Kettõs mérce

Az amit az EU Magyarországgal szemben alkalmaz. Nem ma kezdte, nem is csak õ, majdnem mindenki ezttette,és már régóta, hiszen ennek hosszú története van. Álljon itt néhány példa.

Wilson amerikai elnök 1916-ban meghirdette 14 pontos békeajánlatát - igazságos békét ígérve, határok rendezését népszavazás útján. A népszavazásból semmi sem lett, de önkényesen új határokat húztak, új államokat teremtve vagy a barátiakat megnövelve - Magyarországtól önhatalmúan elszakított részekkel és 3.5 millió magyar rabszolgaságba vetésével. Mindeközben ránk nem alkalmazták az etnicitás elvét - kettõs mércébõl!

Létrejöttüket, megnagyobbodásukat a nyugatnak köszönhetõ államok közül többen háládatlanul elárulva jótevõjüket oldalt cserélvén Hitler mellé álltak a Második Világháborúban. A Tiso vezette Szlovákia hadserege a németekkel egy idõben támadott Lengyelországra 1939-ben, majd 1941-ben a Szovjet Únió ellen. Zsidó lakosságát lelketlenül eladta új szövetségesének. Hasonlóképpen az Antonescu vezette Románia is sietett a Szovjet Unió ellen támadni 1941-ben, miközben zsidóságát kegyetlenül kiirrtotta. Horvát és boszniai katonai egységek is harcoltak a kommunizmus - bolsevizmus ellen. Magyarország utolsóként lépett be a Szovjet elleni háborúba, miután keleti városait bombatámadás érte, kezdetben fõleg hátországi rendfenntartásra vállalva. Mindeközben nyitott volt menekültek százezreinek befogadásával és védelmével. Köztük menekült szövetséges hadifoglyok, fõleg lengyel katonák, civilek és keletrõl menekült zsidók. Tudott az is, hogy a szövetségesek nem tanácsolták Magyaroszág kilépését a háborúból, féltve a százezres zsidóság életét. Így lettünk Hitler utolsó csatlósai! Kettõs mérce itt is!

Mi történt az 1947-ben, Párizsban kötött békedikátumokban? A német szövetséges Romániát és Szlovákiát megjutalmazták magyar területekkel és lakossággal, visszaállítva az 1920-ban Trianon békediktátumát. Lengyelországot és a Szovjetúniót megtámadó Szlovákiát egyáltalán nem vádolták háborús bûnösséggel, egyszerûen feltûnt a gyõztes hatalmak oldalán. Sõt mi több: a hírhedt Benes dekrétumok révén véghezvitt százezres nagyságú magyarüldözést vihettek véghez, ami ellen a Szövetségesek nem tiltakoztak, mint ahogy nem tiltakoztak a szerb partizánok magyar-mészárlásra ellen a Délvidéken, sem Kárpátalja magyar tízezreinek elhurcolásával a Szovjet Unióba. Az 1947-es békediktátum országunkat újra szétdarabolta, és még hasisarcot is követelt. Ezenkívül, ránk telepített 200 ezernyi szovjet katonaságot, hogy õrizzék az utánpótlási vonalat az Ausztria egy részét megszálló szovjet erõk felé. Az Osztrák szerzõdés után 1955-ben már nem volt ok szovjet haderõt Magyarországon tartani - és mégis maradtak "ideiglenesen" ami újabb 35 éves megszállást jelentett. Ezalatt a Szovjet Magyarországot saját gyarmattá alakították át. Nekünk mindig a kegyetlenül nehéz oldal jutott. Mindezekben nem nehéz megállapítani a Magyarországgal szemben ismét alkalmazott kettõs mércét!

Az 1989-90-es magyar rendszerváltás megcsillantotta a reményt, hogy a nyugati demokráciák segítséget fognak nyújtani nekünk, éppúgy mint más kelet-európai országnak a nyugathoz való felzárkózásban. Mi magyarok méltán vártuk ezt, hiszen a mi bátorságunk kellett a vasfüggöny felnyitásához, melyet követett a Berlini Fal leomlása, a két Németország egyesülése, majd a Szovjet Unió összeomlása után számos új állam létrejötte a Balti tengertõl az Adriáig. Némely keleti államok adósságából elengedett a Nyugat - de nem a miénkébõl! A kettõs mérce itt is dolgozott!

Aztán nagy lendülettel kezdõdött el a privatizáció, azon az alapelven, hogy az állam rossz tulajdonos; tehát magánkézbe kell adni a gazdaságot, s majd a szabad verseny felvirágoztatja az országot. Ezzel egy idõben kell leépíteni az állam által pénzelt jóléti társadalmat, helyét majd az öngondoskodó társadalma foglalja el. Megjelentek a nyugati bankok és a nyugati érdekeltségû bevásárló központok a Plázák.

A privatizáció néhány év alatt lezajlott; a gyárakat megvették új külföldi tulajdonosai - de nem modernizálták, hanem lezárták; az eladást közvetítõ, fõleg a volt káderek, pedig meggazdagodtak. Külföldrõl meg ömlött befelé a nyugati áru, felesleges élelmiszer és a silány kultúra. Lassan derült ki, a szomorú valóság, hogy Magyarország csak piacnak kellett, mint a többi Kelet-európai állam is. Az ország kiesett jövedelmét kiegészítendõ újabb és újabb kölcsönöket volt kénytelen felvenni a nyugati bankoktól és az IMF-tõl. 2010-re a GDP adósság 52%-ról 82%-ra emelkedett - kifizethetetlen adósságcsapdába kerültünk!

Miért tette mivelünk ezt a nyugat? Kényszerbõl. Már jó húsz évvel korábban gazdasági válságba került volna, ha újszerzeményi keleti területeit kölcsönpolitikájával nem zsákmányolhatta volna ki!

Új remény csillant némelyekben, 2004-ben, amikor országunk az EU tagja lett. Már a csatlakozás aláírásakor voltak megoldástalan problémák, pl. mezõgazdaságunk jelentõsen kevesebb támogatást kapott, mint a nyugati népeké. Hogyan lehet ilyen helyzetben versenyképesnek lenni? Sehogy. De éppen ez volt a cél, nevezetesen az, hogy mezõgazdaságunk termékeit ne tudja eladni a nyugati szubvencióval támogatott áruval szemben, vagyis, hogy tönkremenjen, s az ország nyugati mezõgazdasági termékeknek legyen a piaca. Ismerjük mi lett cukoriparunk sorsa. De lehetne számos más példát felhozni. A mezõgazdaság Brüsszelbõl vezényelt tönkretétele azonban csak a kezdet volt.

A Lisszaboni Szerzõdés 2009. december 1-i életbeléptetése után Brüsszel már elég erõsnek érezte magát a tagországok politikájába való beleszólásra is. Mindezt erõsítette a tagországok, különösen az újak, fokozatos eladósodása az IMF felé. Az adósságcsapdába került országokat azután már könnyû volt az EU politikai vonalára kényszeríteni.

Magyarország a nyolcéves bal-liberális koalíciós kormányok alatt állig eladósodott, s lakosság túlnyomó többsége joggal ezeket a kormányokat hibáztatta. Úgy tûnt, hogy a 2010-es választásokon az ellenzéki FIDESZ-KNDP koalíció veszi át a kormányrudat. Brüsszel is tisztában volt ezzel, de azzal is, hogy a gyõztesek napjai meglesznek számlálva, mert az ország mértékfeletti eladósodása miatt az új kormánynak nem lesz mozgástere, s hamarosan megbukik, és átadja helyét valamilyen új bal-liberális koalíciónak. Azonban három nem várt dolog történt. Az egyik a FIDESZ-KDNP jobbközép koalíció földcsuszamlásszerû 2/3-os gyõzelme volt. A másik a romokban heverõ pénzügyi és gazdasági élet gyors rendbetevése újszerû eszközökkel, mint amilyen a bank és multi-cégek megadóztatása és a magán-nyugdíj pénztárak államosítása volt, melyek segítségével a költségvetés deficitjét sikerült 3% alá szorítani. A harmadik a több mint 350 törvény meghozatala volt, köztük az új Alaptörvény megformálása és hatályba léptetése ez év január 1-én. Mindezzel az Orbán kormány az országot új felépítéssel visszahelyezte tradicionális keresztény alapjaira.

Ez a magyar Blitz-Villámháború sokkolta a nyugatot, mert nem ezt a szerepet szánták neki. Nem akarták elhinni, hogy egy kis nép, melyet már 1920-ban, 1947-ben halálra szántak, s most is 1989-tõl - egyszerre felemelte porba taposott fejét sõt felkelt és új életerõvel kezébe vette sorsa irányítását egy megújuló Európán belül! Nyugat bal-liberális oldala elhatározta, hogy Magyarországot pellengérre állítja, megregulázza és visszalöki a sorstalanság sorába - ahová szánta. Mindezzel demonstrálni akarja másoknak, hogy fogadják el elfogadhatatlan sorsukat, mert ha nem úgy járnak, mint a magyarok. Brüsszelt jelölték ki végrehajtónak. Bemelegítésül beindították a világ média hatalmasait Magyarország és kormánya lejáratására, melyhez a kezdõ rúgást a hazai vesztett ellenzék és a bal-liberális sajtó adta. Fokozatosan mindent bevetettek: féligazságokat, csúsztatást, ferdítést és nagy hazugságokat. Például egy tekintélyes német világlap úgy állította be a december 21-i pesti béketüntetést az Orbán kormány mellett, hogy „százezer ember tüntetett az Orbán kormány ellen!" Az EU bizottság elõbb csak az új média törvényt kifogásolta. Aztán jött még három kifogás: a Nemzeti Bank függetlensége, a bírók nyugdíjazása, valamint a titoktartási Ombudsman ügyében. Mindezekre a magyar kormány elküldte alapos válaszát. Továbbmenõen az EU Parlament február 16-án hozott határozatában „súlyos aggodalmát" fejezte ki „a demokrácia gyakorlásával, a jogállamisággal, az emberi és szociális jogok gyakorlásával, a fékekkel és ellensúlyokkal, az egyenlõséggel és a diszkriminációmentességgel összefüggésben". Felszólította a magyar kormányt: tegyen eleget az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság ajánlásainak, és azoknak megfelelõen módosítsa az érintett törvényeket. Az állásfoglalást képviselõk elfogadták, köztük a magyar szocialisták is. Kilátásba helyzeték az uniós alapszerzõdés 7. cikkelye szerinti eljárás esetleges megindítását is, ami a magyar uniós szavazati jog és a támogatások elvesztésével járhat. Ugyanakkor felszólították az EP Elnökök Konferenciáját, hogy „vizsgálja meg további lépések, például a 7. paragrafus szerinti eljárás alkalmazását". Az EU újabb csapása máris megérkezett. Az európai biztosok tanácsa február 22-én 495 millió euró kohéziós alap befagyasztására tett javaslatot miután Magyarország 2004 óta egyszer sem teljesítette az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárás folyamán tett ajánlásait. Ez a jövõre esedékes 1,714 milliárd eurós támogatás közel harmada, azaz 143,5 milliárd forintos támogatás megvonást jelenti. A javaslatot biztosan elfogadják. Jóllehet országunk 2010-ben és 2011-ben is az elfogadott 3 %-us deficitet mutatott fel, míg mások sokkal magasabban zártak, mégis egyedül minket büntet az EU. Ez már nem is csak a kettõs mérce alkalmazása, hanem maga a bosszú!

Mindez azt jelenti, hogy nem lesz egyhamar vége országunk megaláztatásának, hiszen egyik képviselõjük korábban az EU plénumán nyíltan kijelentette, hogy az új Magyar Alaptörvénynek a „szelleme" elfogadhatatlan. Ami azt jelenti, hogy az EP újabb és újabb kifogásokat fog találni, végül majd arra köteleznék hazánkat, hogy írjanak egy másik alaptörvényt, amely az EU-nak 2009 január 1-én elfogadott Lisszaboni Szerzõdésének alaptételein alapul, amelybõl hiányzik Isten említése és a kereszténység alapértékei, melyen Európa felépült!A tét óriási nemcsak Magyarország, hanem minden EU-s tagországra nézve is. Ha ugyanis az új magyar alkotmányt az EU-nak sikerülne a maga képére átformálni, vagy elvetettni és „ideológiailag és politikailag korrekt" új alkotmányt íratni, akkor ez precedensként szolgálna minden más európai ország alkotmányának átalakítására vagy eltörlésére, mely keresztény alapokra és értékekre hívatkozik. vagyis azokon alapul. Ez pedig minden európai állam alkotmányában fellelhetõ. Pld. 1) Az Egyesült Királyságnak még ugyan nincs modern alkotmánya de vannak sarkaltos törvényei. Az egyik az 1215-ben alkotott Magna Charta, mely így kezdõdik: „Mi János, Isten kegyelmébõl Anglia királya, üdvözletüket küldjük... Tudjátok meg, hogy Isten sugallatára, Mi,..... elsõként Isten segítségével kinyilvánítjuk, és a jelen Chartával örök idõre megerõsítjük..., hogy az Angol Egyház szabad, jogait és szabadságait teljes egészükben, korlátlanul birtokolja". 2) Görögország (1975): 3 (1) "Görögországban az uralkodó vallás: Krisztus kelet-ortodox egyházának vallása. Elismerve fejének. Elismerve fejének a mi Urunk, Jézus Krisztust". 3) Írország (1937) Praeambulum: „A legszentebb Szentháromság Isten nevében, kié minden hatalom, és akitõl mint végzetünktõl, mind az emberek, mind az államok tevékenysége ered..." 40. (3) „Az állam elismeri a meg nem születettek élethez való jogát..." 41. cikk (1), (2)1, 2, (3)1 „Az állam elismeri a családot mint a társadalom természetes, elsõdleges, alapvetõ közösségét ..." 4) Németország (1949) Preambulum: „Isten és ember elõtti felelõsségem tudatában attól az akarattól áthatva, hogy mint az egyesült Európa egyenjogú tagja a világbékét szolgálja,a német nép alkot-mányozó hatalmánál fogva meghatározza alaptörvényét". (Idézetek: Dr. Jobbágy László: Fekete-fehér tények az EU-ból. c. írásából).

Miért Magyarországgal kezdi az EU Parlamentje a tagországok jobbára a feudalizmus korából származó alkotmányainak megreformálását? A felelet egyszerû: azért mert a magyar alaptörvény már a Lisszaboni Szerzõdés elfogadása után alkottatott! Az pedig nekik elfogadhatatlan. Így az EU Parlament Kommunista-Szocialista-Liberális és Zöld többsége összefogott, hogy kritizálja és megváltoztassa egyik kis tagországuk új Alaptörvényét/Alkotmányát, amelyet a Lisszaboni Szerzõdés hatálybalépése után két évvel írtak, de nem ennek a szerzõdésnek alapértékei után, hanem még a feudalizmus korából vett értékekbõl alkották azt meg! Ha ez változatlanul marad, akkor a mostani felállásban lévõ EU raison d'âitre-je (létezésének értelme) válik kérdésessé. Ez pedig nem engedhetõ meg. Ezért az adósságcsapdába fogott, kizsigerelt s erõetlen Magyarországgal mindenáron el kell érni új alaptörvényének radikális megváltoztatását, úgy ha lehet új, „politikailag korrekt" alaptörvény írását és hatályba helyezését.

Ha ez sikerül - és miért ne sikerülne? - hiszen az EU magasan fizetett képviselõi és apparátusának tisztviselõi most már érvényesíthetik a kezükbe került hatalomkényszerítõ, diktatórikus, romboló erejét. Ez már jelentkezett abban, amikor az egyik EU parlamenti ülésén az egyik biztos kényszeríteni akarta a magyar miniszterelnök helyettest, hogy adja nyilvánosan kötelezõ erejû szavát olyan EU parlamenti határozatok elfogadására, amiket még nemhogy nem látott, de meg sem fogalmaztak! Nos, akkor a magyaroktól kikényszeríttet változtatást az EU parlamentje jogi precedensként fogja felhasználni kényszerítve minden tagországot „ósdi" alaptörvényük radikális átírására.

Az öreg Európát a különféle modern „izmusok" (fasizmus, kommunizmus, kozmopolitizmus) már eléggé aláásták, legyengítették, szkeptikussá, istentelenné és erkölcstelenné tették ahhoz, hogy gondolkodás nélkül megtagadják és elvessék kétezer éves keresztény hitbeli és erkölcsi alapjaikat, s helyt adjanak a dzsungel törvényének: a káosznak, ahol nincs törvény csak önérdek, ahol mindenki harcol mindenki ellen a túlélésért, és ahol senki sem fog gyõzni, de mindenki vesztes lesz. S végül az önmagát kiirtó ember maga mögött fog hagyni egy lerombolt, elpusztult, kiégett és élettelen bolygót.

Európa, figyelj Magyarország újbóli keresztre feszítésére. Ne örülj, hanem lásd meg benne a te végzetedet is, ugyanis Krisztus után jön a latrok keresztre verése!

Azonban még mindig adatott egy kegyelmes kimenekvõ út. Ha az önmaga körûl forgó, a maga kis élvezeteit keresõ, elpuhult európai nyárspolgár felébredne és meglátná a reá leselkedõ veszélyt, s venné a fáradtságot elmenni és jól szavazni a következõ EU parlamenti választásokon. Akkor talán eltünne az EU mostani irányzatát meghatározó baloldali koalíció s elkezdõdhetne egy valóban új Európa építése amely a szuverén nemzetek közösségén alapszik!

A kettõsmérce miatt bekövetkezõ keresztre feszítésünk, szenvedésünk és agóniánk bárcsak felébresztené, megdöbbentené, és cselekvésre késztetné nemcsak önmagunk, hanem önmaga miatt is az álmában szendergõ s lassan kómába hulló Európát!

Edmonton, 2012 február vége

Dr. Pungur József