Kétkedõ Tamások

Kétkedõ Tamások

"Boldogok, akik nem látnak és hisznek"

(János evangéliuma 20:29)

A mai ember megünnepli húsvétot - a maga módján. A kétnapos ünnepet hosszú hétvégének veszi. Tekintettel az ünnep jellegére, többet megenged magának ételbõl és italból, valamint szórakozásból. Minden külsõség megvan a húsvét megünneplésére - csupán egy csekélység hiányzik: a feltámadott Megváltóban való hit. Ez azt jelenti, hogy a modern ember húsvétjának a szíve hiányzik. Igy könnyen megérthetjük, mi a húsvét a mai ember számára - fából vaskarika. Ugyanis nincs igazi húsvét a feltámadás boldog elfogadasa, hite nélkül. A mai ember sok mindent elfogadhat a keresztény tanitásból. Nem nehéz hinni Krisztus születésében, megváltói mûködésében, sõt még kereszthalálában sem. De egyet nem tud elfogadni sok mai ember: Krisztus feltámadását, s ezzel együtt a testünk feltámadását.

Ebbõl látszik, hogy Tamás mennyire a modern ember képe. Amikor a tanitványok újságolták neki, hogy látták a feltámadott mestert, õ szomorúan ingatta a fejét és kétkedve mondta: Nem hiszem, hacsak magam meg nem tapasztalom. Miért nehéz elfogadni a feltámadást?

Mindenekelõtt azért, mert ellene mond az egyetemes emberi tapasztalatnak. Annak, hogy a halálból nincs visszaút. Aki meghalt, az végleg elment: kiesett a tér, idõ, a tárgyak és a személyek világából. A halálban a test alkotóelemeire bomlik, s ezt a bomlási folyamatot nem lehet megforditani. Az emberi megértés és értelem ezen a tapasztalaton nevelõdött. Ami ennek ellene mondana, azt nem hajlandó elfogadni. Tamásénak és a mi kétkedésünknek ez az legmélyebb oka.

A másik ok a kétkedésre az, hogy Tamás és mi is személyesen akarunk meggyõzõdni a feltámadott Krisztus valóságáról. Itt nem segít az, hogy mások tapasztalták, vagy hitték, meggyõzõdtek vagy meggyõzettek. Ennél a pontnál senkiben nem tudunk bízni, csak magunkban.

A csoda az, hogy Krisztus megérti ezt és ezért az egy hitetlen tanitványért visszajön, neki megjelenik, hogy az személyesen gyõzõdjön meg a feltámadás tényérõl és valóságáról. Mikor Tamás ujjait Krisztus sebeibe teszi, ismeri föl a kereszten meghalt Mesterben a feltámadott Krisztust s legyõzve kiált föl: ,,Én Uram és én Istenem!" Ekkor Jézus valami fontosat mond - és ezt már nekünk mondja, és minden kétkedõnek: ,,Boldogok, akik nem látnak és hisznek".

Mit jelent ez? Talán valami vak hitet vagy a tapasztalattal, értelemmel szembehelyezkedõ vagy valami elkeseredett magatartást, amely azt mondja: "Hiszem, mert abszurd, vagy annak ellenére, hogy abszurd?" Nem errõl van szó. Krisztus itt a megismerésnek egy másik lehetõségét, útját és módszerét ajánlja figyelmünkbe. Tamás útja ez volt: hitetlenségbõl tapasztalás réven a hithez érkezett el. Az, amit Krisztus ajánl ez: hit révén tapasztalásra lehet jutni, amely a hitet alátámasztja. Aki hisz a feltámadott Krisztusban, az meg fogja tapasztalni az õ valóságát, uralmának hatalmát és vezetésének erejét. Ez a hit azonban nem valamilyen vékony filozófiai tétel elfogadása, hanem gyermeki bizodalom Krisztusban, s az életünknek erre a hitre való alapozása. A hit tehát egzisztenciális döntés, nem pedig vallásfilozófiai tétel. Csak az, aki ezzel a ,,veled állok vagy bukom" magatartással közelit Krisztushoz, az fogja megtapasztalni - ma is - az õ valóságát, feltámadott életének erejét és uraságát.

Az ilyen ember megérti, hogy emberi értelmünk véleménye nem a végsõ szó élet és halál kérdésében. Megérti, hogy Isten teremtõ ereje nagyobb, mint a halál romboló ereje. Megérti, hogy Isten, aki egyszer a semmibõl teremtett minket, képes arra, hogy újrateremtsen egy marek hamuból vagy éppen a semmibõl aszerint a minta szerint, ami Istenben él minden egyes emberrõl. Hogy ezt Isten megteheti, arra pecsét és bizonyiték Krisztus feltámasztása, aki meghalt és íme örökkön élõ!

Csak a húsvéti hittel rendelkezõ ember lehet igazán boldog. Miért? Mert csak az ilyen ember számára oldódott meg a halál rejtélye és vettetett ki a halál megolvasztó félelme szívébõl, s ezzel lehetõsége nyílott egy félelemmentes, teljes és boldog emberi élet élésére.

A húsvéti hit a feltámadott Krisztusban a legfontosabb titka a boldog életnek!

Dr. Pungur József