Adj számot...

...a te sáfárságodról. (Lukács ev. 16:2.)

Év végén gyakran lehet üzletek ajtaján kiakasztva látni ezt a tablát: „Leltár miatt zárva". A gazdasági élet rendjéhez tartozik, hogy idõnként számba veszik: hogyan is állnak a dolgok? Csakugyan annyi árut adtak el a lezáruló évben amennyit a könyvek mutatnak? Nincs-e hiány áruban vagy pénzben. Végül is mi a haszon?
Ám nemcsak üzletemeberek készítenek ilyenkor leltárt. Minden emher megáll, hacsak néhány percre is, hogy végigtekintsen az elmúlt éven, s számba vegye: mit hozott és mit vitt el? Sokan fájdalmasan búcsúznak az óévtõl, mert elvesztettek valakit, akit nagyon szerettek. Arcok suhannak el elõttünk. akikkel itt a földön többé már nem találkozunk.
Másoknak boldogságot hozott az év. Sok apró örömöt az egyiknek, több fizetét, új munkát, vagy új lakást. Voltak akiknek élete döntõ fordulathoz érkezett: élettársat választottak, vagy gyermekük, unokájuk született. Szomorkodtunk vagy örvendeztünk, eseleg mindkettõ ízét - keserût is, édest is - megkóstoltuk.
Nekünk keresztényeknek nem csak a haszon és a kár, a nyereség és veszteség, öröm és bánat mérlegére kell tenni életünket. Nekünk van egy különleges mérlegünk: mennyire bizonyultunk Isten gvermekének? Igen, erre a mérlegre kell rátennünk életünket. Meg kell kérdeznünk ilyeneket: Vajon bûneim közül egyet is hagytam-é el? Vagy éppen újakat szedtem föl? Tisztább lett-é életem hacsak egy árnyalattal is? Vagy jobban besározódott? Mennyi igehirdetést hallgattam az éven át? Vajon egy íge is megfogant-é bennem, vagy leperegett rólam mint a falra hányt borsó? Vajon nõtt-e hitem? Vagy az a kevés is elpárolgott ami még volt? Volt-e bennem valami Isten irgalmas szeretetébõl? Vagy csupán önszeretetemet hízlaltam tovább? Maradék szeretetem vajon mézes-mászos szavakban élt csupán? Vagy valami kevés jótettekben is megvalósult? Vajon közelebb vagy távolabb kerültem-e Istenhez és az emberekhez - vagy éppen messzebbre? Hogyan sáfárkodtam azzal a kegyelemmel amit naponként bõven kaptam Istentõl a Krisztusért? Vagy észre sem vettem az isteni kegyelmet, mert természetesnek tartottam, hogy mindenem amim van az nekem kijárt? Az élet, s benne a munka, a kenyér, a szeretteim, a gondviselés, a betegsébõl való felgyógyulás, a szerencsétlenségbõl való kimenekedés, az életben való megmaradás - mindez az én érdemembõl volt? Mindezen ajándékok mögött vajon megláttam-e az ajándékozó Isten kezét, vagy elégedetlenséggel a szívemben tántorodtam Istentõl messzebbre, mint a világ fiai, vádolva Istent, a Sorsot, a Világot - hogy nekem csak ennyi és nem több jutott?
Amikor magunk mögött hagyjuk az Óévet és az Újesztendõ kapuján lépünk át, akkor cselekszünk helyesen, ha Isten elõtti csendességben felkutatjuk, megbánjuk és elsiratjuk "hiányainkat", s tudjunk hálákat adni a "haszonért" amit Isten kegyelmébõl és jóvoltából kaptunk az elmúlt évben! Mindenképpen úgy induljunk az új évbe, hogy vonjuk le az elmúlt esztendõ tapasztalatait. Úgy, ahogy egy régi ének mondja:

„Engedd. hogy a múlt esztendõt
Mint már vissza nem jövendõt
Magamnak tükörûl felvegyem: A jót benne követhessem, A rosszat elkerülhessem!"(280:6)
2011 Óév

Dr. Pungur József