Magyar Reneszánszt!

Magyar reneszánszt!

Újjászületést, Megújulást

A levegõben van: korszakváltás elõtt áll a magyarság, mert ez így nem mehet tovább. Le kell zárulnia végre a rettenetes multnak! A magyarságnak pedig újjá kell születnie!

Történelmünk igazolja: voltak ilyenek: elsõsorban a letelepülés és berendezkedés az új hazában, majd a tatár- török pusztítás utáni újjáépités. Szabadságharcaink az osztrák elnyomás ellen mind új kezdetet akartak. A kiegyezés is ez lett volna, azonban a 48-49-ben eltörölt feudalizmus helyébe a dzsentri vlág lépett, melyet a kor nagyjai, élén Adyval, olyannyira kritizáltak. Az elsõ világháború aztán mindent eltemetett. A kommün is egy ilyen kísérlet volt - szerencsére, hogy csak az. A Horthy korszakot is értékelni lehet úgy mint egyfajta sikeres újjászületés, Trianon ellenére, mely francia hatásra politikai megfontolásból Németország keleti bekerítése érdekében, erõs új államokat hozott létre tiszta magyar tömbök hozzáadásával. Ma is ezeknek a rettenes nemzetcsonkításnak a következményeit hordozzuk. A Horthy korszak konszolidációjának eredményeit a második világháború söpörte el, súlyosabb formában visszakényszeritve Trianont Párizsban - most már szovjet politikai célból - nyugat ellen. Visszajöttek az elszaladt 19-esek, s lettük szovjet gyarmat - 56 ellenére is. Az elmúlt keserves 20-évben pedig visszaszívárogtak a hatalomba azok, akiknek ott már semmi keresnivalójuk nem lett volna. Nyugati segítséggel mégis visszajöttek és tökéletesen tönkretették népünk 99 %-át, koldusbotra juttatva, míg a kollaboráns 1 %, dúsgazdag parvenûvé vált. És a mindent elborító szegénység, kilátástalanság, a reménytelenséggel együtt jött a vulgáris materializmus, a mély hitetlenség, erkölcstelenség és elnemzetlenítés mely eredményezte a társadalmat alkotó egyedek, családok és közösségek egymástól való elidegenülését, izolálódását és ezzel széthullását. Most itt áll egy nagymultú nemzet az önmagával ásatott sírja szélén. Két lehetõsége van: vagy belehull, vagy újjászületik.

Nem csak kormányváltásról van most szó, párt, vagy pártkoaliciók cseréjétõl, mégcsak nem is a régi, alkalmatlan ideológiák váltásáról, hanem a tét a nemzethalál vagy nemzeti újjászületés. Aki figyeli a társadalom spontán szervezõdését, az oszágmentés és építés számos felröppenõ elgondolását, az ország vagyonát elherdálók, kiárusítók felelõsségre vonásának követelését, a húsz éve megígért, de soha megnem valósított új alkotmány megalkotását, vagyinkább az ezeréves történelmi alkotmányunk modernizált visszaállítását, a határon túlra szakított magyar tömbökrõl való gondoskodást, a negromlott közerkölcsök és meggyengült közbiztonság megerõsitését - az észre kell, vegye, hogy mindezen gomlyolgó gondolatok, szándékok és tervek alapjában véve egyet akarnak amelynek a legalkalmasabb összefoglaló neve: nemzeti újászületés - magyar reneszánsz! Nevezzük hát tudatosan ennek ezt az elõttünk álló új korszakot!

A 14.-ik századtól induló Itáliai Reneszánsz a mûvészetekbõl, a kultúrában idult újára de kihatott az élet minden területére, sõt minden nemzet életére is és átakitotta azt. Természetesen az újjászületés kiindulhat a politika közerkölcs, vagy a gadaság területérõl is s majd eléri a kultúrát is, s ma sem áll majd meg az országhatároknál.

Az itáliai reneszánsz akkor indult meg amikor festõi és szobrászai visszanyúltak a multba, a már-már elfeledett klasszikus görög embereszményhez és annak világához, s a a festet képeken a szentek fõalakjainak háttere már nem a csillagos ég volt, hanem pompás korabeli tájak, s a szentek mellett lassan megjelenek a kor hús és vér emberi alakjai is.

Magyar megújulásunkhoz vissza kell nyúlnunk az ezeréves magyar múlt elfelejtett kincseihez.

Mindenekelõtt annak a tudatára kell ébredni s azt megélni, hogy minket Isten nem világpolgároknak teremtett, hanem magyaroknak: egy különös nép tagjainak közösségébe, amit a család és a törzsrendszer fonott össze egy nemzetté. Eleink jól tudták, ha ezek a kapcsok meggyengülnek a nemzet szétesik s elpusztul. Mi az elmúlt 500 évben nap mint nap tapasztalhattunk nemzetünk felszámolására tett kísérleteket (török majd osztrák gyarmatosítás, Trianon és Párizs békediktátuma). Ha nem vigyázunk nincs messze az idõ, hogy nem csak a Szlovák uralom alatt nyögõ Felvidékünkön tilos magyarul beszélni mint ma, de majd Erdélyben és a Vajdaságban, sõt majd saját országunkban is, ha lesz akkor még ilyen!

Azután vissza kell szerezni és hatályba helyezni az õsi és megújitott ezeréves magyar Alkotmányunkat. Az elmúlt 60 esztendõ kimerítõen bizonyította, hogy az 1949-ben ránkerõszakolt Szovjet Alkotmány, melyet 20 éve próbáltak áramvonalasítani, nagyban felelõs minden mai nyomorúságunkért. Csak három szerény kérdés: népszavazás fogadta el ezt? Hol van benne az õsi ius resistendi - az ellenállás joga ? És miért maradt el a 20-éve oly komolyan megígért Új Alkotmány? A magyarságnak nem háromezer oldalas megkésett kemmentárra van szüksége - hanem a mi magyar történelmi Alkotmányunkra! Kevés népnek van ilyen patinás Alkotmánya. Az amerikai is csupán 223 éves - de még ma is érvényben van - és milyen büszék rá! Ha a szlovákoknak vagy a románoknak lenne ilyen patinás alkotmányuk mint nekünk, vajon azt tettek volna vele mint mi? A magyar újjászületés soha nem lesz befejezve modernizált történelmi Alkotmányunk helyreállítása nélkül! Itt az ideje tanulni hazafiságot azoktól akik egyszer ezt tõlünk tanulták!

A magyar újjászületés azt is kell jelentse, hogy magyarságunknak meg kell újulnia keresztény/keresztyén hitében és erkölcsében. A mai mély hitetlenség és erkölcselenség amelybe társadalmunk zuhant s mely megrohasztója egyéni és közösségi életünkek, s amely végsõ fokon a nemzet elgyengüléséhez és pusztulásához vezet - parancsolóan szükségessé teszi a nemzetnek mihamarabbi lelki-erkölcsi megújulást. Nincs tragikomikusabb látvány egy elszegényitett, megcsonkított, kizsákmányolt és kizsigerelt, nemzetnél, melynek egyedei - már aki teheti - amerikai életszinvonlat akar kikönyökölni, kikaparni, kihacolni magának és bármi áron! Ebben a kûzdelemben annak a jelszava alatt, hogy „csak egyszer élünk" - minden megengedett: csalás, hazugság, becsapás, kiforgatás, eltulajdonitás és tönkretevés, a másik ember semmibevétle, vagy csak eszközként való felhasználása. Az ilyen társadalomból kiveszett a szolidartás, a megértés, az irgalom, a felelõsség és a szeretet. Az ilyen társadalom, mely önzõ módon „embert nem tisztel, Isten nem ismer" egyenes úton csúszik a végsõ megsemmisülés felé! Az ilyen társadalom magát rohasztja és oszlatja fel. A történelem ehez bõségesen szolgál illusztrációt. Az ember azt aratja amit vet - pláne egy nép!

És ebben van a törénelmi egyházak nagy felelõssége és feladta: megtéríteni a magyar népet az elhagyott Istenhez és a elfelejtett erkölcshöz. Ökumenikus összefogással evangélizálni a magyarságot határon innen és túl! Ehez magának az Egyháznak kell megújúlni: hangsúlyossá kell tennie prófétai-tanítói szolgálatát az intézményessel szemben!

Az idei parlamenti választás bizonnyára utoljára ajánlja föl a nemzetnek az újjászületés lehetõségét!: Vajon tudunk-e ezzel bölcsen, felelõsséggel és határozottan élni? Ezért ez nemzetünk élet-halál kérdése!

Edmonton 2010, télutó.

Dr. Pungur József