Huszárvágás

Huszárvágás

Az amit a monokiak tettek. Augusztus 20.-án, egyidõben a kettõs állampolgárság törvényerõre emelkedésével, a monoki polgármester bejelentette, hogy minden, a Trianoni (1920) és a Párizsi (1947) békediktátummal külfölde szakított magyarok és utódaik állampolgársági kérelméhez felajánlja a Monok község tulajdonában levõ Kossuth házba való bejelentkezés lehetõségét. Sõt felszólitott minden magyar köigazgatási egységet, melyek hasonló lehetõséggel rendelkzenek, hogy kövessék a monoki példát! Ezzel a csonkának tervezett külföldi magyar állampolgárság mellé, amely magyrországi lakás nélkül nem biztosit szavazási jogot, kiegészülhet teljes, tehát szavazási joggal is rendelkezõ külföldi magyar állampolgársággá! Ez a tett egy igazi magyaros huszárvágás volt!

Az elsõt - ismerjük el - új kormányunk tette, amikor a régen esedékes kettõs állampolgárság törvénytervezetét a parlament elé terjesztette, amely azt nagy többséggel megszavazta. Nagy útat tett meg a Fidesz 2004 december 5-i népszavazás óta, amikor is a Magyarok Világszövetsége által elindított, de általuk csak immel-ámmal támogatott ügy elveszett. Melyrõl akkor nemes egyszerûséggel úgy nyilatkozott egyik prominensük: "Kellett ez nekünk, mint púp a hátunkra!". Hat év minden gyötrelme, kudarca, veresége és gyalázata kellett ahoz, hogy végre törvénnyé érjen a hétfele tört nemzet egyesítése. Ha ez akkor sikerül volna, akkor még a tótok is lenyelték volna. Persze jobb késõn mint soha!

A nagy eufóriát, hogy mégis lesz magyar állampolgársága az elszakítottaknak, az atlantista-nemzeti szárny igyekezett rögtön lehûteni: õk nem tömegesen kapják ezt meg, hanem egyénileg kérve, de gyorsított eljárással és nem fog általános szavazati joggal járni, mert az magyarországi lakhelyhez kötött! Tehát lesz magyar állampolgárságuk amely azonban a régi magyar-igazolvány és a teljesjogu állampolgárság között lebeg majd. Ezt a gordiuszi csomót a monokiak egy huszárvágással oldották meg.

Lesz ebbõl még nagy hajcihõ. Az elsõ támadást a maradék liberál-szoció-kommunisták inditják el, mert a külföldi magyarok teljesjogu állampolgársága nagy veszélyt jelent az esetleges jövõbeni visszatérésükre. Ugyan ki lesz az az újszavazók közül, aki valaha is ezekre szavazna mindazok után amit az elszakítottak az elmúlt évtizedekben, de különösen a mult nyolc évben ezektõl szenvedtek el? A végsõ eltünésük réme miatt soha nem látott nyomás alá fogják tenni a kományt, hogy ragaszkodjon eredeti tervéhez és ne adjon választási jogot a hátrontúliaknak.

Némely szomszédos ország, feltehetõen a tótok vezetésévek, össztüzet és fenyegetést fog zúdítani országunk vezetõségére, hogy a majdani kettõs állampolgárainak meg ne merjék adni az általános szavazati jogot. Ha mégis, lássák annak súlyos következményseit.

Mindehez fog járulni az Európai Únió karcsavarása, érvelvén, hogy nem ebben állapodtak meg. Nem volt elég az IMF és az EU küldöttségének nemrég volt kitessékelése? - kérdezik. Most meg ez! Szomszédaink sem fognak tétlenkedni s az EU-tól határozott kiállást kérnek az „önállósuló és egyre kezelhetetlenebb" magyarok felé.

Az „atlanti-nemzeti" magyarok most pattognak dühükben; a „népi-nemzetiek" meg örömükben kezüket dörzsölik, mert az öntudatra ébredõ magyarság megtette elsõ huszárvágását.

Edmonton, 2010 Szent István napja. Dr. Pungur József