Össztûz alatt

Hossszú hónapok óta súlyos össztûz alatt áll Magyarország. Kezdõdött tavaly a kétharmados új nemzeti kormány felállásával, amely sokkhullámokat küldött szerte Európába s azon túl. Rátett erre az új sajótörvény, s tetézett az új Alkotmánnyal. Érthetõ, hogy a hatalomból végre kikerült balliberálisok holdudvarukkal és számos külföldi kapcsolatukkal együtt azonnal viciózus támadást indítottak minden ellen amit az új kormány tett, lettlégyen az állampolgárság a külföldi magyaroknak, az IMF hûvös, de határozott eltanácsolása, a nagy bankok megadóztatása, a magán nyugdijpénztárak állami kezelésbe való vétele, a már emlitett sajtótörvény és az új alkotmány bevezetése. Ezért van a vége-hosszat nem érõ össztûz a hazai balliberális és nemzetközi sajtóból, hozzájuk közelálló politikusoktól, az utódállamok amúgy is magyarellenes sajtójából és nem utolsósorban az EU különféle grémiumaiból. Az össztûznek azonban ezzel még nem lett vége. Az elõreláthatóan folytatódni fog kormányunk minden jövõbeli megmozulásánál. A legközelebbi barázs - megjósolható - a külföldi magyar állampolgárok szavazati jogának megadása körül lesz.

Az hogy a hatalmát vesztett balliberális hazai körök tüzelték fel nyugati elvbarátaikat országunk ellen csak egy része a valós okoknak A másik a fontosabb, nevezetesen az, hogy az EU-t eddig uraló, s politikai irányvonalát nagyban megszabó szocialista, liberális, kommunista és zöld erõk politikájuk és hatalmuk betonfalán az elsõ repedést észlelték melyet a tavalyi magyar választások nemzeti kétharmados gyõzelme vágott azon, mint egykor Botond buzogánya a bevehetetlennek vélt Bizánc kapuján.

A hatalom mai euróai urainak van félni és félteni valója. Mert õk is elõidézõi annak a hatalmas gazdasági válságnak mely végigsöpört a világon, s amely még ma is tart. Ennek a rossz gazdaságpolitikának fõ alapelvei a deregulálás, privatizálás és gblobalizálás, s hogy a piac képes önmagát regulázni. Ezek korlátlan használatba eröltetése inditotta el korunk példátlan gazdasági válságát s juttatott országokat - köztünk a mienkét is a tönk szélére. Azonban a bajokra csupán egy alkalmatlan gyógymódot tudtak ajánlani: az örökös megszorításokat. Hiába követte egyik megszorítás a másikat a helyzet nem javult, és a tömegek elkeseredése egyre nõtt.

Magyarorság 2011-tõl új és merész útra lépett: munkaalapu gazdaságot akar bevezetni, a spekulációs alapu, kiárusító, korrupt és megbukott gazdasági modell helyett. Munkahelyek százezreit igyekszik teremteni, helyzetbe akarja hozni a középvállalkozásokat; és bevezette az egykulcsos adót; az IMF helyett az esetleges kölcsönt a szabad pénzpiacról szerzi be. Mindez olyan új gazdasági model, hogy igencsak felfigyeltek erre világszerte, s egyes részeit pld. a bankadót mások is követni szeretnék. Ha ez a model általános követésre lel egy új Európa holnapja kezd majd felvirradni, melyben a „bankok uralma" megszünik s ezzel együtt a népek gyarmatosítása, mint ahogy húsz éve egyszerre vége lett az örökösnek hitt „tankok uralmának" is.

S mintha ez mind nem lenne elég, nemrégiben Magyarország eredményesen nyitott Kelet felé, konkréten Kína felé. A világ második leghatalmasabb gazdaságát felépítõ Kína miniszterelnöke Ven Csia-pao európai látogatása során elsõ helyen hazánkban állt meg, számos tárgyalást folytatott és sok gazdasági egyezmény kötött. Sokan úgy értékelték ezt mint hazánk útkeresését, kitörni akarását a bennünket mindenféle nyomás alatt tartó, lekezelt s már-már ismét gyarmati sorba taszított EU halálos ölelésébõl. Lehet-e véletlen, hogy alig ment el a magasrangú vendég, amikor beotappant Clintonné és népes küldöttsége az USA-ból, melyre apropót Reagan elnök szobrának leleplezése és a Tom Lantos Intézet megnyitása szolgáltatta. A fényképezõ gépek és filmkamerák elõtti szokásos bálymosolyok és barátságos kézfogások után volt bõven alkalom zárt ajtók mögött komolyan figylmezetni vezérkarunkat arra, hogy még gondolni se merjenek a nyugattól való lazításra, netán kiválásra és az Ázsiából egykor kivezetõ úton visszafele indulni...

A nyugat jelenlegi politikáját és gazdaságpolitikáját megszabó baloldali és liberális politikai erõk a magyar különutas lépésekben írást vélnek látni a falon, mint valamikor az újbabilóniai királyi palota falán: „mené, mené, tekél, ufarszín - megszámláltattál és hijjával találtattál". Igazából innen érthetõ az a dühös, ideges, és nem lankadó ösztûz ami alatt vagyunk - sajnos leszünk is még egy jó darabig.

Edmonton, 2011, július 14 Dr. Pungur József