Siklósi András

Önmagamról és könyvemrõl

Sem az irodalomban, sem a politikában nem tartoztam soha hivatalos irányzatokhoz vagy uralkodó klikkekhez; nem tûrök semmilyen elõírást, kötöttséget. Életem során kizárólag belsõ meggyõzõdésemre, lelkiismeretem szavára hallgattam. Ezért mindig kívülálló, ellenzéki, gyakran üldözött is voltam és leszek.

Az „Árva templom beomló ég alatt" felöleli az elmúlt 8 évben, a „rendszerváltásnak" csúfolt gyalázatos korszakban végzett politikai tevékenységem nemzetvédelmi dokumentumait: kiáltványokat, beszédeket, elõadásokat, programokat, cikkeket, tanulmányokat, interjúkat, leveleket, vitairatokat. Aki figyelmesen elolvassa, hamisítatlan, hû képet nyer az egyetemes magyarság sanyarú sorsáról, s az ellene folytatott kegyetlen népirtásról; ugyanakkor hitet, öntudatot, elszántságot meríthet a kitöréshez, a boldogabb jövõért megvívandó kemény küzdelemhez is.

Szerénytelenség nélkül leszögezhetem, hogy könyvpiacunkon e mûfajban hosszú évek, évtizedek óta nem akad ehhez foghatóan õszinte, bátor, szókimondó gyûjtemény. Annak ellenére, hogy könyvemet „mértékadó" körök, bizonyos sanda mészárosok - pártállástól függetlenül - megpróbálják teljesen agyonhallgatni, s annak dacára, hogy szerény anyagi körülményeim okán kénytelen vagyok magam terjeszteni, a közönség viszi, mint a cukrot. Régi igazság ugyanis, hogy az elfogulatlan olvasót nem lehet örökké félrevezetni.

Kötetembõl néhány hónap alatt két kiadás már elfogyott, jelenleg a harmadikat árusítom. Mind itthon, mind az emigrációban igen kedvezõen fogadták; rendkívül sok pozitív visszajelzést, levelet kaptam úgyszólván a világ minden tájáról, s egyre szaporodnak hazai és külföldi meghívásaim. Ez a szép siker igazolja, hogy jó úton járok, komoly erõt ad további munkámhoz, s arra ösztönöz, hogy itt-ott megjelent, szétszórt életmûvem javát betakarítsam, és sajtó alá rendezzem. Gondolok itt elsõsorban költészetemre, mely messze kimagaslik a gyengécske kortárs irodalom zagyva tengerébõl, s reményeim szerint még a mostani könyvemnél is nagyobb feltûnéssel fog a köztudatba ékelõdni.

Bemutatkozásként legyen elég ennyi. Örülnék, ha minél többen eljönnének kávéházi estemre, és személyesen is megismerkednének velem. Kérem honfitársaimat, hogy vegyék meg és olvassák el írásaimat, nem fognak csalódni bennük. Egyszer talán még a körém szõtt gonosz pókhálót is sikerül széttépnem, de nem ez a fontos. Sokkal lényegesebb, hogy eljussak oda, ahova mindig törekedtem: szeretett népem szívébe.

(Elhangzott 1997. máj. 17-én a körzeti rádióban, a könyvemet bemutató Szegedi Közéleti Kávéház-beli estem elõzeteseként.)