A Trianon kérdés idõzerûsége

A Trianon kérdés idõszerûsége

Amikor a Magyar Trianoni Munkacsoport (MTM) felállitástát javasoltam, akkor nem egy elefántcsonttoronyban lefolytatott l'ar pour l'art vizsgálódásra gondoltam - öregurak idõtöltésére, hanem azért mert látni vélem az idõk jeleit úgy a Jaltai, mint a Helsinki Akkord eddig követett nyugati külpolitikájának elkerülhetetlen változására, melynek alapja az országhatárok megváltozhatatlansága volt. Panta rhei - mondták a Görögök -, így a politika is.

Amikor Magyarország 1988-89-ben a rendszerváltás köszöbére érkezett még a Kissinger-Tom Lantos féle külpolitkai vonalvezetés volt érvényben országunk vonatkozásában: a változások között szó sem lehet semmfiéle határmódosításról! Ez abból a félembõl táplálkozott, hogy az általuk is hallgatólagosan mélyen igazságtalan Trianon/Párizs békediktátum felborithatja a középeurópai egyensúlyt egy igen kényes idõszakban. Így jött létre még a reagani idõben, az õ háta mögött megrendezett Rózsadombi Kerekesztal Tárgyalás, mely ebben a tekinetben is megkötötte minden jövendõ magyar kormány kezét. A Washingtonba meghívott Pozsgai Imre, Kiss János és Antall József közül az utóbbira esett a választás - mivel õ látszott a legalkalmasabbnak az új kormányfõi posztra. Ki is jelentette az elsõ minisztertanácsi gyülésen, hogy Trianon nem kerülhet szóba (mert a washingtoni terv és ígéret szerint) ez a kérdés magától rövidesen megoldódik az Európai Unióhoz való csatlakozással, amikor is az országhatárok megszünnek! Az akkori évek „Eu-fórizmusában" ez plauziblisnek tünt. Csakugyan, a határontúli magyar tömbök vezetõi, pártjai ott kormánytényezõk lettek - de csupán addig míg azok az országok be nem kerültek az Európai Unióba. 2004 után ez a helyzet lassan megfordult. Vajdaságban már a balkáni háború alatt szerb menekültek betelepitésével nagyban módositották az etnikai arányokat. Szlovákiában ezalatt a magyar tömböt feldarabolták a megyék észak-déli átrendezésével, ahol a magyarok már kisebbségbe kerültek. A Malina Hedvig ügy, a Dunaszerdahelyi magyarverés, a magyar iskolakönyvek ügye jelzi, hogy visszatért a régi magyarfaló politika. Romániában a 4000 államositott és visszakért egyházi ingatlanból 20 év alatt mindeddig csupán 400-at tértitettek vissza; töretlenül folyik a „hagymakupolás honfoglalás", ma sincs állami magyar egyetem. Mindhárom országban a magyar pártok kikoptak a kormányból és ellenzékbe szorultak. Területi autómiáról, vagy önrendelkezésrõl sehol sem akarnak hallani. Ugyan a Fidesz kormány (1998-2002) megkisérlte bevezetni a Magyar Igazolványokat a határontúli magyarok részére. Ebbõl olyan lárma kerekedett irredentizumus etc. vádjával, hogy végül is az ügy elhalt. Kárpátalját Ukrajna szimplán „örökölte" azt a Szovjetúnió kimúlása után, és Szlovákiát melyet a Csehektõl örökököltek a Szlovákok, és a Vajdaságot, melyet Szerbek Jugoszláviától örököltek? Ráadásul az õshonos magyarokat sehol sem kérdezték meg! Mindez megtörténhetett a nagy demokráciák korában 20-21 század fordulóján - éppen olyan simán mint ahogy ilyenek megtörténtek a „sötét középkor" Európjában. Sehol egy politikusnak sem jutott eszébe megkérdezni azt, hogy vajon érvényes jogcímen örökölték-e? Ezekszerint országrészek öröklése mai is bevett gyakorlat.

A Helsinki Akkord féle poltika bukásához nagyban hozzájárult a Berlini Fal lebontása, a két Németország egyesülése, az Szovjetunó felbomlása, rabállamai önállósulása, s legújabban Koszovó gyakorlati függetlensége. Mindezt megerõsitette a a magyarsággal kapcsolatos politika látványos bukása: az EU tehetetlensége miatt a magyarelnyomás poltikájának visszatérte az utódállamokban. Mára Középerurópában megint mindenütt kemény nacionalizmus az uralkodó - kivéve Magyarországot.

A nyugati hatalmak 1945 utáni európai külpolitikája a „Jalta-i" 1989-ben látványosan megbukott, az azóta követett politikájuk 20 évvel késõbb - korunkban bukik meg, s vele együtt az Európai Unióé is.

Vannak azonban jelek arra, hogy az Egyesült Államok új külpolitikát készül kidolgozni és bevezetni Obama elnöksége idején. Egy biztos: a régi politika világszerte látványos vereséget szenvedett és az nem folytatható. Ahoz, hogy Amerika helyreállitsa a világban megtépázott politikai tekintélyét fundamentális változtatást kell külpolitikájéban is végrehajtani. Magyar vonatkozásban ennek néhány jele már látszik:

1) Amerikának szembe kell nézni azzal, hogy a Kissinger-Tom Lantos által fémjelzett magyar politika totális csõdött mondott. Az elmúlt 20 évben nem következett be a „határok légmentesitése". Sem az EU törvényei, sem a kétoldalu „Alapszerzõdések" nem eredményezték a környezõ államok kezébe került magyar kisebbség elnyomása, beolvasztása és diszkriminálása 90 éves politikájának megszünését. A környezõ államokban a magyar-ellenes nacionalista politika újabban felerõsödött, rafináltabbá de egyre nyilvánvalóbbá vált.

2) A nyugati politikai körök nagy garral tettek fellengzõs ígéretet a magyar kormányoknak, hogy az „Európai Unióban majd minden megoldódik". Semmi sem oldódott meg! Üres és félrevezetõ ígéretnek bizonyult ez az elmúlt 20 évben! A jogos magyar követeléseket most is hamis ígéretekkel szerelték le hatásosan, éppúgy mint amilyen 1918-ban Károlyi Mihály miniszterelnöknek tett titkos ígéret volt: „ha Magyarország leszerel, s enged a Vix jegyzékeknek hátráló határokkal - ezt figyelembe veszik majd a békekonferenián". Engedtünk az ígéretnek. Aztán a Béketárgyalásra be se engedték a magyar küldöttséget: karantébe zárták, s végül megkaptuk a Békediktátumot Trianonban, melyben a magyar népet kollektiven büntették: elszakítva egyharmad részét s földjüket. Mindez megtörténhetett a modernkori Európa történetében - s ez fennáll 90 éve! Ennyit az álságos nyugati ígéretekrõl s a magyarokkal szembei magatartásról.

3) Közben ügyeskedésekkel olyan baloldali kormányokat ültettek nyakunkba, melyek eladták az országot, miközben ezek és holdudvaruk meggazagodtak. Midenzalatt minden eszközzel rombolták az erkölcsöt, a vallást, az egészéges patriótizmust, s eröltettek reánk idegen, romboló és halálos eszméket. Ennek ereményeként mára az ország koldusbotra jutott, minden sornak a végén kullog, erõtlen és elhagyatott - de ébed és eszmél!

Az amerikai változó külpolitika már mutatja néhány jelét:

1) Nemrég látott napvilágot az a hír, hogy Washingtonnak új nagyövete lesz Budapesten, aki 1939-ben Magyarországon született, s nevelkedett és 1957-ben menekült el, végül Amerikában sikeres üzletember lett. Számos alkalommal járt üzleti ügyeken Budapesen, s valószinüleg rokonai is vannak az oszágban. Eredetileg republikánus volt, de nagyban hozzájárult Obama gyõzelméhez. Eddig Washington karrier diplomatákat küldözgetetett Budapeste. Õ lesz az elsõ aki ismeri is az országot, nyelvét, a nép gondolkozását, gondjait, frusztláltságát s aspirációit, etc. Várható, hogy õ egészen másfajta diplomata lesz mind elõdei voltak, s hogy követi jelenéseit nem bizonyos pártok elvárásai és szájaíze szerint fogja megírni.

2) Obamát másfajta diplomaták fogják körülvenni mint elõdeit. Közöttük van pld. Richard Holbrooke, aki szívós munkával tetõ alá tudta hozni a megegyzést Koszovó ügyében. Abban az idõben sokat járt Budapesten is, már csak azért is mert neje a magyar Marton Kati írónõ a vajdasági magyarság jogainak nagy harcosa. Õk bizonyára tisztában vannak azzal ami ott bennt és körülöttünk lejátszódik.

3) Nemrégiben egy nagy amerikai TV állomás hírkommentárora ejtett el egy félmondatot, nevezetesen azt, hogy az új elnök „lehetségesnek tart kisebb határmódosításokat ott ahol erre szükség mutatkozik". Nos, ez éppen a mi esetünk - miután az elmúlt 20 évben minden nagyhangú ígéret, várakozás, és passzív magyar külpolitika ellenére sem történt alapvetõ változás az idegen, ellenséges magatartású államok uralma alá kényszeritett, kollektív bûnösséggel sújtott, diszkriminált, állandóan emésztett és tragikusan fogyó magyar nemzetrészek életében. Obama ilyen gondolkozáa hátterében félig-kenyai származása áll. Kenyában hét évig éltem s dolgoztam, eléggé ismeremAfrikát, ahol a gyarmasitó hatalmak a 19.sz. végén az országhatárokat nem egy nép esetében olyan szétdarabolással húzták meg, mint a mi esetünkben Trianonban és Párizsban.

Ezért mondtam elõzõ írásomban (Trianon mai megvilágításban), hogy a két Bécsi Szerzõdésbõl kehetne kiindulni, melyek nemzetközileg érvényesek voltak, amíg Sztalin a világkommunizmus elõmozditása érdekében, egy formális kifogása hivatkozva, hogy az csupán egy német tákolmány volt, az igazságosabban kialakitott országhatárokat egyszerûen leradírozta a térképrõl.

Magyarország második megcsonkítása, népének kollektív büntetése a Párizsi Békedikutummal, 1947-ben, egyértelmûen a sztálini kommunizmus kövekezménye és bûne. Ezeket a bûnöket Európa sok részén már helyrehozták - kivéve Magyarországot - eddig.

Az idõ eljött, most van, hogy igazságot szolgáltassanak Magyarországnak is!

2009. január 12.

Dr. Pungur József