Siklósi András

Közérdekû levelek

I. Levél az MVSZ vezetõségének

Tisztelt MVSZ Elnökség, tisztelt Elnök Úr!

Köszönöm a 2007. május 19-i budapesti tanácskozásra szóló meghívásukat. Igazán sajnálom, hogy e stratégiai fontosságú nemzeti probléma megvitatásában személyesen nem vehetek részt, de más vonalon már elköteleztem magamat erre az idõre.

Ha megengedik, most röviden kifejtem álláspontomat. A kettõs állampolgárság tárgyában megejtett 2004. december 5-i népszavazást a leghatározottabban támogattam, sõt lehetõségeimhez mérten mindent el is követtem az IGEN gyõzelméért. Sajnos együttesen sem tudtuk áttörni a hazug és hazaáruló kormányzati ellenpropagandát. A kudarc akkor számos nemzettársammal együtt engem is fájdalmasan érintett, s a jövõre nézve óvatosságra késztet.

Nem mondom azt, hogy ellenzem (pláne nem akadályozom!) az újabb népszavazási kezdeményezést; azt azonban igen, hogy roppant alaposan meg kell fontolnunk a dolgot, mert még egy ilyen fiaskóba nem szabad belesodródnunk. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kártékony politikai "elittõl" (beleértve a nem sokkal különb ellenzéket is!) nem várhatjuk a kérdés jóhiszemû és önkéntes parlamenti megoldását; nélkülük viszont aligha érhetünk el átütõ eredményt. Szerintem elõször végre kell(ene) hajtanunk a csorbítatlan, mindenre kiterjedõ rendszerváltást, s akkor más súlyos gondjainkra is azonnali gyógyírt találhatnánk. A kettõs állampolgárság ügye (ill. a magyar állampolgárság visszaadása, a délvidékiek esetében pedig elismerése) tulajdonképpen egy tollvonással rendezhetõ lenne, ha egy valódi nemzeti vezetés irányítaná az országot. Ennek hiányában ez és bármely hasonlóan becsületes törekvésünk vereségre ítéltetik.

Ilyen válságos körülmények közt csupán akkor tudnám teljes mellszélességgel támogatni a megismétlendõ népszavazást, ha annak sikerét borítékolni lehetne. Félek azonban, hogy erre ma senki sem adhat egyértelmû, felelõs garanciát. Márpedig e nélkül könnyelmû kalandnak tûnhet az egész, mely az összmagyarság szempontjából beláthatatlan tragédiákhoz és csüggedéshez vezethet. Túl nagy tehát a kockázat, s igen bizonytalan a haszon.

Véleményem szerint ekkora energiával, mint ami a referendum eléréséhez szükséges, az MVSZ sok egyéb halaszthatatlan tervet is megvalósíthat, pl. kulturális és erkölcsi fölemelkedésünk érdekében, vagy a nemzeti összefogás terén. Mindazonáltal részemrõl elfogadom a többségi határozatot, ha az kellõképpen megalapozott és meggyõzõ.

Levelem nyilvános felolvasásához vagy közzétételéhez (pl. a Honlevélben) készséggel hozzájárulok, ha ezzel segíthetek valamit.

A tanácskozáson jelenlevõknek jó munkát és higgadt, bölcs döntést kívánok! Tisztelettel és honfitársi üdvözlettel vitéz Siklósi András, a Turul Szövetség elnöke, a Tárogató fõszerkesztõje s az MVSZ szegedi tagja

Szeged, 2007. máj. 13-án

II. Levél az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti Nagykövetségének

(Letter to the Embassy of the Islamic Republic of Iran)

1143 Budapest, Stefánia út 97.

Tisztelt Nagykövetség, tisztelt Nagykövet Úr!

Elküldöm lapunknak, a Tárogatónak azt a számát, mely egyik írásában Iránnal foglalkozik (Irán nem ijed meg senkitõl, VIII. évf. 45. szám, 2007. július-augusztus).

A hivatalos magyar állásponttal szemben (mely az USA és Izrael behódolt barátja) mi nagy tisztelõi vagyunk mindazon népeknek, melyeket a jelenlegi globalizációs világhatalom elnyom, sanyargat vagy fenyeget, így az irániaknak, irakiaknak, palesztinoknak stb. is. A Tárogató egy kis példányszámú (de sokak által olvasott és kedvelt), állami vagy intézményi támogatás nélkül, kizárólag a saját erõnkbõl fenntartott ellenzéki, hazafias folyóirat, mely értékrendünk szerint teret ad az elhallgatott, ám tisztességes, igaz, szabadságszeretõ véleményeknek.

Kérem, higgyék el, hogy Magyarországon léteznek még olyan csoportok - mi is közéjük tartozunk -, melyek szerény lehetõségeikhez képest komoly áldozatokat hoznak azért, hogy a világon a békesség és a jóság diadalmaskodjon az önzõ, hódító, sátáni vérszívók fölött. Végsõ soron Irán és Magyarország, ha földrajzilag távol is fekszenek egymástól, lélekben közel állnak, ill. azonos célokért küzdenek, s a legfõbb ellenségeik is ugyanazok.

A mindenható Isten áldja meg Földünk jó szándékú nemzeteit, kiváltképpen Irán és Magyarország sokat szenvedõ, becsületes lakosságát!

Õszinte nagyrabecsüléssel vitéz Siklósi András, a Tárogató fõszerkesztõje

Szeged, 2007. július 20-án