Karácsony útján

"Menjünk el mind Betlehemig" (Lukács 2:15).

Mi a karácsony varázsa, deleje és szépsége? Túl a karácsonyfa csillogásán, a kapott és adott ajándékokon és a dúsan terített asztalokon az, hogy karácsonykor egy titokzatos utazást teszünk meg.

Útrakelünk és a lélek útján elzarándokolunk régi, szép karácsonyokba. Látjuk magunkat mint kisgyermeket, aki táguló szemmel issza a karácsonyfa csillogását, a gyertyák sejtelmes lobogását, a csillagszórók sziporkázását, az angyalhajak csillogását. Boldogan vesszük kezünkbe újra a hajdan kapott ajandékot, amelyet már rég' elveszettnek hittünk. Látjuk magunkat újra gyermekként testvéreink körében. Látjuk apánkat és anyánkat még fiatalon és boldogan, akiknek az öröme a mi örömünk volt. Minden karácsonykor újra álmodjuk a régi szép, elmúlt karácsonyokat; amikor még minden jó volt, amikor a világ szépnek és az élet egyszerûnek és igéretesnek látszott. Karácsony egyik csodája az, bogy elvezet bennünket a múltunkba.

Az a gyermekkori ház, az a szülõi otthon, azok a boldog karácsonyok már nincsenek többé - elborították a múlt fekete vizei - és mégis azok a régi karácsonyok megvannak, mert bennünk élnek s mindíg is élni fognak! Karácsonykor ebbe a régi emlék-otthonba zarándokolunk, visszaszállva az idõben, gyermekké lévén megint, s ezzel együtt megint békésnek, boldognak és örvendezõnek érezzük magunkat - mint a vándor, ki hosszú bolyongás után végre hazatalált.

Sok embernek ez a múltba való boldog zarándokút jelenti a karácsonyt. Vannak azonban, akik tovább mennek vissza a múltba, és lélekben elzarándokolnak az elsõ karácsony helyére: Betlehembe. Az ünnep békés és meghitt perceiben felrajzolódik elõttük a betlehemi jelenet. Látják a vendégfogadót, a szent szülõket, a jászolba fektetett kisded Jézust, a szelíden éjszakázó állatokat. Látják a betlehemi csillag fényét, hallják az angyalok. énekét. A pásztorok elõttük érkeznek meg, hogy elsõnek lássák meg a világ Megváltóját, amit aztán oly' sokan vágyódnak látni.

Feltûnnek a messzeségbõl a csillag fényét követõ keleti bölcsek, a Három Királyok, akiknek elsõ dolga, hogy leborulva imádják a megszületett Isten Fiát - elsõként az elõtte majdan leboruló embermilliók közül. Aztán átadják az ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Látják a gyermekben a megígért Messiást, a Názáreti Jézusban a Krisztust, a Isten egyszülött Fiát. Valamit megéreznek a Betlehembe zarándoklók abból a csodábó1, amelyet János evangéliuma így fejez ki: "Az Ige testté lett!" (Jn. 1:14). A betlehemi gyermekben Isten ígéretei öltöttek materiális formát: bûnbocsánata, kegyelme, emberekhez lehajló szeretete. Boldog az, aki karácsonykor lélekben Betlehemben jár!

Mindezeken a nosztalgikus-romantikus érzelmeken túl, karácsony mégis csak ott lesz valósággá, ha valaki a jelenben, a mában találja meg a Megváltót! Krisztus nemcsak egy múltba zárt emlék, hanem élõ valóság: feltámadott, s Istennek jobbján ül, onnan lészen eljövendõ - mondja az Apostoli Hitvallás.

Karácsony útja a jövõ felé is vezet! Hiszen az övéi az õ második eljövetelét - visszajövetelét várják. Azt az idõt, amikor megjelenik és helyreállítja Isten szuverenitását ebben a világban. Ez az eljövendõ Krisztus már most jelen van titokzatos módon az Egyház igehírdetésében, a szentségekben, jelen van Szentlelke által az Egyházban, a hívek közösségében és hit által él a hívek szívében! Ezért karácsony nagy alkalom az élõ Krisztussal való találkozásra!

Karácsony 2011

Dr. Pungur József