A Turul Szövetség szellemiségének bemutatása
- Részletek
- Siklósi András
- Találatok: 894
Siklósi András
A Turul Szövetség szellemiségének bemutatása
(1998-tól 2007-ig néhány dokumentum tükrében)
I. Felhívás
Az 1956-os dicsõséges szabadságharc 42. évfordulóján (l998. okt. 23-án), Budapesten megalakult a TURUL SZÖVETSÉG, az egyetemes magyarság érdekeinek és értékrendjének határozott képviselete végett. A társadalmi egyesületként mûködõ szervezet soraiba várja mindazokat a tiszta emberi és politikai arculatú, áldozatkész honfitársainkat, akik cselekedni szeretnének nemzetünk megmaradásáért és fölemelkedéséért.
Meghamisított történelmi múltra, meggyalázott, hazug jelenre nem építhetünk biztató magyar jövõt. A fõ hangsúlyt a valós, nemzetközpontú történelemszemlélet és helyzetértékelés, ill. a távlatos tervek kialakítására fordítjuk, ezért elsõsorban a hazafias elkötelezettségû értelmiségre és fiatalságra számítunk. Tevékenységünk zömmel kulturális jellegû, melyben felvilágosító elõadásokkal, nemzetvédõ rendezvényekkel s egyéb módszerekkel kívánjuk céljainkat megvalósítani.
Alaposan fel kell készülnünk a következõ évezred gyilkos versenyére, kegyetlen kihívásaira, hogy a szétdarabolt, eltiport, ezer sebbõl vérzõ magyarságot talpra állíthassuk, és gazdapozícióba juttathassuk a Kárpát-medencében. Históriánk is arra tanít, hogy csak akkor maradhatunk fenn, csak úgy vergõdhetünk ki a fojtogató posztkommunista, szociálliberális, áldemokratikus fertõbõl, ha bátran, következetesen harcolunk nemzeti érdekeinkért minden törvényes eszköz és lehetõség igénybevételével. Riadó harsona és KARD LESZÜNK A MAGYARSÁG KEZÉBEN!
Nem méltó a magyar névre, aki sunyítva, gyáván meghátrál a jelenkor nehézségei elõtt. Ne felejtsük, hogy az összefogásban, a szervezett egységben az erõ! Aki ma nem vállalja az életjogainkért folytatott szívós küzdelmet s az alázatos nemzetszolgálattal járó kötelezettségeket, az közvetlenül vagy közvetve ellenségeink kezére játszik.
A (bíróságon bejegyzett) Turul Szövetség párbeszédre, együttmûködésre törekszik minden olyan radikális nemzeti szervezettel, amelyekkel a közös elvi alap és cselekvési program kimunkálható.
A csatlakozni szándékozóknak megküldjük a belépési nyilatkozatot, ill. az alapszabályunkat. Várjuk a rendes és pártoló tagok jelentkezését a nagyvilág magyarlakta országaiból. Tagjainknak széles körû bizonyítási lehetõséget kínálunk; minden jóhiszemû, tisztességes gondolkozású, szorgos és tehetséges honfitársunkra szükségünk van, hogy jelentõs erõként, eredményesen léphessünk fel a politikai küzdõtéren s a kulturális közéletben.
„ISTENNEL A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT!"
(1999-ben)
II. Mit akar a Turul Szövetség?
FÜGGETLEN, SZABAD, TEKINTÉLYELVÛ, BIZTONSÁGOT ÉS ERÕT SUGÁRZÓ MAGYARORSZÁGOT, A TÖRTÉNELMI JOGFOLYTONOSSÁG ALAPJÁN
POLITIKAI TÉREN: magyar érdekû választási törvényt, õsi alkotmányunk visszaállítását, a Szent Korona államának újraegyesítését, határrevíziót, Habsburgok nélküli nemzeti királyságot, az idegenek beözönlésének s a magyarság felhígításának, legázolásának megakadályozását.
A HÍRKÖZLÉSBEN: becsületes, kizárólag nemzeti kötõdésû sajtót és elektronikus tömegtájékoztatást.
SZELLEMI TÉREN: a magyar jellemvonások, eszmék, népszokások és lelkület uralkodóvá tételét az élet minden területén.
ERKÖLCSI TÉREN: tiszta, korrupciómentes közéletet, a bûnösök félreállítását, felelõsségre vonását és összeharácsolt vagyonának elkobzását.
GAZDASÁGI TÉREN: a magyarság gazdapozícióba való visszahelyezését, tulajdonhoz juttatását, a rablókapitalizmus és az élõsködés megszüntetését, teljes foglalkoztatottságot, versenyképes ipart és mezõgazdaságot, nemzeti pénz- és hitelrendszert.
KULTURÁLIS TÉREN: õsi hagyományaink megtartását, a magyar kultúra felvirágoztatását, édes anyanyelvünk megóvását az elmocsarasodástól.
TÖRTÉNELMI TÉREN: a magyar nemzeti történetírás megteremtését, az MTA s az egyetemek megtisztítását a hazug hamisítóktól, Széchenyi szándékainak megfelelõen.
SZOCIÁLIS TÉREN: valódi esélyegyenlõséget, emberhez méltó életet minden magyarnak, az abortusz eltörlését, végzetes fogyásunk megállítását, egészséges társadalmat.
IFJÚSÁGI TÉREN: a fiatalok vezetõ szerepbe juttatását, energiájuk hasznosítását hazánk felemelésében.
OKTATÁSI TÉREN: a nemzeti irányultságú oktatás, tudomány, mûvészet megerõsítését, a magyar tehetségek kiválasztását és támogatását.
KATONAI TÉREN: ütõképes, önálló, honvédõ hadsereget, a csendõrség visszaállítását, hadiiparunk kiemelt fejlesztését.
A TÖRVÉNYESSÉGBEN: magyar érdekû, világos jogrendszert, gyors és következetes igazságszolgáltatást, törvényes rendet, az Alkotmánybíróság túlhatalmának korlátozását.
VALLÁSI TÉREN: az élet- és emberellenes szekták betiltását, történelmi keresztény egyházaink fertõtlenítését a Jézus tanításait romboló judaizmustól s a zsidó „felsõbbrendûség" talmudista sugalmazásától.
MAGYAR NEMZETI KORMÁNYT AKARUNK!
Országgyûlés helyett összmagyar nemzetgyûlést és kétkamarás parlamentet!
Az ellenséges törekvésekkel szemben meg kell õriznünk hazánk évezredes magyar jellegét. Soha ne felejtsük: Amerika az amerikaiaké, Európa az európaiaké, MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!
Tarts velünk! Támogasd a magyar újjászületést! Segítsd küzdelmünket!
NEMZETI ÖNVÉDELMÜNK MINDENEKELÕTT!
(1999-ben)
III. Kiáltvány
A Turul Szövetség nem a népünket bomlasztó és fosztogató pártok egyike, s a jövõben sem óhajt azzá válni. Viszont következetesen és radikálisan szót emel a magyar érdekekért az élet minden területén: a politikában, a gazdaságban, a honvédelemben, a kultúrában s az alantas földi dolgoknál magasabb szintû szellemi-lelki régiókban is.
A Turul Szövetség szívósan õrzi azokat az értékeket, amiket bolygónk legõsibb nemzete, a magyarság alkotott az évezredek során, s melyeknek többségét más népek készen kapták (vagy ellopták!) tõlünk. Mi nem futunk sem Nyugat-Európa, sem az Óperencián túli nagyhatalmak után, hanem önnön mélységeinkbõl merítve próbáljuk megmutatni, hogy különbek vagyunk bármelyik mellét döngetõ világhódítónál.
Mi szívbõl szeretjük a jót és szépet, de irtózunk az isteni s a természeti törvényeket durván fölrúgó, önzõ és perverz „másságtól". Mi az igazságért és a szabadságért harcolunk, ezért gyûlöljük a hazugságot, a harácsolást s a gyengébbek gátlástalan eltiprását. Nekünk ez az aljas, áldemokratikus rendszer elfogadhatatlan, képtelenek vagyunk megalkudni, lepaktálni vele. Nem kívánunk hasznos idióták vagy szavazóbarmok lenni egy korrupcióval olajozott, idegeneket szolgáló, globalizáló terror-gépezetben; hanem el akarjuk takarítani a ránk zúdított mocskot, s ragaszkodunk a gyilkosok, rablók, hazaárulók s a szálláscsináló janicsárok példás megbüntetéséhez. Nem nyugszunk addig, míg jogtalanul elprédált közös javainkat és területeinket vissza nem szerezzük, s régóta megosztott és szétzüllesztett nemzetrészeink szilárd egységét helyre nem állítjuk.
Ha te is így gondolod, s a föntieket magad is helyesnek tartod, közöttünk a helyed. Ne habozz soká, ne várj holnapig, még ma gyere a Turul Szövetségbe, hogy veled is erõsebbek legyünk! Mert mi valóban minden rosszon változtatni fogunk, s végre leszámolunk a magyarság esküdt ellenségeivel.
Minket a Magyarok Istene vezérel, s az Õ segítségével megdöntjük a gonosz(ság) birodalmát. Itt az idõ, most vagy soha! Ne félj, ne hátrálj többé! Legyen hited, tarts velünk, lépj be a Turul Szövetségbe! Jelentkezz rendes vagy pártoló tagnak az országos elnöknél, (levélben, telefonon vagy drótpostán) az alábbi címen:
vitéz Siklósi András, 6723 Szeged, Becsei u. 3. Tel.: 62/890-564 és 20/443-1830; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Építsük föl együtt szétrombolt hazánkat, úgy, hogy a Kárpátok ölén öröm legyen magyarként élni minden nemzettestvérünknek!
(2003-ban)
IV. Tiltakozás a zsidó önkény(eskedés) ellen
A Turul Szövetség és valamennyi nemzeti érzésû, gerinces honfitársunk nevében határozottan tiltakozunk a zsidó „kárpótlás" összegének egész népünket terhelõ további növelése ellen, ill. a gyûlöletkeltéssel, holocaust-tagadással szembeni fellépés tervezett megszigorítása ellen, az alábbi cáfolhatatlan okok és indokok alapján:
1.) A magyar nép és Magyarország hatóságai soha nem üldözték a zsidókat, sem faji, sem vallási alapon, hanem az Eötvös-féle emancipációs (egyenjogúsítási) törvény elfogadása óta velünk mindenben egyenlõ jogokat élveztek, sõt ezen felül kiváltságokban (pozitív diszkriminációban) részesültek.
A II. világháborúban Antonescu Romániája több mint 300 ezer ottani zsidót gyilkolt meg brutálisan; hasonlóan cselekedett a Tiso-féle fasiszta Szlovákia is; Lengyelországot, Ukrajnát, Franciaországot, Dániát, Ausztriát s a Benelux államokat pedig többé-kevésbé a hitlerista megszállók „zsidótlanították". Ezzel szemben hazánk még az európai országokból ezerszámra hozzánk menekülõ zsidókat is befogadta és megvédte, s az 1944-es „szövetséges" német bevonulásig maximális biztonságot, békességet nyújtott részükre. Utána is minden eszközzel akadályozta Németországba történõ deportálásukat - úgy Horthy Miklós, mint a sárga földig becsmérelt Szálasi Ferenc.
Ennek eredményeként a teljes budapesti gettó, a védett házak és az összes fõvárosban bujkáló zsidó megmenekült, de vidékrõl is csak korlátozottan történtek elhurcolások. Akiket pedig elvittek, azok jelentõs része útközben megszökött, vagy Wallenberg és mások hamis útleveleivel szerzett menedéket, amelyet valamennyi kormányunk alatt tiszteletben tartottak. A koncentrációs táborokból hazakerültek viszont ezrével jelentkeztek, mint „túlélõk"; ma ezek és ezek utódai követelõznek a leghangosabban.
A magyar keresztény egyházak s a civil lakosok is mindvégig példamutató módon, komoly áldozatok árán bujtatták, mentették a rettegõ zsidóságot. A sokat kárhoztatott, milliószor elítélt ún. „zsidótörvények" meghozatala és a munkaszolgálat bevezetése is az õ érdekükben, a német nyomás ellensúlyozására történt; továbbá tudni kell azt is, hogy Magyarország éppen az angolszász zsidóság könyörgésére nem ugrott ki idejében a vesztes, számunkra kezdetétõl szörnyû vérhullást okozó, bolsevizmus elleni háborúból (ezért viseljük máig az „utolsó csatlós" szégyenbélyegét!), nehogy ezzel provokálja a nácikat, akik nyilván elsõsorban a zsidókon álltak volna bosszút.
Mindent összevetve: okos politikánknak, humánus és lovagias viselkedésünknek köszönhetõ, hogy a jelentõs számú hazai zsidóság néhány tízezer fõs fogyatkozással (szemben a 600 ezres nemtelen hazugsággal!) vészelhette át a senkit sem kímélõ vérzivatart. Éppen ezért eléggé ki nem fejezhetõ, örök hálával tartozik népünknek, s bármiféle kárpótlási követelése eleve komolytalan és méltánytalan. A tények iménti kifejtését igazságérzetünk követeli meg, melynek legfõbb célja nemzetünk becsületének megtisztítása a rádobált sár és a ráhulló rágalomesõ szennyétõl, valamint az alaptalan legendák, mítoszok és az oktalanul gerjesztett bûntudat eloszlatása.
2.) Viszont mit szólhatunk mi magyarok az 1919-es zsidó tatárjáráshoz, Kun Béla, Szamuely, Korvin Ottó és a „Lenin-fiúk" barbár gyilkosságaihoz, s a lényegében nekik tulajdonítható trianoni országcsonkításhoz? Vagy miként vélekedjünk az 1945-ben fél Európát legázoló vörös horda fegyverein nyugvó 45 éves cionbolsevizmusról, a Rákosi, Farkas, Gerõ, Péter Gábor, Révai-féle moszkovita ávósvilágról, 1956-os szabadságharcunk kegyetlen eltiprásáról és Kádár-i megtorlásáról, a szovjet hadifogságban, a szibériai Gulágon, az itthoni haláltáborokban s börtönökben sínylõdõ sok százezer ártatlan honfitársunk pokoljárásáról, a gulyáskommunizmus Aczéllal fémjelzett kulturális népirtásáról, anyagi javaink Fekete János vezette fondorlatos kisíbolásáról, a Hirschler-banda által a „nõk védelmében" elkövetett 6 millió abortuszról stb.?
S hogyan tûrhetjük el (az utóbbi 14 évben) a valódi, tisztességes rendszerváltás végrehajtása helyett a petõk, hornok, gadók, surányik, gönczök, bauerek, eörsik, hackok, princzek, tocsikok, demszkyk, szekeresek, zoltaik, landeszmannok, konrádok és hitsorsosaik által ránk erõszakolt liberális democsokráciát, a globalizmus rettenetes kártevéseit, az elvtársúri jólét féktelen tobzódását, a nemzet zömének aljas kifosztását, szolgasorba süllyesztését, gazdaságunk, hagyományaink, erkölcsünk, szellemiségünk tönkretételét, az ország kiárusítását és idegen gyarmatosítását? Ezekért a rombolásokért a valódi bûnösöknek felelniük kell! Ezekért a veszteségekért a zsidóság igen jelentõs kártérítéssel tartozik a magyar népnek! És a máris késedelmes számlát egyszer be fogjuk nyújtani!
3.) A mérhetetlen sok megpróbáltatásért, üldöztetésért a magyarság eddig még semmiféle elfogadható kárpótlást nem kapott, csupán nevetséges alamizsnát. A korábban törvénytelenül elkobzott („államosított") földjeit, ingó és ingatlan vagyonát sem nyerte vissza. Hogyan gondolhatja bárki, hogy a többségi magyarság rovására, annak mintegy fölé helyezve, állam az államban módszerével, kizárólag egy törpe, de erõszakos kisebbséget kárpótoljunk vélt vagy valós szenvedései okán, csak úgy „bemondás" alapján? Azt a zsidóságot, mely már eddig is számtalan különjuttatásban részesült, és korábban is, most is szabad rablása terepének tekinti az országot?!
Nekik nem elég a korábban felajánlott fejenkénti 30000 Ft, nekik Dáriusz kincse is kevés lenne! Ha 10-szer annyit adnánk, a 100-szorosát követelnék, sose bírnánk kielégíteni õket. Ezért sem kaphatnak egyetlen lyukas fillért se, amit pedig eddig különbözõ hamis jogcímeken összeharácsoltak, azt mind visszaköveteljük, törvényes úton! Egyébként nálunk elvileg nem is léteznek zsidók, hiszen konkrét számbavételüket (akár faji-nemzetiségi, akár vallási alapon) különbözõ ürügyekkel mindmáig megakadályozták; önazonosságukat nem merik vállalni (kiváltságokat óhajtanak, kötelességteljesítés nélkül!), hanem „magyarnak" vallják magukat (pontosabban elrejtõznek a hátunk mögött!). Akkor pedig viseljék a mi sorsunkat, mindazokat a hátrányokat is, ami a magyarsággal végzetszerûen együtt jár.
Ki hallott még olyat, hogy egy láthatatlan árnyékhadoszlop rendszeres dézsmát szedjen, s többletjogokat biztosítson magának a „bennszülöttek" semmibe vételével? Arról nem is szólva, micsoda otromba közönyösség és perverzitás bármit elvárni egy olyan néptõl, amelyet adósságcsapdába, NATO-ba és EU-ba taszítottak, s amelyet a sírgödörben vergõdve még aszályok, árvizek, kereskedelmi embargók, közvetett háborús veszteségek, nincstelen politikai menekültek sáskarajai is sújtanak. Vajon hol vannak ilyenkor a „jó" zsidók, akik megfékeznék legmohóbb társaik kapzsiságát?!
4.) Nálunk nincs, nem is volt soha semmilyen faj(ta)gyûlölet. Itt csak idegenek által provokált magyargyûlölet van! Tótok, oláhok, rácok, ukránok, zsidók, cigányok irigykednek ránk, és egyként gyûlölnek bennünket az egész Kárpát-medencében. S a készülõ törvénymódosítás szerint (melynek kidolgozását Orbánék a Mazsihiszra bízták, tehát kecskére a káposztát!) még minket akarnak lecsukni, ha szülõföldünkön védekezni próbálunk. Azaz, mi legyünk tekintettel mindenféle „másság" és önérzetes jöttment „érzékenységére", de minket akárki gond nélkül gyalázhat, õsi nemzeti és vallási jelképeinket büntetlenül gúnyolhatja, rongálhatja s kabarétréfák céltáblájává alacsonyíthatja. Ám, ha fájdalmunkban felüvöltünk, s népünket tettekre serkentjük, akkor rögtön nacionalisták, revizionisták, rasszisták, szélsõségesek, antiszemiták, nyilasok, fasiszták és gyûlöletkeltõk leszünk. Pedig csak szabad és boldog magyarként szeretnénk élni saját, Istentõl rendelt hazánkban.
Mert micsoda ország az, ahol betiltják vagy föloszlatják a hazafias fiatalok békés megemlékezéseit nemzeti mártírjainkról és hõseinkrõl, szétverik a földeladás ellen tüntetõ parasztgazdákat vagy a szavazatok újraszámolásáért demonstráló polgárokat, ugyanakkor elnézik a korrupciót, a maffiák garázdálkodását, háborítatlanul tûrik a homokosok, kábítószeresek s a különféle destruktív szekták közerkölcsromboló rendezvényeit, a „Demokjatikus Chajta" fölvonulásait; ahol megfojtják a hungarizmust, de táplálják a kozmopolitizmus, a cionizmus és judaizmus tombolását?!
5.) Pár évvel ezelõtt New Yorkban a néhai Kahána rabbi fanatikus ortodox követõi - a fennálló törvényekre fittyet hányva - kikiáltották az új Judea államát. A „vállalkozást" a Wall Street-i uzsorások s más magas tisztségeket bitorló zsidók is segítették, míg a rendõrség, a közhivatalok s a politikusok sülthalként hallgattak. Amerika - a „korlátlan lehetõségek" oázisa, a bûnözõk paradicsoma - talán még ezt is elbírja. De a megcsonkított, betegen vegetáló Magyarország nem engedheti, hogy gyönyörû fõvárosát Judapestnek „kereszteljék", hogy a sajtót kizárólag „ojságok" uralják, hogy a Tiszántúlon és másutt kibucokat nyissanak, a Pilisben pedig soha nem volt „gázkamrás díszleteket" kreáljanak stb., s végül a Kárpát-medencében az egyre rohamosabban (Izraelbõl, Ukrajnából, Oroszországból és máshonnan) beözönlõ zsidók megalakítsák Nagy-Izraelt. Mert ez az õrült elképzelés régen létezik, hiába tagadják.
A mi feladatunk, hogy ezt meggátoljuk, s biztosítsuk, hogy Árpád apánk országa a magyarok földje maradjon! Ha lehet, a velünk élõ idegen népességekkel együtt, ám ha nem, akkor nélkülük; mert akik törvényeink felett állónak tekintik magukat, azoknak semmi keresnivalójuk nincs itt. Egy biztos: ha a sok évtizedes talmudista bosszúhadjárat folytatódik ellenünk, nem mi leszünk azok, akik elvándorolnak innen. Mert ez a mi otthonunk, mi vagyunk a házigazdák, s a hívatlan, ármánykodó „vendégeknek" kívül tágasabb! Minket az összmagyarság által támogatott nemzeti kormány irányítson az országépítésben, ne pedig a hazaáruló MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége)!!
A lapokban s az elektronikus hírközlésben óvatosan elhintett törvénytervezet sérti az állampolgárok alapjogait, szemben áll az alkotmánnyal, hátrányos megkülönböztetésektõl hemzseg és egyértelmûen magyarellenes. Ezért - a fenti pontokból is következõen - a Turul Szövetség, mint nemzetvédõ szervezet, élesen felemeli a hangját ellene, s tiltakozását mindaddig folytatja, ameddig szükséges. Ezúton is felhívjuk a velünk egyetértõ magánszemélyek és civil szervezetek (pártok?) figyelmét, hogy csatlakozzanak a nemzeti ellenállás keretében megfogalmazott közleményünkhöz, ill. minél tágabb körben, bátran terjesszék azt!
(2002-ben)
V. A Turul Szövetség állásfoglalása
Napjaink egyre forróbb, világháborúval fenyegetõ földi poklában különösen idõszerûnek érezzük, hogy fölelevenítsük és új tartalommal töltsük meg azt az eszmét, ami a szörnyûséges vörösterror alatt Szegedi Gondolat néven indult el, s hamarosan országszerte igen népszerûvé vált. A kitûnõ hazafiaktól származó, lelkes nemzetmentõ tervnek kettõs célja volt: egyrészt csírájában elfojtani, véglegesen felszámolni a harácsoló, hazaáruló törpe kisebbség által ránk erõszakolt cionbolsevizmust, másrészt körömszakadtáig küzdeni a trianoni vágóhídon szétdarabolt történelmi Magyarország területi egységének helyreállításáért.
Meggyõzõdésünk, hogy e nemes célok ma is vállalhatók, sõt, talpra állásunk, kibontakozásunk, emberibb jövõnk szempontjából megkerülhetetlen vezérelvek.
A kommunizmus, internacionalizmus ugyan világszerte látványosan fûbe harapott, de az egykori sztálinista zsarnokok, véreskezû hóhérok és janicsárok ma is a nyakunkon ülnek; s liberálkapitalistává, kozmopolitává átvedlett idegen eltipróink most is a legfõbb gátjai a becsületes rendszerváltás megvalósításának, ill. a magyar újjászületésnek. Amíg ezeket és nem kevésbé kártékony utódaikat nem tudjuk bármi áron eltakarítani a kulcspozíciókból, addig reményünk sem lehet hazánk felszabadítására s gazdasági-kulturális felvirágoztatására. Sorskérdéseinket nem a korrupt tisztviselõk és politikusok, nem a megalkuvó írástudók fogják megoldani, erre csupán egy alulról induló népmozgalom, egy széles körû nemzeti összefogás lehet képes.
Jól látjuk azt is, hogy a Trianonban kiötlött, Párizsban megerõsített gyalázatos békediktátum egész Európában megbukott; a hazánk testébõl kihasított mesterséges utódállamok egymás után omlanak össze. Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Szovjetunió már nem is létezik, de Románia is a végét járja. Úgy is mondhatjuk: az etnikai feszültségekkel, féktelen asszimilációval, folyamatos nemzeti elnyomással, barbár magyarirtásokkal terhelt közép-európai puskaporos hordó immár felrobbant, s a haláltusában vergõdõ térség igazságos, humánus rendezésért kiált. A szerb-horvát, szerb-bosnyák, szerb-albán háborúk kapcsán alaposan el kell gondolkoznunk azon, hogy jogos területi igényeinket végre a legmagasabb diplomáciai, világpolitikai szinten is fölvessük.
Az esetleges magyar területi, kulturális stb. önkormányzatok (autonómiák) egyetlen szomszédos országban sem jelenthetnek megnyugtató fordulatot elszakított testvéreink számára, még garantált megvalósításuk esetén sem. 80 év embertelen pusztításai, megbocsáthatatlan törvénytelenségei, fizikai és szellemi genocídiumai világossá teszik, hogy a határrevízió elkerülhetetlen. Legalább a két bécsi döntés kapcsán átmenetileg visszanyert országrészeket ismét visszaköveteljük, de nem szabad elvetnünk a teljes Kárpát-medence Szent Korona alatti egyesítését sem.
A NATO-hoz s az EU-hoz történt oktalan csatlakozásunk ezt a válságot csak tovább mélyíti. Ezért Trianon és Párizs felülbírálata, tarthatatlanságának nemzetközi kimondása, bûneinek orvoslása nem csupán Magyarország és a magyarság érdeke, hanem Európa békéje, jövendõ fejlõdése is ezen áll vagy bukik.
A Turul Szövetség - komolyabb lehetõségek és eszközök híján - ezúton figyelmezteti kontinensünk s a nagyvilág népeit, azok tisztességes vezetõit, hogy erõik teljes latba vetésével oldják meg ezt az egyre inkább elfekélyesedõ, elrákosodó, veszedelmes problémát!
(2003-ban)
VI. Röpirat a cigánybûnözés ellen
Zsebtolvajlás, lopás, rablás, nemi erõszak, fenyegetés, rasszista gyûlöletkeltés, megveretés, gyilkosság, lincselés stb. Még felsorolni is nehéz lenne azt a sokféle bûnt és törvényszegést, amit cigányok és cigánybandák követnek el a békés magyar lakosság ellen országszerte, de különösen bizonyos megyékben s a fõvárosban. Természetesen mindez korántsem honi jelenség csupán, hiszen Finnországtól Franciaországig sokfelé elõfordulnak hasonló események egész Európában, s valamennyinek közös jellemzõje, hogy egyre durvább, gátlástalanabb módon hajtják azokat végre, s a hatóságok rendszerint képtelenek megfékezni a konkrét cselekményeket, vagy elejét venni a tragikus fejlemények kibontakozásának. Láthatjuk tehát, hogy a cigánysággal (a „roma" megnevezést helybõl ellenzem és elutasítom, akárcsak a buzik és leszbikusok „meleggé" becézését!) mindenütt súlyos gondok vannak, társadalomba illesztésük (integrálásuk) sehol sem járt eredménnyel, sõt jószerivel még tervek, programok sem léteznek a cigánykérdés megoldására. Persze eszemben sincs most más országok problémáit elemezgetni, éppen elég nekünk a saját bajunk. Csak jelezni kívántam, hogy másutt sem mennek simán a dolgok, noha az is bizonyos, hogy a helyzet magyarországihoz fogható elmérgesedésére, katasztrofális elburjánzására egyéb régiókban eddig még nem találtam példát.
Régen, ha egy kakastollas csendõr végigment a cigánysoron, akkor hanyatt-homlok menekültek elõle azok, akiknek vaj volt a fején. (Most 3-4 rendõr sem merészkedik be a veszélyesebb területekre, mert fél, hogy atrocitások érik.) Akkoriban még tekintélye volt a hatóságnak, s a barna bõrû lókötõk tudták, hogy nemtelen viselkedésükért a törvény szigora lesújt rájuk. Persze genetikai adottságaik, hagyományviláguk okán akkor sem váltak szentekké, vagy az erkölcs és igazság bajnokaivá, de legalább igyekeztek meghúzni magukat egy-egy komolyabb bûncselekmény után. Azóta nagyot fordult az idõ kereke, s bizony mára minden megváltozott, ámde korántsem az elõnyére. Immár felsõ szinten is bevezették (lásd Kuncze Gábor!) a „megélhetési bûnözés" álságos fogalmát, sõt nyilvánvalóvá tették, hogy a gaztettekért nem jár arányos megtorlás, olykor még enyhe elmarasztalás sem, így aztán szép lassan elszabadult a pokol. Ne legyünk annyira naivak, hogy mindez véletlenül történt, s nem valami tudatos provokáció áll a háttérben. A kérdés csak az, hogy kiknek áll érdekében ellenünk uszítani a cigányságot, vajon kik azok, akik velük végeztetik el a „piszkos munkát", hogy a „rebellis magyarságot" megfélemlítsék, és térdre kényszerítsék, sunyi térfoglalásuk érdekében? Mert az bizonyos, hogy önmaguktól a cigányok sohasem merészkednének ilyen elvetemültségekre, ha nem éreznének maguk mögött ekkora bíztatást, ilyen hatékony védõernyõt, ami biztosítja számukra a bûnhõdés nélküli bûnözést.
Nem titok, hogy népünket a globalizációs erõk halálra szánták, és végleg ki akarják irtani, hogy hazánkat megszerezzék a nemzetközi zsidóság számára, mint új cionista központot, ahonnan végrehajthatják sötét világuralmi, sátáni világgyarmatosító törekvéseiket. Sajnos a mi fajtánkhoz hasonlító jámbor, béketûrõ népséget sehol másutt nem találhatnak a földgolyón, ezért szemeltek ki bennünket megszállandó és elpusztítandó alanyként, a cigányságot pedig immorális eszközként gyalázatos terveik végrehajtására. Szó sincs tehát arról, hogy a zsidók a legparányibb mértékben is rokonszenveznének a cigányokkal, csupán jól felfogott érdekükben használják ki õket, majd ha a mór megtette a dolgát, kíméletlenül leszámolnak velük is. Ha a buta cigányok csak halványan sejtenék, mire használják õket, aligha lennének partnerek ebben a szörnyû holokausztban, ebben a megbocsáthatatlan, véres népirtásban. Nekik azonban fogalmuk sincs semmirõl, csak élnek a maguk erkölcstelen, primitív módján. Ez persze nem menti fel õket tetteik következményei alól, viszont a fõ felelõsség mindenképpen a felbujtó zsidóságot terheli. Jó, ha a nemzeti oldal tisztában van mindezzel, ha a cigánykérdésrõl beszél, vagy annak gyakorlati megoldásához kíván látni.
Kiss Norbert agyonverése, Szögi Lajos gyermekei elõtti meglincselése, a zámolyi gyilkosok külföldre engedése, a makói kislány brutális megerõszakolása és fölgyújtása - csak néhány minta az utóbbi évek legkirívóbb eseményeibõl - világosan mutatják, hogy alapvetõ baj van a hatóságok hozzáállásával, s azt is, hogy az imént megfogalmazott gondolataim szóról szóra igazak. Nagyon szomorú s egyben tragikomikus is, hogy mindezen jelenségek ellen magánszemélyeknek és civil szervezeteknek kell tiltakozniuk s tüntetniük, jogos önvédelmünk végett, mert az országgyûlés, a végrehajtó szervek, ill. a sajtó következetesen elhanyagolják feladataikat. Azt hiszem, közülünk senki nem óhajt indokolatlan vendettát, drasztikus megtorlást, de valamennyien megköveteljük a méltányos igazságtételt, az elkövetõk és felbujtóik földerítését és elítélését. E nélkül nem létezhet semmilyen jogállam, e nélkül hazánk a zsidó- és cigánybûnözés melegágyává válik, e nélkül totális erkölcsi fertõ és káosz harapódzik el, s a lakosságunk - egyéb eszközök híján - nemkívánatos önbíráskodásokra kényszerül!
Minden tisztességes magyar és nem-magyar közös érdeke, hogy a legoptimálisabban megoldjuk a cigánykérdést. A munkához s a tanuláshoz, ezáltal a fölemelkedéshez való lehetõségük eddig is adott volt. Nem a mi hibánk, hogy nem tudtak vagy nem akartak megfelelõen élni vele. Most is csak azt mondhatom: minden jog és lehetõség, ugyanakkor kötelesség is illesse meg õket, ami a magyar anyanemzet tagjainak jár, azonban elleneznünk kell bármiféle „pozitív diszkriminációt", többletjogot vagy kivételezést önnön hátrányunkra. A mi célunk nem az õ határtalan ajnározásuk, hanem a saját nemzetünk megmentése és fölvirágoztatása; s ha ebben a cigányság partnerünkké válik, akkor békében élhet velünk, ha azonban nem felel meg elvárásainknak, akkor semmi keresnivalója sincs Magyarországon. Akkor takarodjon innen a háttérbõl súgó rossz szellemeivel együtt, talán éppen a rendkívül „toleráns", „demokratikus" és „antirasszista" Izraelbe! Ott majd megismerheti közelebbrõl Jehova (Jahveh) derék népének vendégszeretetét. Fölszólítom a cigányság vajdáit és vezetõit a föntiek tudomásulvételére, s az irányításukkal kibontakozó belsõ megtisztulásra. Ugyanakkor fölszólítom a magyar nemzetet is az önszervezõdésre, a valódi rendszerváltás végrehajtására, majd a törvényes és alkotmányos keretek megteremtésével a cigánybûnözés visszaszorítására, s a cigánykérdés megnyugtató megoldására.
(2007-ben)
VII. Kard leszünk a magyarság kezében
(Balla Gábor beszélgetése Siklósi Andrással, az 1998-as Szittya Világtalálkozó fõrendezõjével)
B. G.: Aki jelen volt az augusztus 15-16-i szittya-találkozón, elfogultság nélkül nyugtázhatja - amit elõre sejthettünk -, hogy rendkívül színvonalas elõadásokban volt részünk. A rangos elõadókon kívül mivel magyarázod a találkozó sikerességét?
S. A.: Úgy gondolom, egy évek óta tartó fáradhatatlan, megalkuvás-mentes küzdelem gyümölcseit szüretelhettük most le. Személyes munkámon és Maczó János barátom önzetlen segítségén túl ebben az átütõ eredményességben része van valamennyi elõadónknak, de magának az érdeklõdõ, lelkes közönségnek is. A hazai szittya-rendezvényekkel sikerült hagyományt teremtenem, amely minden itthoni és külföldi gáncsoskodás, durva támadás ellenére is növekszik és virágzik. Ugyanakkor eltaposott, kifosztott népünk jobbik részében olthatatlan igény van egy ilyen õszinte, szabad fórumra, ahol magyarok szólnak magyarokhoz, tiszta magyar nyelven.
- A zsúfolt elõadások közötti verses-zenés betétek némileg oldották a kánikula okozta kellemetlenségeket. A megnyitódban említetted, hogy a fenyegetõ támadásokat idõben kivédtük, nem hátráltunk meg senki elõl. Milyen szándékok húzódnak meg az ellenséges lövészárkokban?
Az idegen törekvéseket - a saját fajtánk rovására - készséggel végrehajtó politikai bûnözõk, hazaáruló bitangok mindent elkövetnek, hogy összejöveteleinket megbuktassák, ellehetetlenítsék, minket pedig teljes némaságba és remeteségbe szorítsanak. Szerencsére ütésállók vagyunk, s nem ijedünk meg könnyen a (bármilyen színezetû) hatalom fenyegetéseitõl. Bár alaposan megnehezítik a dolgunkat, soha nem adjuk föl, s mindig mi gyõzünk. Mert a magyar életet, szabadságot és igazságot védelmezzük, a nemzet becsületéért, megmaradásáért és fölemelkedéséért verekszünk, s ez a nemes ügy egyszerûen legyûrhetetlen.
- Mi az oka, hogy a mostanság melldöngetõ, önelégült "nemzeti radikálisok" (pl. MIÉP) érzéketlenül távol maradtak, nem képviseltették magukat? Talán pártutasításra nem mertek eljönni, hogy szalonképességük csorbát ne szenvedjen a cionbolsi polgári hatalom szemében?
Valószínûleg így van. Mi soha nem voltunk szélsõségesek, persze arra sem vágyódunk, hogy gyilkosaink szemében "szalonképesnek" tûnjünk. Határozottan járjuk a magunk radikális nacionalista útját, s meggyõzõdésünktõl semmi sem téríthet el. Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyávákat, bizonytalanokat fölaprózza, bedarálja a hatalmi gépezet. Kiállásunkkal elõbb-utóbb mindenütt kivívjuk a tekintélyt és megbecsülést. Az se baj, ha ellenségeink gyûlölnek és félnek tõlünk; az a fontos, hogy a magyarság hallgasson ránk s kövessen bennünket. Akik tõlünk bármilyen ürüggyel elhatárolódnak, azokkal gond van: vagy álmagyarok, vagy közönséges árulók. Népünk öntudatra ébredését az is jelzi, hogy a résztvevõk közt számos MIÉP, FKGP, KDNP stb. tag is akadt, az esetleges vezérkari "eltanácsolás" ellenére.
- Megítélésed szerint melyek voltak a legnagyobb hatású, elõrevivõ elõadások, melyek jelentenek továbblépést az egyre izmosodó Szittya Világmozgalom számára?
Nehéz lenne s talán méltánytalan is egyes elõadásokat kiemelni; már csak azért is, mert igen változatos témájú, szinte valamennyi sorskérdésünkre választ keresõ és adó felszólalásokat hallhattunk. Tucatnyi egyetemi tankönyv és kormányprogram kitelne belõlük. A színvonal tehát igen magasnak bizonyult, viszont a liberálbolsi hírközlés totális csöndje miatt a visszhanggal nem lehetek elégedett. Azt kell megoldanunk, hogy a fojtó légkörön, a mérgezett, mocskos közegen is hatásosan áttörjünk, s végül minden honfitársunkhoz eljuthassunk.
-A második nap végére teljességgel bebizonyosodott, hogy ma Magyarországon ez az egyetlen harcos, következetes - nyilvánosságot is felvállaló -, meg nem alkuvó politikai erõ, melynek szellemi fölkészültsége ma még nem eléggé kiaknázott, s ez további feladatokra sarkall. Milyen szervezeti fejlõdés szükséges az elkövetkezõ idõben, melyet ott többen is szorgalmaztak?
Felkészültségben talán igen, ám bátorságban valóban nincs ma hozzánk fogható nemzeti erõ közéletünkben. Ha párttá szervezõdnénk, táborunk bizonyára jelentõsen s gyorsan gyarapodna. Mégsem tesszük, hiszen ezzel magunk is a rendszer részeivé válnánk, többé-kevésbé elfogadván annak magyarellenes játékszabályait; holott mi éppen az egész korrupt tákolmányt kívánjuk ledönteni, mert egészséges nemzeti fejlõdés e nélkül elképzelhetetlen. Ugyanakkor érezzük azt is, hogy gyakrabban kellene eszmét cserélnünk, legalább szûkebb körben. Ezért tervezzük egy történelmi-nemzetvédelmi társaság megalapítását (ez lett a Turul Szövetség!), valamint egy havilap kiadását is (ez lett a Tárogató!). Legfõbb problémánk a pénztelenség. Igen nehéz ma támogatókat szerezni, s ebben el kell marasztalnom az emigráció közömbösségét is.
- Az eltorzított Szent István-i kultusz fölvállalása helyett mi Atilla, Árpád és Koppány örököseinek tartjuk magunkat, a legkövetkezetesebben önvédõ magyar hagyományok szellemében. Felvesszük a harcot a magyarüldözés, a szellemi erõszak, a történelemhamisítás és a zsidókereszténység ármánya ellen. Milyen lépéseket kellene a közeljövõben megtenni, hogy a Szittya Mozgalom jobban kifejthesse nemzetszolgáló hatását?
Évszázadok óta gyengítik öntudatunkat, pusztítják hagyományainkat, feketítik történelmünket. Szent Istvánnak kétségtelen érdemei is voltak, de vele kezdõdött az idegenek térhódítása, irányító szerepe a kultúrában, a vallásban s egész szellemi, politikai, gazdasági életünkben. Mátyás király után nem volt több magyar uralkodónk; hanyatlásunk azóta folyamatos, a 20. században pedig elképesztõ sebességû. A világ elsõ népe mára összezsugorodott, s a végsõ megsemmisülés elõtt áll. Minden téren teljes a romlás; lakájnéppé, agymosott, kizsigerelt bérmunkássá, lumpenizált tömeggé züllöttünk. Másokat majmolunk, világhódító barbárokat süvegelünk, ahelyett, hogy önmagunk boldogulását keresnénk, ahelyett, hogy feltárnánk és felhasználnánk mérhetetlenül gazdag történelmi kincseinket, ahelyett, hogy a saját, önálló utunkat járnánk. Ne áltassuk magunkat, ne várjuk tátott szájjal a csodát! Ebbõl a csõdhalmazból, ebbõl a fertõbõl kilábalni csak szívós élethalálharc árán lehet. Ezt a kegyetlen csatát csak egy feddhetetlen magyar vezetés mögé felsorakozó egységes, aktív nemzet vívhatja meg. A Szittya Világmozgalom erre képtelen egyedül. Legfeljebb világító fáklya, harsány kûrt, acélos kard lehet az érdemesek kezében.
- Csonka hazánkat elzsidósították, balkanizálták. Milyen kiutat mutat ebbõl a szittyaság azok számára, akik még nem ismerték fel, hogy milyen veszedelmek leselkednek ránk?
El kell söpörnünk az idegenek uralmát. A Kárpát-medence õsi jogon a mienk, elvitathatatlan életterünk és õshazánk. Aki itt akar magának új (ott)hont foglalni, az takarodjon innen! A Szent Korona védernyõje alá kell tömörítenünk szétszaggatott, vészesen fogyatkozó népünket, mindenütt ki kell küzdenünk szabadságunkat, egyetemes jogainkat. A természeti s az isteni törvényekkel összhangban kell élnünk, meg kell fékeznünk az alvilág erõit (ez a magyarság egyik legfõbb földi küldetése, kötelezõ vállalása!). Egyedül, mások kárára senki sem boldogulhat, csak nemzettestvéreivel összekapaszkodva. Mondanom is fölösleges, hogy egy magyar Magyarországot csupán egy tökéletesen megbízható magyar vezetés irányíthat. Elvetjük a keleti diktatúra s a nyugati áldemokrácia minden formáját is. A magyarság érdekeit csak egy tekintélyelven nyugvó, hierarchikus felépítésû (nemzeti királyság, fejedelemség vagy kormányzóság), hegemonisztikus államrend szolgálhatja megfelelõen.
- Történeti tények igazolják, hogy Árpád vezér volt az igazi honegyesítõ és elsõ államalapító, mely államnak a határai az Enns folyóig húzódtak, az avar kiterjedésrõl nem is beszélve. Az idén is méltó megemlékezést hallottunk Árpádról. A XVI. kerületben, ÁRPÁDFÖLDÖN - tudtommal - nincs emlékmûve. Ezt is nekünk kéne létrehozni? A találkozón megemlékeztünk a közelmúltban elhunyt nagyjainkról is: Andrékovics Péterrõl, Stolmár G. Ilonáról, Somogyi Zoltánról, Pesti Józsefrõl és Wass Albertrõl. Nagy elõdeink szellemében mit üzensz a Szittya Mozgalom lelkes híveinek és jövõbeli támogatóinak?
Árpádföldön valóban nincs Árpád-emlékmû, ám Rákosszentmihályon nemrég avatták fel egy erdélyi származású népi fafaragó remek munkáját, a Hétvezér-emlékmûvet (a nyolcadik maga Árpád), amit mi is megkoszorúztunk, s amit jó szívvel ajánlok mindenkinek, hogy gyönyörködjön benne. Sok ilyen kellene országszerte, de még fontosabb, hogy Árpád fejedelem alakja és mûve része legyen mindennapjainknak, s szelleme a lelkünkben éljen. Hasonlóan ápolnunk kell más nagyjaink emlékét is. Minden magyar értéket számon kell tartanunk az õsidõktõl a jelenkorig, mert amelyik nép elfelejti, veszni hagyja múltját, annak nem lehet jövõje sem.
- Legközelebb sokkal több határon túli és külföldön élõ magyart várunk, de ehhez naprakész belsõ tájékoztatást kellene kialakítani, és anyagi alapot kellene hozzá teremteni. Milyen konkrét elképzelések segítenék ezt elõ?
Ez a kérdés szinte megválaszolhatatlan. Sokan vagyunk úgy, hogy habozás nélkül életünket és vérünket adnánk a hazánkért, s a magyarságért most is minden tõlünk telhetõ áldozatot meghozunk. Mégis szegények vagyunk, s ebben az elfajult világban pénz nélkül jóformán semmit sem lehet cselekedni. Bízzunk a Magyarok Istenében, hogy nem hagy elveszni bennünket, s az Õ segítségével tehetõsebb honfitársaink zsebe is megnyílik, hogy a nélkülözhetetlen anyagiak birtokában reményteljes céljainkat valóra válthassuk.