Angyalok

ANGYALOK

A Szentírás sok helyen beszél angyalokról: A Bûneset után angyal ûzi ki az elsõ emberpárt az Édenkertbõl. Az õsatyáknak s a prófétáknak angyalok jelennek meg. A Megváltó születését angyal adja hírûl, angyalok szolgálnak neki nagybõjtje után, feltámadását angyal jelenti be övéinek. Az apostolokat angyalok segítik, s a Jelenések könyve angyali trombitaszótól hangos.

A keresztyén teológiának külön szekciója foglalkozik az angeológiával, vagyis az angyalokkal kapcsolatos tanítással. Az angyal szavunk a latin angelus szóból származik, melyek jelentése: küldött. Istentõl küldött szellemi lény valamilyen céllal. A cél lehet: üzenet átadása, megbizatás, figyelmeztetés, védelem biztosítása. Vannak fõangyalok mint Gábriel, Mihály, s mások; Isten környezetében szolgáló angyalok: Szeráfok, Kerubok; az emberekhez bizonyos feladattal küldöttek; a sátáni, istenellenes erõkkel koozmikus harcot vívó seregek, s a védõ angyalok.

A modern ember elvesztette kapcsolatát az angyali világgal, mert túlzottan racionális lénnyé alakult át. A csak evilágra, a materiális világra való koncentrálás megfoszt bennünket Istennek egy különös ajándékától az õrangyalok jelenlétének, tanácsának, ihletésének, segítségének és védelmezésünknek ajándékától. Isten az ember iránti szeretetébõl teremtette az õrangyalokat, ezeket a magasrendû szellemi lényeket, mivel az ember - a bûneset óta - nem lát a jövõbe, így nem látja az elõtte felbukkanó veszélyt; nem képes jól dönteni fontos, egzisztenciális ügyekben; s egyedül, elhagyatottnak tanácstalannak, vígasztalannak érzi és tudja magát egy hideg, veszélyekkel teli és ellenséges világban.

Az õrizõ szellemi lényeknek két csoportja van. Az egyik azok a lelkek akik egyszer testben éltek s õsszüleink, nagyszüleink, szüleink s más rokonaink voltak. Akik nemcsak evilágban szerettek bennünket, hanem a másvilágról is. A teremtés folytán nem csak vér-rokonaink vannak, hanem szellemi-lelki rokonságban is állunk õseinkkel, s utódainkkal. Ez szereteten alapul, minõsége lelki s a halálon is átnyúlik. Az ember legelsõ vallása az animizmus volt: az elhunyt õsök lelkének, emlékének tisztelete, akikkel élõ kapcsolatban voltak õseink; tanácsukat, útmutatásukat és védelmüket, kérték. Ezt a vallási fokot nem vette el az ember, hanem ez beleépült tisztább fokon magasabb vallásaiba. Õk életünknek bizonyos aspektusait látják, s igyekeznek gondoskodni, bátorítani segíteni, figyelmezetni, olykor álmunkban való megjelenséssel, máskor azzal a benyomással, hogy közelünkben vannak. Az ember megérzi egy másik lény jelenlétét, auráját, akkor is ha nem látja. Õk is várnak minket majd túl ez életen.

A másik csoport az õrizõ angyaloké. Isten minden ember mellé rendelt õrizõ angyalt, aki elkíséri születése pillanatától a halálon való átmenetig egy magasabbrendû világba. Isten õket arra teremtette, hogy segítsék az embert, s ezt õk Isten és ember iránti szeretebõl szívesen, odaadással végzik. A mai ember csak szerencsét és szerencsétlenséget ismer, vagy „vak sorsot" Pedig mindezek mögött fel kellene ismerni, megérzeni, megbizonyosodni, hogy õrizõ angyalunk áll. A szerencse esetében amikor megvédett, mert reá hallgattunk, a szerencsétlenség esetében pedig nem vettük észre, mert nem igényeltük figyelmeztetését, segitségét.

Itt az idõ, hogy újragondoljuk mindazt az áldást, amit õrizõ angyalunk jelenléte íg