Siklósi András

Az ördög és a párttitkár

- avagy a machiavellizmus nálunk

(„Rémmese" az '50-es évekbõl. A mai helyzettel való bármiféle azonosság csak a véletlen mûve, no meg néhány párttitkáré. Az ördög ezúttal teljesen ártatlan. Az alábbi szatírikus versezetet 1988-ban öntöttem formába, a magam és mások „vérfagyasztó" mulattatására.)

Faluszélen a határban

ült az ördög egymagában

Haját tépte keseregve

s jajveszékelt búnak esve

Egy paraszt ment arra s dörmög:

„Mi bajod te szegény ördög

tán kivertek a pokolból

vagy kifogytál pénzbõl borból?"

„Sokkal mélyebb a bánatom

Hogy' s mint ártsak már nem tudom

Akármi rosszat cselekszem

semmiben se lelem kedvem

Amit lehet megpróbáltam

varázslásban gonoszságban

de a világ szakadatlan

közömbösen néz át rajtam

Senki se fél rémül tõlem

beteg vagyok és erõtlen"

„Jó pár zord telet megéltem

- szólt a paraszt ilyenképpen -

utat mégsem mutathatok

akárhogyan gondolkodok

És ki tudja baj is lehet

ha meglátnak engem veled

- Azzal nyúlt a kalapjához -

fordulj tán a párttitkárhoz"

Munkás volt a következõ

odatévedt járókelõ

Megkérdezte õt az ördög

ám hiába veszkölõdött

Sajnálkozott igencsak de

tanácsot nem kapott most se

„A párttitkár itt az isten"

hangzott immár másodízben

Pont így járt a tanítóval

végül szót váltott a pappal:

„Furcsa éppen tõlem... nohát

- gyûrögette a bõ csuhát -

Nem találsz millió hibát

nem elég romlott a világ?

Nem teremnek többé szentek

nincs hite az embereknek

Régen úr már itt a sátán

gonosz ül gonosznak hátán

és te még ezt keveselled

átkozott legyen a lelked

- A derék pap így dohogott

aztán utóbb gondolkodott -

A párttitkár pont jó neked

de ne mondd hogy én küldtelek

Köztünk õ a legsötétebb

biztos eligazít... félek

Keresd föl Búcsúzom immár

vár rám a templom s a zsoltár"

Indult az ördög is Aztán

megállott a pártház dombján

„Nini kacsalábon forog

Megpróbálom tán bejutok

s akármilyen rémes alak

én se vagyok könnyû falat"

A párttitkár jókedvû volt Láss csodát...

Nemrég kapott falujától koronát

s fölültették mint királyt a trónszékre

Birtokának nem volt hossza se vége

Zabált vedelt szórakozott tekergett

éjjel-nappal titkárnõkkel hentergett

Most is éppen AZT csinálták Hiába

várt az ördög Gyökeret vert a lába

A gyökér a hölgy oldalát böködte

ezért urát a hasáról lelökte

Abbahagyták bár korántsem örökre

s pihenésképp sor került az ördögre

„Nem örülök de már mindegy vágj bele

Mi a fene evett téged épp ide?"

„Ó nagyuram sõt elvtársam megtudod

ha beszédem figyelmesen hallgatod

Ez idáig a világon mindenek

rettegtek ha meghallották nevemet

Élõt holtat szentet s bûnöst kínoztam

veszedelmet csatát pestist én hoztam

Munkáimról tanúskodhat föld s az ég

nincs nálam jobb s rámenõsebb semmiképp

de valahogy néhány éve minden más

nem okoz már örömet a pusztítás

Kifogytam az ötletekbõl Öregszem

Tanácsodért jöttem hát s úgy cselekszem"

„Megtisztelõ nyílt õszinte gyónásod

segítek hogy visszanyerhesd országod

Szervezetünk mindenható és erõs

s e vidékért magam vagyok 'felelõs'

Azt javaslom elõbb együnk és igyunk

mert megárt ha éhgyomorra dolgozunk

Nem sietünk sok idõnk van Ráérünk

Nincs pártütés s revízió Nem félünk

Elsõbb talán tervezzük meg Kimondom

jelszavunkat s mint egy zászlót kibontom

Ha mi ketten egyesítjük erõnket

nem született olyan még ki legyõzhet

Üdvös ha van hiteled és bizalmad

ám fontosabb tekintélyed s hatalmad

Ne tarts rendet Tudja nálunk akárki

zavarosban bírsz leginkább halászni

Tiltakozás ellenállás hasztalan

a rendõrség s a bíróság arra van

Ki mást gondol azon nyomban vitesd el

Likvidáltasd s bûnösségét hitesd el

Nem baj ha nincs kobakodban semmi ész

hazugsággal könyökléssel többre mész

Gyûjts besúgót hóhért lakájt szolgát is

Diktatúrád így lesz szilárd s totális

Sikkassz lopj csalj korrumpálj és csibészkedj

ossz kegyeket zsarolj pumpolj s nyerészkedj

Alakoskodj ígérj fenyíts hízelkedj

tarts kurvákat és közpénzbõl kereskedj

Dõzsölj utazz kacsintgass a világra

Hálából mondj kígyót-békát hazádra

Az álproblémákat bíráld élesen

a nem létezõ csak a veszélytelen

Ne a vétkest üldözd keress bûnbakot

magasztald a vámpírt s szidd a véradót

Más dolgod nincs Téged senki se bánthat

A kisember gondja-baja nem fájhat

Sajtód igaz szabad bátor ne legyen

Altasd néped s vigyázz föl ne ébredjen

Öntudatát hagyományát zúzd össze

méltóságát s hitét tépd szét örökre

Aljasítsd le tedd bohóccá senkivé

felelõtlen gyûlölködõ spiclivé

Prostituáld asszonyait lányait

nyomorítsd meg véneit és ifjait

Térképeit történelmét hamisítsd

órjásait s érdemeit kicsinyítsd

Bölcs elméit és költõit ne közöld

kultúráját irodalmát eltöröld

Szívét agyát reményeit mocskold be

családjait életkedvét rombold le

Kis falvait szép tanyáit számold fel

gazdaságát fejlõdését gázold el

Sújtsd adóval kevés bérrel nagy árral

albérlettel avagy szükséglakással

Hirdess 'versenyt' 'békekölcsönt' s e végbõl

húzd ki a pénzt a milliók zsebébõl

Végy föl hitelt adósodj el külföldre

magyarázkodj s hivatkozz a helyzetre

Értékeit mûkincseit hordasd ki

vagyonából s javaiból forgasd ki

Szólj reformról tüntetgess és mozgósíts

s ha szükséges pártokat is alapíts

Öregítsd és betegítsd meg kábítsd el

magzatait drasztikusan kapard el

Támassz kedvet pusztuláshoz halálhoz

erõszakos embertelen fogyáshoz

Kórházait iskoláit építsd le

vasútjait sportpályáit zárasd be

Dús folyóit levegõjét mérgezd meg

erdeit és legelõit csonkítsd meg

Nyisd föl határsorompóit s nagy csendben

a rátermett képzett okos hadd menjen

Országodat nemzetedet taposd el

Ásd meg sírját s végezetül temesd el

Ezzel szemben az idegent gyámolítsd

s bármily mohó szeresd hízlald bátorítsd

Dicsérd szóval védd törvénnyel tüntesd ki

Címet-rangot s kiváltságot nyújts neki

Végrehajtva e programot azt mondom

nem marad már hungarus ki lázadjon

Ám ha mégis valami vész ütne ki

a mi Pártunk villámgyorsan bünteti"

„Hiszek neked - szólt az ördög - barátom

tanácsaid mind remeknek találom

Tudni vágyok Semmi kárba ne vesszen

a pártfõiskolát még ma elkezdem"

„Iskola... ugyan Éretlen vagy te még

Végezd el komám elõbb a bölcsõdét"

Tanulság avagy mellékdal

(Az ötvenes években népszerû csasztuska erõsen módosítva)

Megy a vonat megy a gõzös Kanizsára

vörös zászlókat tûztek az oldalára

HÁTUL ül a masiniszta ELÖL meg a

„becsületes hozzáértõ" kommunista

Jön a vonat jön a gõzös Kanizsáról

ablakában sok rosszarcú agitátor

tanácstitkár tsz-elnök aktivista

elöl-hátul és mindenütt kommunista

Jön a vonat jól befûtve a pokolból

megszállta sok vörös ördög csapatostól

Tanfolyamra küldték õket a pártházba

a legjobbak beléphetnek az ^*EGY Pártba

Jön a vonat megy a vonat akárhova

Számûzve az értelmiség színe-java

A parasztság s a munkásság tönkretéve

Magyarország holtbiztosan így jut révbe

^* Ez látszólag értelmetlen. Mert leülhetek a székre. Sõt leülhetek egy székre is (ha több van), de AZ EGY székre aligha. Ám ha az egész országban csak egy szék van, így mindnyájan ráülhetünk az EGY székre. Más kérdés, hogy elférünk-e rajta, s nehogy szék(re)rekedés legyen a vége. De ez a probléma már az árnyékszékre tartozik, míg a versem alighanem a törvényszékre (is).