A trianoni vitához

A trianoni vitához

A Trianon probléma velünk él, azért mert a Trianoni Békediktátum (1920) és az azt megerõsítõ Párizsi Békediktátum (1947) alapvetõen alaptalan, alávaló, aljas és mindenekelõtt jogtalan volt. Ráadásul az Európai Unió a határon túlra vetett magyarság tûrhetetlen helyzetének kilátásba helyezett megoldásával kábitotta el diplomáciánkat. Azonban az elmúlt immár húsz évben ezügyben semmit lényegest sem tudott, vagy nem akart tenni. Következésképpen az elszakított magyarság hátrányba juttatása, megkülönböztetése, kizsákmányolása, üldözése háboríthatalanul tovább folyt és folyik függetlenül politikai rendszerektõl. Jellemzõ, hogy az elszakított területek magyar pártjai csak addig voltak részei a román, szlovák vagy szerb kormányoknak, amig õket nyugati céljaik elérésére használhatták. Ezt elérvén, ma már mind ellenzékbe szorult.

Azonban Trianon ügyében tisztán kell látni az alábbiakat:

1) A Központi Hatalmak 1918 novemberi tûzszüneti kérése Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békejavaslatárn alapult, t.i. hogy a békekötésben ezen elevek fognak érvényesülni. Pld. vitatott területeken népszavazás lesz a döntõ.

2) George Clemenceau francia miniszterelnöknek azonban egészen más tervei voltak, ami végül is érvényesült. Nevezetesen: Németországot keletrõl olyan régi és új államokkal bekeriteni, melyek abszolut francia befolyás alatt állnak. Ezeket pedig csak az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásából lehetett létrehozni. Így vesztette el Ausztia örökös tartományait, de maga csak Dél-Tirol elvesztésével csorbult, viszont a nyugati magyar Õrvidéket megkapta. A magyar királyságot, miután tartományai nem voltak, magát kellett feldarabolni nemzetiségei szerint, sõt az eredeti magyarság 1/3-át területükkel együtt ezekhez csatolni, hogy erõsek legyenek. Clemenceau terve végül is sikerült Trianonban. Így állt össze a magyarellenes Kisantant.

Clemenceau már a tûzszünet megkötése óta folyamatosan dolgozott Magyarország lezüllesztésén. Vix-jegyzékekkel tolatta egyre hátrább határait, elérte hadserege teljes leszerelését, megengedte, sõt bátoritotta szerb, román és cseh fegyveres erõk támadását az ország ellen - megtörve ezekkel a tûzszüneti megállapodást, hogy fait accompli-t teremtsen, amit véglegesitett a trianoni békediktátum. Amikor a Tanácsköztársaság hadseregével ennek ellenállt, kommunista veszélyt emlegetve sikerül megerõsitenie béketerve elfogadását.

3) Mindennek következtében a történelem egyik legiazságtalanabb, legaljasabb és leggyalázatosabb békediktátumát kényszeritették Magyarországra 1920-ban Trianonban, mely egy ezeréves királyságnak vetett véget. Ezt meghozva nem volt sem népszavazás, sem béketágyalás (a magyar felet nem is engedték a tárgyalóasztalhoz), kollektive büntették a magyar nemzetet, sõt még súlyos jóvátételt is fizettettek a csonka országgal! Úgyanúgy kezelték mint egy lényegtelen afrikai gyarmatot, amivel bármilyen igazságtalanságot büntetlenül ellehet követni. Ezzel is hozzájárultak a II. Világháború kitöréséhez. Jogos volt tehát a Horthy korszak külpolitikai erõfeszitése az igazságtalan békediktátum nemzetközi és békés felülvizsgálatára és orvoslására. Ám 15 évig hiába kilincseltek a gyõztes hatalmaknál - süket fülekre találtak. Ekkor állt be e fordulat a feljövõ Németországban reménykedve.

4) Végül is a két Bécsi Döntés (1938, 1940) az akkori elcsatolt magyarság nagyrészét az idegen, ellenséges, másnyelvû és nagyobbrészt máskultúráju és végleges felszámolásukra törekvõ országoktól jogosan az anyaországnak adta vissza s ezáltal megmentette. E szerzõdéseket a nyugati hatalmak, és még a Szovjet is, hallgatólagosan tudomásul vették, s ellenük nem tiltakoztak - tehát nemzetközileg is érvényesek voltak.

5) A II. Világháborút követõ Párizsi Békediktátum (1947) a Trianoni békediktátumot állitotta vissza súlyosabb feltételekkel. Falukat csatolt Csehszlováliához, Kárpátalját a Szovjet bekebelezte, eltûrte a visszacsatol területeken a kollektív bûnösség érvényességét, deportálások és genocídiumok végrehajtását, s a csonkaországot még jóvátételek fizetésére kötelezték. Sztálinnak a diktatúrája alá került országgal politikai céja volt: a kommunizmus ráeröltetése. Mivel a magyarság szabadságszeretõ nép volt - négy szabadságharccal a hátuk mögött a Habsburgok ellen: Sztálin félve ettõl célja eléréséért Magyarországot kicsivé, erõtlenné és leigázottá kellett tennie - amit meg is tett. A Párizsi Békediktátumnak azonban van egy végzetes hibája ugyanis a klasszikus nemzetközi jog nem fogad el érvényesnek olyan békeszerzõdést amelyet olyan ország ír alá mely idegen katonai megszállás alatt van! Magyarország pontosan ilyen volt 1947-ben!

A nyugati hatalmak ezt tudva kényszeritették Magyarországot, hogy 1990 után kétoldalu alapszerzõdésekben ismerje el az 1947-ben ránkényszeritett mesterséges határokat, s mégegyszer a magyarság kollektív büntetését. Azonban ezeknek a gyengéje, jogtalansága és tarthatatlansága magában a párizsi szerzõdésben van. Olyat erõsíteni meg mely önmagában is jogtalan - ez nemcsak szánalmas, de abszurd is!

Miután 1990 óta a magyar kormányok vállalták a párizsi diktátum fenntartását, s miután az ennek fejében megígért de lényegében nem történt alapvetõ változás a határontúli magyarok helyzetében, sõt felerõsödtek a megsemmisitésükre irányuló törekvések -, mindebben az eddig követett magyar külpolitika kudarca lett nyilvánvaló. Ezt az útat felelõs magyar kormány tovább nem követheti, hiszen ez a nemzet öngyilkossága lenne.

6) Az új nemzeti külpolitika nem lehet más mint a párizsi békediktátum felülvizsgálatának hivatalos kérése egy új magyar kormány által legalább az alábbiak alapján: a) A szerzõdés diktátum volta, b) idegen ellenséges megszálló hatalom alatt történõ aláírattatása, c) A szerzõdésben a megszálló ellenséges hatalom politikai céljainak való magyar alávettetés, d) Az 1990 óta követett békülékeny magyar külpolitika nyilvánvaló kudarca, amely még az elszakitott nemzetrészek területi autonómiájának az ígéretét sem tudta soha, sehol elérni, e) Az 1990 óta is folyó, többségében az Európai Unión belül folyamatosan elkövetett kultúrális, gazdasági és politikai magyarüldözés olykor más eszközökkel de töretlenûl folytatott gyakorlata, mely szerves része az 1920 óta folyó magyarellenes politikának.

7) A trianoni és a párizsi békediktátumok felülvizsgálata legalábbi hét alapon lehetséges: a) Mindkét diktátum jogtalanságainak alapján mely a magyar nemzetet igazságtalan, jogtalan és már kétszer elfogadhatalan kollektív bûntetéssel súlytotta, ami a magyar nemzet egyharmadát önkényesen idegen kultúrájú és ellenséges hatalmak uralma alá kényszeritette. Ez a 21.-ik században elfogadhatatlan. b) Ezeknek a magyar tömböknek különbözõ praktikákkal, folyamatosan történõ megsemmistiésére irányuló ellenséges politikának tényekkel való dukumentálása alapján, ami miatt is mai uraik elvesztették a felettük való urakodás jogát. c) A magyar megbékélésre irányuló külpolitika állandó kudarcának bemutatása alapján. d) Az 1938-ban és 1940-ben megkötött Bécsi Szerzõdéseknek akkori nemzetközi elfogadottsága alapján, mely tûrhetõ nemzeti határokat állitott, s igazságos volt mert magyar tömböket juttatott vissza a megcsonkitott magyarsághoz - egyébként a felek nem írták volna alá. é) Annak alapjûn, hogy a trianoni békediktátum egyik alapoka megszünt mivel Németország bekeritése mára okafogyottá vált. Éppen úgy a párizsi diktátumot létrehozó a Szovjet nyugati hatalmi törekvései és politikai amibíciói már régen összeomlottak a Szovjetúnióval. Viszont ezeknek súlyos következményei Magyarország tekintetében még mindig érvényben vannak. Mára okafogyottá vált az új országokat magyar népességgel, területekkel és javakkal erõsiteni - ki ellen? f) Annak kimutatása, hogy ennek anyonhallgatása, szõnyeg alá söprése, a magyar nemzettel a lehetetlent, igazságtalant és abszurdot akarja újra elfogadtatni ami a 21.-ik században irreális, lehetetlen és nem járható út. g ) Kimutatása annak, hogy ez mindig is és mai is megoldatlan probléma volt és maradt és mérgezi a középeurópai politikai életet.

Mindezek alapján az új magyar külpolitika kiindulási pontja az 1941-es határoknak újra való helyreállitása kell, hogy legyen, ami nemzetközi szerzõdésekkel történt és még Magyaroszágnak a II. Világháborúba való lépése elõtt. Ennek beinditásának elõfeltétele hármas: 1) erõs Magyarország felépítése, s a magyaráság öntudatra ébresztése. 2) A világ nemzeteinek felvilágosítása, 3) A nemzetközi politikát irányító szervezetek meggyõzése. Várható, hogy mindez elkerülhetetlenûl vihart fog kavarni, hiszen semmi sem olyan drága mint a tévedésbõl, vagy igazságtalanúl, vagy más kifosztása révén megszerzett javakhoz tízkörömmel való ragaszkodás.

A Bécsi Szerzõdések ignorálása, csak azért, mert német és olasz szponzorálással történt - elfogadhatatlan.Ilyen alapon nem lehetett volna élenjáró német tudósokat alkalmazni a gyõztesek hadiiparában. Éppenígy nem lehetett volna Szlovákia és Horvátország függetlenségét elismerni néhány éve - arra hivatkozva, hogy azokat elõször a hitleri Németország tette lehetõvé. A történelmi Magyarország helyreállitására való törekvés ma már lehetetlen, hiszen mindkét fentemlitett független államot nemzetközileg elismerték, s Magyarország is. Következésképpen jelenleg nincs olyan nemzetközi szervezet vagy bíróság amely ezt kétségbe vonná, vagy eltörölné. Egyetlen lehetséges kiindulás pont maradt a hatalmi szóval ignorált ám akkor aláírt és nemzetközileg elismert Bécsi Szerzõdések.

2009 január 3

Dr. Pungur József