Mi a teendõ a szlovák nyelvtörvény kapcsán

Mi a teendõ

a Szlovák nyelvtörvény kapcsán

Most, hogy a szeptember 1.-én elfogadott szlovák diszkriminációs nyelvtörvényhez kijött a végrehatási utasitás, mely január 1-én lép élebe, s amely dupla hosszúságú a nyelvörvényhez viszonyítva és obskurusan fogalmazott, hogy kény-kedv szerint alkalmazható legyen - az idõ eljött, hogy a magyar külpolitika a sarkára álljon, s megfelelõ határozott intézkedéseket tegyen.

A szlovák nyelvtörényhez hasonlót sem a náci Németország, sem a kommunista Szovjetúnió nem mert hozni. Sem a német megszállás alatt levõ Csehországban, sem az önállóságot elsõízben elnyert Szlovákiában nem tették kötelezõvé erejûvé a német nyelv kizárólagos használatát. Nincs tudomásunk arról sem, hogy annak megszegõit büntették volna. A Szovjetúnió sem tette kötelezõ használattá az orosz nyelvet az uralma alá került országokban, sem nem büntette a nemzeti nyelv használatát. A német, majd az orosz nyelv csak iskolai tantárgy maradt. Jellemzõ, hogy ez a Szlovák skandalum megtörténhetett egy európai úniós országban! Az EU még csak nem is tiltakozott. Még eszükbe sem jutott, hogy milyen szép kisebbségi elõírásaik, ajánlásaik vannak, kartában is foglalva, de hogy azokat érvényesíteni is kellene legalább ebben a kirívó esetben - erre már nem vállalkoztak kezeihet mosván, mondva, hogy ez a két illetõ országra tartozik, oldják meg õk! S tologatni kezdték az ügyet egyik fórumáról a másikra. Tipikus hivatalnoki mentalitás és magatartás. Közben észre sem vette senki, hogy ezzel voltaképpen kidöntötték az EU egyik alappilérét, s ezzel a korán kimúlt, egykor nagyreményû Népszöveség útjára léptek.

Szlovákia jelenlegi nacionalista kormánya a maga céljai szempontjából helyesen mérte fel lehetõségeit e terv valóra váltásában. A Fico kormány egyrészt látta, hogy a Magyarországon nyolc éve uralkodó MSZP-SZDSZ kormányok kimondottan saját nemzetük ellen fordultak úgy ideolóiailag, mint a gyakorlatban. Ezek mindent elleneztek ami magyar, kitagadták a hátáron kívûl rekedt magyarságot a nemzetbõl, a maguk meggazdagodására kiárusitották országukat, és akik arra szorították a magyarságot, hogy tanuljon meg kicsi lenni. Másrészt a Ficó kormány azt is érzékelte, hogy az Európai Unióban sokmindent meg lehet tenni, csak akarni kell. Ott volt Lengyeloszág, majd Anglia példája, akik kivételes engedményekkel élhetnek az EU-n belûl. Fõként a rokonnak mondott Csehország példája bíztatta õket, - akik a Benes Dekrétumokkal hónuk alatt evezhettek be a Lisszabóni Szerzõdésbe; vagy éppen a maguk nagy átverésének sikere, hiszen a Benes Dekrétumokkal színlelhették be magukat az Európai Únió frigyébe. Harmadsorban sürgette õket a jövõ évi magyaorsági választások várható eredménye, az, hogy az új kormány bizonyosan nemzeti elkötelettségû lesz. E három tényezõ idõzítette, hogy éppen most álljanak elõ ördögi magyarellenes nyelvtörvényükkel. Ha ez átmegy minden nemetközi fórumon, akkor a felvidéki magyarság végleg elveszett, s vele - bizonyosan - a többi elcsatolt is - éppen az EU égisze alatt!

Magyarország részérõl már nem elég a kettõs állampolgárság megadása a határontúli magyarságnak. Ezzel elkéstek, 1996-ban és 2002-ben kellett volna megadni! Egy lehetõs maradt: végre keményen fellépni, mint a fenti országok tették - hiszen lehet! Ennek részletei ezek lehetnének: 1) Öszegezni az elmúlt 60 év magyar külpolitikai dokumenumait, mellyek a szomszédos országokkal való harmónikus kapcsolatokra törekedtünk. 2) Bemutatni ezeknek az erõfeszitéseknek a teljes kudarcát. 3) Kimutatni ezen országok szisztematikus magyarellenes törvényeit és akcióit. 4) Bemutatni, hogy úgy a Trianoni, mint a Párizsi Békeszerzõdések kollektíven büntették a magyarságot 3.5 millió elcsatolásával, mely 1920-ban francia, 1947-ben szovjet politikai érdekek miatt történt. 5) A szlovák, román és szerb tömbök által lakott magyar országrészek elcsatolása még jogtalan-jogos alapu lehetett, de nem a magyar tömbök elcsatolása (Csallóközben, Északmagyarországon, Kárpátalján, Erdélyben a Székelyföldön és Partiumban valamint a Vajdaságban). 6) Kimutatni, hogy az elcsatolt magyaság-ellenes politika úgy Szlovákiában, mint Ukrajnában, Romániában és Szerbiában évényesült az elmúlt 90 évben, éppenúgy mint ma is, s ennek javulása nem várható népei és kormányai hallatan nacionalizmusa miatt. 7) Mindezek alapján Magyarország követelheti a jogtalanúl elcsatolt, elüldözésre, megalázásra és beolvasztása szánt, a jelenlegi határokon túli magyar tömbök visszaadását Magyarországnak nemzetközi szerzõdésekben, lehetõleg az 1941-es nemzetközileg elismert határok mentén, mely Magyarország határa volt a II. Világháborúba való belépése elõtt.

Edmontom, 2009, Karácsony hava

Prof. Dr. Pungur József