Istencsúfolók

"Isten nem csúfoltatik meg"(Galata 6:7)

IstencsúfolókÉvente kegyelettel emlékezünk az 1956 Október 23-i forradalom és szabadságharc kezdetére, mely a 20.-ik század magyar történelmének legfényesebb lapja. Ennek leverése világtörténelmi jelentõségû volt, mert leleplezte a kommunizmus igzi, elnyomó arcát. Budapest a Szovjentúnió Sztalingrádja lett, mert 35 évig vívott utóharcokban 1991-ben puskalövés nélkül összeomlott.

1956 jelentõsége 1848-éval vetekszik, s méltán sorolhatjuk az utóbbi 500 évben megvívott 5 szabadságharcunkhoz. Melyik az az európai nép mely 5 évszázad alatt 5 szabadságharcott vívott? Egyik sem, csak a magyar! Jöhetnek puha, önzõ és megalkuvó generációk, de az idõ méhében már készül megszületni az a nemzedék amely régi, hõs atyáik nyomdokaiba lépve - akik elûzték az elnyomók tankjait -, ezek, ha ugyan már itt nincsenek, elfogják ûzni az uzsorakamattal rabszolgaságban tartó új elyomók bankjait!

"Isten nem csúfoltatik meg!" Azaz nem lehet õt semmibe venni, vele játszani, hitét üldözni és kiírtani. Az európai népek története azt mutatja, hogy a Francia Forradalomtól (1789) kezdve fokozatosan alkalmazták a vallásüldözést. Ennek elõkészitésén már 17. szd-i racionalista filozófusok dolgoztak, olyanok mint Descartes Spinoza és Leibnitz, s a 18. szd.-ban Fichte, Shelling és Hegel. Ehez járultak a 18. szd-i angol empiricista filozófusok: Bacon, Hobbes és Locke. Mindez összegzõdött az un. Francia enciklopédisták munkáiban, olyanokéban mint Diderot, D'Alambert, Voltaire és Holbach. A csúcs a Francia Forradalomban érkezett el: a nagy vallásüldözésben, mely nemcsak a papokat érte utól, hanem a hívõk tízezreit is. Nemrég fedeztek fel az ebben korban megkínzott és kivégzett vallásos emberek tömegeinek csontmaradványait egy elfalazott hatalmas pincében. A vallás ünnepélyes trónfosztása és az Ész uralomra helyezése a Párizs melletti Mars-mezõn ekkor ment végbe ünnepélyes keretek között.

A kommunizmus innen örökölte az ateizmust és a vallásellenességet, sõt továbbfejlesztette ezt Marx, Engels és Lenin mûveiben, s tökélyre vitte a vallásüldözést mindenhol ahol a kommunista párt hatalomra jutott a 20.-ik században. A legrettenetesebb vallásüldözés a Szovjetúnióban volt a 20-as és a 30-as években. Nemcsak templombezárások, templomrombolások voltak, hanem a papok, püspökök és egszerû hivek tömeges kivégzése vagy a Gulágokra való számúzetése. A II. Világháború alatt ez ugyan enyhült, mivel az egyház is hozzájárult a háborús erõfeszítésekhe, de utána újúlt erõvel folytatódott.

E vallásüldözésbõl Magyarország sem maradt ki, éppúgy mint más keleteurópai államok. Az ateista szemináriumok és szervezett propaganda "agymosása" mellett az egyházak ellehetetlenítése is megindult: társadalmi gyökereik elvágása, elsorvasztása és a templom falai közé szorítása. Iskoláikat elvették, ifjusági egyesületeiket betiltották, megélhetõségük alapjait a földtulajdonaikat államosították, sajtójukat beszûkítették és életüket szigorú állami felügyelet alá helyezték. Hiteles vezetõik perek áldozatjává lettek mint Mindszenty József hercegprímás, Ordass Lajos evangélikus elnökpüspök és sokan mások; Ravasz László református elnökpüspököt nyugdíjba kényszerítették.

Elmondhatjuk, hogy a 2000 éves kereszténység történelmének legsúlyosabb üldözése a 20.-ik században ment végbe, mely messze felûlmúlja a római birodalomban történet üldözését!

Az Egyház túléle ezt is. A kommunizmus pusztult bele. Isten nem csúfoltaik meg!

Miért üldözte kommunizmus a vallást?

Mindenek elõtt azért, mert filozófiai alapja materialista - anyagelvû volt. Eszerint az élet alapja az anyag, az ember esetében a test. Minden magasabb funkció: szellem, önudat, megismerés, tudás, akarat és érzelmek csupán ennek a felépítménye. A test halálával mindezek a felépítmények elpusztulnak. Ami utánna megmarad az csupán az egyedi ember emlékezete, munkája, hagyatéka és utódai de mindez már nem õ - az az individum aki már csak volt.

A nagy vallások mindig is tanították, köztük a keszténység is, hogy az embernek van egy sajátos jellege, egy "superaddituma" - az isteni lélek, amit a teremtéskor kapott a Teremtõtõl (Genezis 2:7). Ez nem pusztul el a halálban, mert Istentõl való, aki örökkévaló. Ez a lélek visszatér Istenhez (Eccl. 12:7). Aki eköré alakítja életét az nem él, s halt meg hiába, mert ezen nem fog az örök halál. Ez az ember képes lesz még élete kockáztatásával is ellenállni a valamilyen nyílvánvaló embertelenségnek.

A kommunizmus másik érve a vallásüldözésre éppen ebben gyökerezik. Tudták, hogy a vallástól, transcendens hitétõl megfosztott ember mindig életveszedelemben és félelemben él, és soha nem lesz lázadó, rebellis, hanem mindig megalkuvó. Ez a fajta ember befolyásolható, megfélemlíthetõ és megfenyegethetõ, ezért a saját ateista, emberetlen, világmeghódító tervei végrehajtására befogható, felhasználható és kizsákmányolható. Ezért csak az istentelen tömegek lehetnek céljai végrehajtói!

Az ateista-kommunista világhatalom, mely uralma alatt tartotta a fél világot anyaglábu óriás volt. Élt 1917 és 1991 között, összesen 74 évet. Szemünk elõtt dõlt össze 1989 és 1991 között - rövid 3 év alatt. Csodák csodájára békésen mult ki - mint politikai erõ.

Azonban a a kommunizmzs ideológiájának egy része - a harcos ateizmusa megmaradt és tovább él a nyugati Kozmopolitista filozófában, melyet a megmaradt és hozzátársult balliberális eszmeiség ideológiává formált. Nem csoda, hiszen mindezek alapjában véve egy tõrõl fakadnak. Az ókor hedonista életelveit hirdetik: élj jól, mert csak ez az élet a tied; légy önzõ; gyüjts, kaparj magadnak, hiszen a másik ember nem számit csak annyiban, hogy mit használhat céljaid elérésében; élj a mának - "carpe diem" - szakítsd le minden nap virágát!, légy "konszumer idióta"; élj az evésnek, ivásnak és testi gyönyöröknek! Látható, hogyan ássa alá mindez a hajdan erõs nyugati társadalmakat. Ám nincs tragikusabb amikor vannak számosan olyanok akik lelkiismeretfudalás nélkül így tudnak élni egy olyan kizsigerelt országban mint Magyarország. Most olvastam, hogy szegény embereket koldusbotra juttató gazdag végrehajtók egy csoportja amerikai luxusutazáson vett részt! Nem lehetett volna e nagy összeggel néhány áldozatuk helyzetén enyhíteni? Ma ez az íratlan törvény járja: "Ami az enyém - az nem a tied!"

Isten törvénye ma is érvényes, és a mi életünkre is évényes! Mert Isten csúfolása az, ha hivõ ember létemre kinevetem törvényeit; ha kifogásokat keresek a kibújásra alóluk; ha Lelke vezetését semmibe veszem; ha Igéje tanácsa ellenére vakon megyek a magam feje után; ha a templomban ajkammal azt mondom Uram vagy, s amint kilépek - már megint a magam ura vagyok. Gondold meg, ha világi óriáshatalmak létükkel fizették meg, hogy Istent kicsúfolták, akkor miért gondolod azt, hogy pont te kivétel lehetsz s ezt megúszhatod? Isten gránit törvénye ma is áll: Isten nem csúfoltatik meg!

A hivõ ember abban különbözik a világ fiaitól: a perc-emberkéktõl, a csak az elmúló testre koncentrálóktól, az élet maradandó ajándékait megvetõktõl - az istencsúfolóktól, hogy a hívõ ember imáival és cselekedeteivel, egész egzisztenciájával dicsõséget ad Istennek, akinek végezetûl eltétetett az Életnek Koronája!

Edmonton, 2011 október 23

Dr. Pungur József