Trianon 91

Árpád apánk honfoglaló népe alighogy elhelyezkedett 896 körül az akor még gyéren lakott Kárpátmedencében, már 907-ben Lajos német császár százerfõs hadseregével két oszlopban a Duna két oldalán megindul a magyarok ellen azzal a célkitûzéssel, hogy „Ugros eliminandos esse - a magyarok megsemmisitendõk!" Árpád és negyvenezer fõs serge azonban a Pozsony melletti kétnapos csatában megsemmisitette az agresszorokat. A csatában Árpádnak két fia elesett, maga pedig halálos sebet kapott.

A csatát megnyertük ugyan akkor, de a magyarság kíírtásának elve változatlanul megmaradt mind e mai napig! Mi pedig harcoltunk tatárral, törökkel némettel, orosszal, és csatátkat vesztve, rabságba hajtva is lázadtunk, felkeltünk, elbuktunk, újra felálltunk - és Isten segítségével mind e mai napig megmaradatunk!

Igazak a Szózat szavai: „...És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. ..."

Megmaradtunk még Trianon után is, bár az 1920 június 4.-én ránkerõszakolt békediktátumnak célja is a magyarság végsõ pusztulása volt. Kitervelõi megvoltak gyõzõdve, hogy az egyharmadára csonkított trianoni magyarország életképtelen lesz és olyan hamar elpusztul mint az az emberi test melyrõl levágták két kezét és két lábát, melyek nélkül a tehetetlen törzs-test elpusztul mert életképtelené tették! Azt is várták, hogy az anyaországtól elszakított három és félmilliós magyarság rövidesen elfog pusztulni az ellenséges érzületü, más fajú, más nyelvü, nagyobbrészt másvallású és idegen kultúrájú népek uralam alatt, akik keblén nõttek fel s hálából ellene fordultak. Ezek aztán akiket lehett elûztek, másokat kisemmiztek, a magyart másodrendû lénynek tekitették, s úgy is bántak velük. Elég itt megemlítenünk az 1920-s évek úgynevezett földremformját, majd az 1945 utáni Maniu Gárda bosszúját vagy a Benes dekrétumokat mely a magyarságot kollektív háborús bûnösséggel súlytotta és a Vajdasdágban véghezvitt tömeggyilkosságokat. Az idegen uralom alá került részeken 1920-ban kb. 1:1- volt a magyarok és más népek aránya, ami mára több mint 5 az 1- re változott az új honfoglalók javára.

Ma, az Európai Unió idején a régi magyarpusztító módszereket ugyan már nem lehet nyíltan alkalmazni; s ma már nem lehet a magyarokat a „határon áthajtani". De még mindig élnek és mûködnek az üldözésnek fínomabb eszközei, mint amilyen a csendes beolvasztás módszere ami ma is hatékony eszköze a magyarság eltüntetésére, éppen úgy mint a magyar nyelv használatát korlátozó nyelvtörvények; vagy a magyar gyermekeknek idegen iskokákba való járatása; és a magyar állampolgárság felvételének büntetése mint Szlováliában és Ukrajnában, s a területi azuonómia megtagadása mindenütt!

Trianonról eddig már sokan sokmindent elmondtak. Mégis ideje felidézni, kik is voltak azok a politikailag hatalmas figurák akik a trianoni diktátumot megfogalmazták és meghozták, ránkkényszerítették s így nemzetünk sírásói lettek.

Négyen voltak az Entente - a Szövetségesek - részérõl a békecsinálók: Woodrow Wilson amerikai elnök aki 14 pontos béketervével, melyben népszavazásos békét hirdetett, nagyban hozzájárult a Központi Hatalmak fegyverszüneti kéréséhez 1918 novemberében. Nagy terveibõl csupán egy enervált Népszövetség felállitása valósult meg. A vitatott területek vonatkozásában ai ígért népszavazásból azonban semmi sem lett. Ezt felismerve a Wilson elnök aztán sértõdötten hazahajózott Amerikába. Lloyd George brit és V.E. Orlando olasz miniszterelnököket fõleg a gyarmati kérdések érdekelték: mit tudnak megszerezni a német gyarmatokból, s török uralta területekbõl. George Clemenceau francia miniszterelnök - a „Tigris", az Amerikát is megjárt orvos, újságíró és politikus volt az aki uralta a Párizs melletti Versaillesben tartott békekonferenciákat, így a Trianonit is. Clemenceau nem érdekelte az igazságos béke megteremtése, a bosszú mellett történelmi lehetõséget látott az Európa feletti francia hegemónia megteremtésére. Ezért határozott célja volt Németországot elhordozhatatlan békefeltételekkel sújtani, gyarmatait elvenni, s Keletrõl olyan államokkal bekeriteni melyek francia befolyás alatt állnak. Ehez pedig az Osztrák-Magyar monarchiát szét kellett trancsirozni, nemzetiségeinek államiságot adni s francia-barát s magyarellenes szövetségbe a Kis-Antantba tömöriteni! Így jött létre Csehszlovákia, Nagyrománia, és a Szlovén-Szerb-Horvát Királyság, vagyis Jugoszlávia. Ausztrát csupán az örökös tartományaitól fosztották meg és a kis Dél Tiroltól, ami ma már autonóm terület! Magyarországnak mivel nem voltak tartományai melyeket elvehettek volna, magát a történelmi Magyarországot kellett feldarabolni: területének 2/3- át, magyarságának 1/3-át elszakítvai. Kár, hogy Clemenceaus nem érhette meg tervei összeomlását, amikor 20 év múlva Szlovákia és Románia valamint Horvátorszuág német szövetségesként lépett a II. Világháborúba.

Hogy miéprt vetették el Wilson elnök népszavazási terevét, amiben bízva tették le a fegyvert a Központi Hatalmak - erre ad hiteles választ André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix címû könyvében: "Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében". Ezt húzza alá Thomas G. Masaryk, Csehszlovákia elsõ elnöke aki Trianoni békediktátumra ezt mondta: „Nekünk választanunk kellett Csehoszlovákia és a népszavazás között". Ebben benne van: ha a megígért wilsoni népszavazás lett volna az elszakított részeken: Felvidéken, Erdélyben és a Vajdaságban Magyarország Trianon méretû csonkítása sohasem történhetett volna meg.

Azt még meglehetne érteni, hogy a nemzetiségek önállóságra törekedtek, azt viszont nem, hogy miért adtak idegen uralom alá színmagyar részeket? Trianonban azért adtak színtiszta magyar területeket az új államoknak, hogy azok majd erõs szövetségesei lehessenek Franciaországnak! Clemenceau pedig azt hitte az utódállamok épp olyan gyorsan és hathatósan fogják felszámolni-beolvasztani a magyar kisebbséget mint ahogyan azt Franciaország tette saját kisebbségeivel! Az elmúlt 91 év bizonyítja, hogy az utódállamok torkán az elébük áldozatul dobott magyarság falatja megakadt - azt sem lenyelni, sem kivetni nem tudják! Ezt nemcsak a szóbanforgó felek sinylik meg, hanem egész Európa!

Mi pedig megalapozottan reméljük, hogy az utódállamoknak soha nem is fog sikerülni az áldozatul vetett magyar tömböket lenyelni és megrmészteni! Az utódállamok semilyen politikával, praktikával, üldözéssel, kizsákmányolással, vagy szépszóval mindeddig nem tudták az õshonos magyar kiebbséget beolvaszani. Igaz, meggyengültek, de még mindig többmilliónyian vannak! És a jövõ e megtizedelt magnak kedvez! Dicsõség ezért a magyarok Istenének, hála az üldözött, megalázott, kigúnyolt elszakított magyarság mindeddig való kitartásának õsei rögéhez, magyarságához való ragaszkodásának, annak a gyõztes hitnek, hogy azokat akiket Isten magyarnak termtett mindenáron ragaszkodnak az isteni rendeltetésükhöz, s hitet, hazát, nemzetet, anyanyelvet és kultúrát elnem árul - mert amiben született abban megmarad, ha törik, ha szakad, s abban is hal meg éppúgy mint õsei!

Trianonban és az azt megerõsitõ Párizsiban, 1947-ben, a magyar nemzetet kollektiven büntették! Ma is e kollektív büntetés alatt vagyunk! Ez úgy az egyedi embernek mint nemzetnek természeti jogaival s ezenfelül az Isten által adott, tehát isteni jogok teljes semmibevételével hozattak. Mindezen nem segít sem erõszakos elfojtás, sem szõnyeg alá söprés, sem semmiféle megkerülés, sem tudatos semmibevevés, de még nevelés sem. Mivel ez ellentmond minden emberjogi törrvénynek - réginek és újnak. De ellent mond az isteni törvénynek is, melyrõl Pál apostol így ír: „(Isten), aki az egész emberi nemzettséget egy vérbõl teremtette...meghatározván...lakásuknak határait" (Apostolok cselekedete 17: 26). Ha a dölyfös emberi akarat ebbe belavatkozik, s azt önkényesen és kíméletlenûl megmerészeli változtatni - annak hordoznia kell ennek minden átkos következményét!

Minden magyar nemzedéknek meg kell harcolnia a maga harcát megmaradásáért. Ezt sokkal nehezebb körülmények között megtették apáink, nagypáink s õsatyáink! Most ezen a mai nemzedéken a sor: kûzdjön demokratikus eszközökkel megmaradásáért, éljen jogaival, s merje vállalni magyarságát még a közeledõ népszámláláskor is!

Mert magyarnak lenni mindig kiállást jelentett, az Istentõl rendelt sors, a nemzetünkhöz való ragaszkodás és õseink életéhez néltó életünkkel!

Trianonra való helyes válaszunk ma is az, ami mindig is volt: merjünk azok lenni akiknek teremtettünk, akik vagyunk s akik mindig is leszünk: magyarok!

Erre segítsen minket és minden magyart a történelem mindenható Ura és Istene Trianon 91.-ik gyászos évfordulóján!

Edmonton, 2011 június 4

Dr. Pungur József