Az Alkotmányról

Az Alkotmányról

Egyre többen kérdõjelezik meg az ország alkotmányát, hogy valóban jó-e az, amit az 1949. évi XX. törvénnyel augusztus 20.-án léptetett életbe szovjet mintára írva a hatalmat magához ragadó kommunista kormány és országgyûlés? Már 1989-ben a rendszerváltáskor elhatározták a pártok, hogy új alkotmányt alkotnak. Erre nem került sor az elmúlt 19 évben. Míg a környezõ népek új alkotmányt fogadtak el, azonban csak az ideiglenesen elfogadott régit porolták, adjusztálták és fényesítették. Akik ezt a mûveletet elvégezték, ma fennen hirdetik, hogy az alkotmány jó! Lehet, hogy sok szempontból jó: csiszolt, áramvonalasított, demokratizált és sokban hasonló a világ nagy alkotmányaihoz. Lehet, hogy ez egy akadémikus remekmû, amit tanítani kellene a világ egyetemein. Bizonyára teoretikus gyöngyszemként villan ki más nemzetek szürke alkotmányainak kavalkádjából. Jószerével elefántcsonttoronyban ülõ nagyekintélyû jogtudósok tekinthetik ezt azt az emberi jogalkotás és jurisprudence csimborasszójának.

Mégis van egy alapvetõ, tragikus és végzetes gyengeségre, egy csekélynek tûnõ gyakorlati fogyatékossága, melyet a karosszékben ülõ nagy jogalkotók figyelmét elkerülte. Nevezetesen az, hogy az alkotmány nem rendelkezik arról miképpen is lehet meneszteni egy a választókat csalással, becsapással, rászedéssel és hazugsággal hatalomra került pártcsoportot, akik kormányt formálva ráadásul ígéreteikkel szöges ellentétben diktatórikus eszközökkel rombolják az országot egy jövõben felépítendõ meseország nevében. Mai alkotmányunk mellett mindezt vidáman megtehetik, mivel egyszerûen nincs az alkotmányban provízió felmentésükre. Ez viszont olyan súlyos hiba, mintha egy vasúti kocsiba elfelejtenék a vészféket beépiteni. 1990 óta ilyen vonaton utazik az ország! Most kellene - de nincs! Ugyanis a szovjet-típusú alkotmányokban a kormány-menesztés lehetõsége egyszerûen nem volt kodifikálva, mert alkotmányfelfogásuk szerint ez a lehetõség nem állhat fenn. Õk nem azért ragadták meg „forradalmi" eszközökkel a hatalmat, hogy valaha is feladják. Egy ilyen hiányos alkotmányból folyóan a becsapott nép nem tehet mást, mint fogát csikorgatva el kell szenvedje a hatalmat megkaparintók ámokfutását a következõ választásig. Mindez amiatt van mivel az alkotmánycsiszolók naivan nem gondoltak erre az eshetõségre - és kihagyták a vészféket! Õk bizonyára angyaloknak írták az alkotmányt, holott az ország lakói kevés kivétellel minõsíthetõk ennek. S most már késõ: rámegy az egész ország s a rombolás okozta porfelhõben vánszorgunk fulladozva - míg szomszédaink és a világ szárnyalva húz el mellettünk!

Érdemes felidézni, hogy õsi alkotmányunk lehetõvé tette volt, hogy az akkori államfõ 1942 március 9.-én egy tollvonással felmentse Bárdossy László miniszterelnököt túlzott németbarát politikája miatt s Kállay Miklóst nevezete ki az új kormányfõnek. Hova lett mára az államfõnek ez az alapvetõ joga? Sajnos a mostani ideiglenes alkotmányunkat fazonosító kiváló elmék még mindig nem tanulták meg sorstragédiáinkból, hogy békét, háborút vagy éppen alkotmányt nem a legkedvezõbb, hanem a legkedvezõtlenebb lehetõségek számításba vételével kell megtervezni. Konkrétan: nem angyali lényeknek, hanem olyan emberek részére, akiken keresztül sajnos negatív, ördögi gondolatok és tervek lehetnek nyilvánvalókká és válhatnak valóra.

Míg szomszédaink csak mostanában választottak maguknak új alkotmányt, lemásolva nagy nemzetekét, mi meg tökéletesen elfelejtettük, mert elfelejtették velünk, hogy nekünk ezeréves alkotmányunk volt 1949-ig - nekünk egyedül Közép-Európában. A Kárpát-medencében ezer évig mi voltunk az államalkotó nemzet! Vajon nem vagyunk-e mi olyan õsi nemzet, mint az angol, a francia vagy a spanyol - akik megõrizték õsi alkotmányukat, némelyek még a királyság intézményét is, biztosítva az állandóságot a jogfolytonosság révén s ezzel a nemzet fejlõdését. Mi magyarok egy ezeréves államot formáló nép vagyunk a Kárpát-medencében: õseink utódai és örökösei. Ne engedjük magunkat történelmi tudatunktól megfosztani, kicsinnyé silányítani, páriává degradálni és földönfutókká tenni. Emeljük fel fejünket s legyünk mindnyájan ismét büszkén magyarok!

Az elmúlt száz év nemzeti tragédiái után melyeket immár három köztársaság alatt szenvedtünk el s majdnem belevesztünk - éppen itt az ideje visszatérnünk az alaphoz: elfelejtett õsi alkotmányunkhoz, mely ezer évig megõrzött sorscsapásaink között, s ennek modern változata megõrizheti magyarságunkat az új évezredben is.

Ez dicsõ történelmünk, útja-vesztett mánk és a szebb jövõnk parancsa!

Quo vadis Hungaria?

Dr. Pungur József