égre a bánat Krisztus sebeit


sejtem a láthatáron Cipelem mint rokkant vándor


életem keresztjét s rád gondolok Petõfi Sándor




Bõröm alá nyúl a tél Velõm belerémül


Lilára zöldre dermedek s elérem végül


hogy semmit se érzek Mintha nem lenne testem


Most értem csak a pusztát Mindig ezt kerestem


Olyan lett a világ mint egy Petõfi versben




Hízik a jég köd száll Szürke reménytelen a távol


Mégis tavaszt várok s rád gondolok Petõfi Sándor


Úgy iszom iszom tiszta lelked akárha forrásból


Rögös pályám tömérdek gond-baj Gyötört vágott az élet


Ezért emel föl a példád ezért jó olvasni téged




Fénylõ lángoszlop hajlíthatatlan jellem voltál


Úgy üt szíven a sorsod mint híveket a zsoltár


Mintha ma is élnél De kár de kár hogy meghaltál


Támadj föl Jöjj segíts jöjj vezess te garabonciás


te elpusztíthatatlan táltos te Magyar Messiás




Ravatalon



Ezer barázda homlokán


ajkain megfáradt mosoly


hajában tél szívében csönd


s egy mélyen elfojtott sikoly




Lefogták büszke sasszemét


siratók szoknyája lebben


Itt hagyta földi világát


ki tudja mi vár rá ott lenn



A virrasztó gyertyák fénye


kialszik s föllobban újra


Merev a test de a lélek


fölkészül a végsõ útra




Elment ma ismét egy ember


fájdalom maradt utána


Szegény volt békés egyszerû


nem hagyott semmit se hátra



Nem kap ünnepi temetést


sem fényes papi beszédet


csak a kis harang köszönti


õt s a könny mosta gyásznépet




Összegyûlt érte a falu


búcsút vesz mindenki sorban


Levél hull a koporsóra


sírásók kapája koppan



Emléke lassan eltûnik


testét fölfalják a férgek


Keresztje elporlad kidõl


Nyomába új holtak lépnek




Sírhantján nem lesz több virág


csontjára évek pora száll


Derût és borút hoz a szél


s gúnyosan kacag a halál




Szeged



Messzi tájakról vetõdtem ide


a határszélre a világ végire


Kutattalak vizsgáltam házaid


nyitogattam kertjeid kapuit


Összefutottam karcsú hídjaiddal


együtt borongtam bús harangjaiddal


Kószáltam az ártéri réteken


lestelek nyáron s hideg teleken


Szürcsöltem utcáid gyáraid zaját


benned találtam otthont és hazát




Nézem a Tisza gyöngyös habjait


hullámai arcomat tükrözik


Kimondom csendben õsi nevedet


szeretlek fényes gyönyörû Szeged


Beszívom fáid földjeid szagát


elbûvölnek a szomszédos tanyák


Számon tartom sok féltett kincsedet


a Kárász utcát s a Dugonics teret


Végigböngészem könyvtáraidat


megcsodálom szép templomaidat


Meg-megállok a nyüzsgõ piacon


s beszédedet ámulva hallgatom


Értem íróid költõid szavát


Mórát Tömörkényt és Juhász Gyulát


Bálint Sándort s számos hû fiadat


Gyakran keresem föl sírjaikat


tûnõdve járok fejfáik között


el-eltöprengek a sorsuk fölött


Szeretem szerény dolgos népedet


a szenvedõket s a szegényeket


Kedvelem a víg lakodalmakat


a szabadtérit s a színes bálokat




Szeretem lázas lüktetõ szíved


Mindenestõl tied vagyok Szeged




Tanya



Állsz s nézel a rideg éjbe


Csillag-verítékes arcod


Repedt fallal dõlt kéménnyel


a beomló eget tartod




Tetõd roppan zsupja hullik


Rég elhagytak a lakóid


Padlásodon süvít a szél


szobáidba jég csapódik




Nincsen ajtód se ablakod


széthordták a kapzsi népek


Kívül-belül fölver a gyom


s üres vagy akár az élet




Bagoly száll rád durva holló


Kísértetek riogatnak


Õrzöd a kopár mezõket


s balladás ködök takarnak




Csöndben állsz Érzed a veszted


Halál jár a pusztaságban


Mint nyomok a hóviharban


úgy tûnsz el az éjszakában




Távozó öregek



Kiülnek a házak elé


mint a fészküket õrzõ madarak


Hajlott háttal elcsoszognak


tejet kenyeret


orvosságot venni


Betérnek olykor


a templomba temetõbe


és félénken


elmormolnak egy-egy imát


vagy szárnyaszegetten


betegen hallgatnak


Nem bízhatnak


többé semmiben


megváltás nekik a vég




Sokat próbáltak


Dante poklain


vergõdtek keresztül


Alig volt örömük


ma már reményük sincs


Becsülettel éltek


s koldusként mennek el


Nem törõdik velük senki


faképnél hagyta õket a haza


Kopár tölgyként sötétlenek


a megtizedelt erdõ közepén


Kinyújtóztatják fáradt tagjaikat


sütkéreznek még


az õszi fényben


Bámulja õket a lebukó nap


de nem ad vigasztalást




Búcsúznak a világtól


Hasadt szívvel várnak sorukra


félhalottak és tehetetlenek


Elrohannak fölöttük az évek


nincs célja értelme létüknek


nem hiányzanak senkinek


Csordultig telnek


bánattal keserûséggel


de nem lázadnak


nem is kiabálnak


Könnyû elbánni velük


Fölhasználták erejüket


kiszívták vérüket


s most elhajítják õket


mint megunt ócskaságot




Kár értük


sajnálom valamennyit


szegényebbek leszünk nélkülük


Eltûnik velük a dal


kiapadnak a mesék forrásai


megnémulnak a balladák


lesántul a tánc


Sírba száll velük egy kor


elnéptelenednek falvaink


pusztul a magyarság


halálba szédül az ország




Zakopane



Fehér óriások voltak a fák


és véres tányérból evett a nap


a hörgõ szelek fejüket rázták


s felkorbácsolták az alvó havat




Másnap mosolygó meleg fûtött


belül mégis megfagyott a kedvem


mostoha sorsom messze ûzött


világgá bujdosott árva lettem



Megtört a fény a hegyek csúcsán


fojtogattak a csendes kövek


sírva sírtam a lét határán


ahol az õrök halott szívek




Kövéren izzott szikrázott minden


gyémántos álmok futottak elém


Szaladt az idõ röpült felettem


és tüzes nyilakat dobált felém



Hívott hogy én is suhanjak szálljak


legyek a társa végtelen útjain


de a semmibõl nem nõnek szárnyak


zene se csendül tört hangszer húrjain




Illan az élet mint az árnyék


a vad sziklák közt torz halál nevet


Fennkölt kopár rémes a tájék


Valahol harang szól Engem temet




Locsolóvers



Húsvétkor a határba'


fölmásztunk egy akácra




Letört az ág alattunk


és a földre zuhantunk




Fölhasadt a nadrágunk


kilátszik a tojásunk




Fenekünkbe tüske ment


locsolónk meg tönkrement




Így hogy szégyent ne valljunk


üvegbõl kell locsolnunk




Halotti beszéd



Bús medve-szívû barátom halott vagy


Barna bõröd nem cserzik többé az évek


fejszéd nem táncol odvas fák derekán


Erdõk lelkének tudós ismerõje


nem raksz több tüzet


nem etetsz többé büszke szarvast


és félénk madárkát


Soha nem mesélsz már


a feléd vetõdött idegennek


Hû kutyád nem kísér el vadászni


puskádat befesti a rozsda


Házad falánk pókok tanyája lesz


benövi a bozót szétmállik összeroskad


Érces hangod nem lopódzik többé a szívekbe


sóhajod nem öleli át az erdõ fáit


Elmentél kedves jó öreg


Mindig a gyökerekrõl beszéltél nekem


s most leszálltál közéjük


hogy magad is gyökérré válj




Nem vágytál soha temetõbe


itt fekszel ma is


Kis kõhalom jelzi a sírod


százados fenyõk õrzik álmodat


s hogy örök békédet ne zavarja semmi


azóta nesztelenül lábujjhegyen járnak a fák





Intelmek



Kétségek furakodnak közénk


nem látunk a horizonton túlra


Vergõdünk botladozunk


fuldoklunk csak a földön


Idõnk gyorsan elszáll


alig van néhány hasznos évünk


Védtelenek vagyunk


a végtelen táguló világban


de gazdagok is


mert gondolataink még határtalanabbak


Mégse töprengjünk a halál titkán


hisz úgyis kioltja életünket


s bármit teszünk


kíméletlenül sírba fektet


A túlvilágról még senki se jött vissza


senki se szólt hozzánk


senki se tudja mi lehet a titka


Föltámadunk-e egy új alakban


vagy szétporlunk eltûnünk végleg


Legyen bár száz halálunk


életünk mégis egy van


s el kell számolnunk vele


Mentsük meg lelkünk kincseit


éljünk okosan bátran


Nagyok szabadok így leszünk


s így gyõzhetünk csak


a halálon




Különös esõ




Zokog zokog az ég


nyög és jajgat az ûr


Könny hullik a


villámfényes éjbe


s minden cseppje egy forró csillag


Esik szakad patakzik a könny


mintha egy szerelmes


elszökött párját siratná




Messzi tüzekben égek



A messzi tüzekben lelkem táncol


lobogó hajam az élet gyökere


Szomorú szemem népemben lángol


sorsverte reményem százezrek hite




Versem túlzeng léten s elmúláson


szelek szárnyán röpül a végtelenbe


Egy vágyam van csak gyönyörû álom:


még messzebb jutni - az emberszívekbe





Tavasz



A kopár fákról párás hólé csurgott a sötét talajra


Nagyot sóhajtva összeroskadt az utolsó hóember is


Meleg szél ringatta az elárvult ágakat


mint gondos anya a bölcsõt


A méla csendben kidugták kíváncsi fejüket


az elsõ hóvirágok


Az ibolyák kék táncot lejtettek


karöltve egy-egy sárga kankalinnal


A tavasz rálehelt a halott tájra


kibomlottak a legfrissebb rügyek


A levél-erekben szétáradt a nedv


hogy hírt hozzon a világból


és táplálja zsenge húsukat


Millió sejt kezdett egyszerre élni


s megrészegülve szívta be a fényt


A rét ledobta tavalyi ruháját


hogy divatos újat öltsön


A gyümölcsfák káprázatos színei


kifutottak a zöld foltok mögül


A levegõben ezernyi illat ülte nászát


a láthatár kitágult mint egy nagy tüdõ


A rovarok játékosan kergették egymást


és bukfenceztek a régi avarban


A madarak népgyûlést tartottak a villanydrótokon


Langyos esõ áztatta a vidéket


A mezõn traktorok köhögtek


az úton egy megriadt nyúl loholt keresztül




A föld magához húzta az eget


és alig hallhatóan fülébe súgta:


ismét gyõzött az élet





Tükörkép




Nincs nagyobb öröm és büszkeség


mint nyugodtan bátran tükörbe nézni


s látni hogy igaz emberarc tekint vissza ránk


Nincs drágább kincs se földi se égi


mint a makulátlan lelki tisztaság




Végzetes éjszaka



Különös sötét éjszaka


furcsa titokzatos éj


Csillagtalan égen bujdosik a hold


gondterhelten nyög a szél


Fények kaszabolják a horizontot


rémülten vonyítanak a kutyák


Félelem száll a légben


borzong a fû vacognak a fák


Sehol egy ember


sehol egy iránytû


a végtelen éjszakában




Riadt vagyok


Fölkapom fejem


megállok és beleszimatolok a levegõbe


Csontomba mar


leteper a halálos szél


Õrült vigyorral körbetáncolnak bûneim


A borzalmas látomásoktól ölni tudnék


Sorsok toppannak elém


talán az enyém is közöttük van


fekete tüzükben tán az én gyászom is ott ég




Félek




Távoli temetõk jönnek


Szeretnék menekülni


de testembe csimpaszkodnak a holtak


Baljós kereszteket látok


latrok és krisztusok rohadnak rajtuk


Húsomba szögeket vágnak


de még jobban fáj lelkem kínzatása




Egyedül vagyok


Túlkiáltom az üvöltõ szelet


reszketek vonaglok


és nem tudom mi vár rám


ebben a végzetes éjszakában




Tudathasadás



Arcod szántóföldjeit learatták már mind


üres barázdái közt hideg szél motyog


Hajdan friss csengõ mosolyod


kopott réztányér pengése csak


Kábán rémülten nézek magamba hogy felidézzelek


de nem jut eszembe semmi rólad


Hova tûntél merre keresselek


ki rabolta el tündöklõ ifjúságod


Várok Hallgatok


Esztelen gondolatok hintáznak bennem


féktelen látomások kiabálnak


Valami súlyos erõ a földhöz szögez


nem indulhatok semerre sohasem


Ülök csak ülök moccanatlan


átélem az elmúlás perceit


és megõszült hajcsomókat látok


mikor valaki tükröt tart elém




Ûzött vad


(Petõfi emlékére)



A semmibõl jöttél mint ûzött vadállat


Egyedül maradtál Üvöltve rád támad


a felhergelt tömeg


Sohase érti meg


halhatatlan lelked Meg nem bocsátható


örök tagadás vagy eretnek lázadó


égbe törõ vulkán


A szabadság útján


csillagok közt vágtatsz Ürpoklok rémei


harapnak beléd Átvergõdsz rajtuk s neki-


feszülsz a világnak


Forradalmi lázak


gyújtottak szívedben máglyát Fölégeted


a Sötétség fészkét Ledöntöd népeket


rontó bálványait


Szétzúzod rácsait


gyilkos börtönünknek s mint elérhetetlen


fényes üstökös eltûnsz a végtelenben




Beszélgetés egy kis pipaccsal



Fölgyújtod a mezõt


az érett búzatáblát


vörösen örvénylesz


a nyári szélben


Táncolsz a napra kacsintasz


véreddel megfested


az aratók lelkét


Vakító szirmod fölvillan


az állatok szemében


Szép vagy egyszerû


megfoghatatlan


mint a szárnysuhogás


Szeretek veled beszélgetni


életet égetsz belém




Egy új hajnal


pirosló jelképe vagy





Fehér világ



fut az élet fut a szán


kis harang cseng oldalán


prüszkölõ lovak viszik


hókirálynõ álmait


fehér álom fehér szél


meseszép tündéri tél


ezer pihe kavarog


örvénylik száll és forog


az útszélen hóember


elindulna de nem mer


fél hogy elmúlik a tél


s elolvad míg visszaér


fehér az erdõ a rét


fehér minden szerteszét


jegesek az ablakok


körül minden megfagyott


kis házakban tûz lobog


köd burkolja a napot


a dombháton sok gyerek


zsibong játszik hempereg


a mezõn a hó alatt


alszik a vetés a mag


másutt disznót perzselnek


esküvõ van nagy ünnep


mulat öreg fiatal


szalad a gond és a baj


vidám a tél gyönyörû


tündöklõ és egyszerû


fehér imát mond a szél


nincs szebb mint a fehér tél


fehér álom és csoda


hókirálynõ otthona




Sírfelirataim



I.


Hiába keresel Bár ez a sírom nem nyugszom benne


Messze járok már Lelkem gyõztesként száll a végtelenbe'


Magyar költõ voltam Hazámért s népemért tettem mindent


Egy hazug gyilkos korban erõs hittel szerettem Istent


Igazság szabadság jóság vezérelt Nem vittem sokra


Állj meg itt Ne félj Élj bátran küzdj s törj föl a csillagokba




II.


Felejts el Ne kövess ne sirass ne átkozz


Eltiporva éltem daloltam szerettem


Hûséges maradtam Istenhez s hazámhoz


Harcomat megvívtam pályám megfutottam


elrendelt sorsomat beteljesítettem


A fény és reménység poétája voltam




III.


Meghaltam ám mégis élek s határ nélkül


szárnyalok Fejfámra véssétek emlékül:


Igazság Szabadság Örökkévalóság -


(Olykor elbuknak de mindig gyõznek végül)



(Írtam 2007 júliusában, amikor súlyos


betegségekkel kórházba kerültem.)