És minden marad a régiben?











Popovits János, München

Immár ember, ne küzdj és bízva ne bízzál?

Azt álmodtam, hogy barátom írásban tett elszólását dugdosni kényszerülök, mert ahogy egyik neves írónk nemrég a magyarság alattvalói magatartásának okát génjeiben vélte megláni, õ is azokra vezette vissza egy másik önellenõrzés alól kibújt ellentmondásos tulajdonságát: "Induljunk ki az ember alaptermészetébõl. Amelynek kétségtelenül része az empátia, a szolidaritás, de ennél sokkal fontosabb, hogy az uralomvágy, a mások feletti hatalom ígénye mélyen a génjeibe van oltva..." Ha a strassburgi Emberi Jogok Bírósága elhivatottan az emberi méltóság védelmében hatóságilag valóban nyomozást folytatna - valószínûleg csupán meggondolatlanul - fajelmélet tanokat terjesztõk után, akkor nem lenne szabad esetleges rákérdezésükre kiadnom ezen honfitársaimat. De félre a tréfával, vizsgáljuk meg inkább, hogy miért kerülhetett döbbenetes válságba demokratikus hitünk?

"Demokráciákból" való kiábrándulásaink sorozata


Szerencsére vagy sajnos - döntse el ezt mindenki maga - az igazi és elsõ teljes demokráciát óhajtván és védvén nem tartunk e törvényesen még nem eléggé garantált társadalmi méltóság-értékünk elszabotálóinak szankciókkal való üldözésénél. Inkább tartunk több évezredes európai (legkevésbé õsmagyar) kultúránk csökevényének (elõjogok, pl.: pénz = hatalom) újbóli – mondhatnám klasszikusan úgy is: neoliberális ellenforradalmi reneszanszánál. Vészharangszó! Rabszolgatársadalom, feudális hûbéri rend, nemzeti szocialista népuralom, szocialista (immár) népidemokrácia, aztán a (hasonlóan-) demokratikus kapitalista társadalom, megannyi diktartúráknak bizonyulnak, ha azokat az emberiség egyetemes értékrendi fogalomrendszerében mérjük. Mérvadóbb lenne idõszerû közgondolkodásunk. Annak jegyében hogyan is folytatta sorait fent idézett barátom: "A mai világ pedig legkevésbé se a >szocializmus< (alternatív példaként, mint magasabb eszmei cél) felé tart, legyen az demokratikus vagy diktatórikus - ennek a magasan fejlett technikai civilzációnak szigorú (-an demokratikus -elmaradt, ám csak szerintem! /P.J.) alá- és fölérendeltségi viszonyokra van szüksége (1), hogy létezzen és prosperáljon, különben megsemmisül." - Ha káros ez, miért kell statisztálnia az ENSZ-nek, a kormányoknak, az intézményeknek, az egyházaknak, az államügyészeknek, mûvészeinknek, stb. az emberi méltóságok mellérendeltségének (§ 1) megtagadásához?


És minden marad a régiben?











Valóban a II. Világháború után még demokratikus jegyekkel beinduló európai politikai kultúrát végzetesen gyürte maga alá a gazdasági-pénzügyi globalizáció folyamata?




Kinn a farkas, benn a bárány. A Gondolat-Kõr több évtizedes, Nyugat-Európát elemzõ tapasztalataira a politikai elit, mint eddig, most sem hallgatott. Maradt minden a régiben. E kudarc láttán adódik a kérdés: akkor vajon elég mély, történelmi hagyományos, egyetemes értékrendiségi a-lapról, széles társadalmi rétegek által megértetten-támogatottan lett-e elõkészítve ez a merész kitörési kísérlet?



Végre merészen, csakhogy fejjel a falnak


Vajon tényleg cinkosává vált volna már a teljes értelmiségünk?… Fehér hollóik segítségért kiáltanak. A társadalom etikai tájékozódásának zavarosságára, valamint a politika tehetetlenségére õszintén rámutatnak: "A harmonizáló etikai irányvétel pótlására némely befektetési bankár-kollegámnál szükség lenne. Azonban bizalmam várható magatartásváltoztatásukat tekintve szûkös. Valamikor a bankok a reális gazdaság szolgáltatói voltak. Manapság a >tévesen értelmezett szabadosságuk< oda vezetett, hogy a pénzügyi vállalkozási szektor önjáróvá vált és a politikával macska-egér játékot ûz."(2)


Ez év elejétõl a magyarországi kormányzat megkísérelte beszûkíteni az országban ga(rá)zdálkodó bankok túlzott nép- és belsõ -gazdaságellenes nyerészkedését. Az EU, az IWF és a nyugati média reakciói a kormányt végülis meghátrálásra kényszerítették.

Tehát nem csak "réteg-forradalmilag" , hanem telibe találta-e a Fidesz-kormány alternatív gazdaságfilozófia-szociológiai terminológiával az 1989-ben a magyarországi "rendszerváltáskor" is lemásolt a nyugati mintájú rend neuralgikus pontját? Ugyanakkor az elõbbiek kapcsán elgondolkozhatnának parlamenti megmondó embereink azon, hogy mennyire hidalhatóak át õsi kultúránkban gyökeredzõ, nyilvánvaló világnézeti ellentmondásaink a nyugatiakkal: "Mi sajnos a kereszténység felvételével sutba dobtuk több ezer éves kultúránkat és ezáltal elvetettük azokat az alapokat, amire büszkék lehetünk, amibõl a mai napig is táplálkozhatnánk. Kérem, hogy ebbõl most ne azt a következtetést vonjuk le, hogy kereszténység egy rossz dolog. Ez itt és most nem a vallásról szól, hanem a gyökerekrõl, egy nemzet énképérõl. Sajnos a keresztény világhoz csatlakozó hatalom kiirtotta a magyarság eredetét, elégettette az összes írásos magyar dokumentumokat, kiirtotta a magyar emlékezõket, tûzzel-vassal üldözött mindent, ami a kereszténység elõtti magyar múltra emlékeztetett... Nem hinném, hogy az elnyomó emberek származás vagy vallási felekezet alapján gyûlekeznének,... De elvesztettük a biztonságérzetünket,... Elvesztettük a bizalmat a politikusainkban,... Terjed a politikai opportunizmus, a kettõsbeszéd, a porhintés. - Nem fontos semmi csak a hatalom? (3)


Végtére a magyarországi kezdeményezés a pénzvilág megszabályozására lényegileg zátonyra futott. Majdnem csupán egy újabb "Zrinyi kirohanása" lett. Ezzel magyar szempontból tekintve az európai történelmi, társadalmi fejlõdést, megrögzött kultúránkban maradt minden a régiben:

"A gonosz és gazdag emberek kezében van a világ!" ???


Azt azonban mindeddig csupán a Gondolat-Kõr kísérelte megmondani, s állapítja meg, hogy miért: "Hozzá kell tenni azt, hogy legálisnak tartjuk, hogy kinevezzenek. Így került a világ >kezükbe< . Kinek az érdeke tehetetlenségünket hirdetni? Azoknak, akik jól járnak a társadalmi igazságtalansággal. De ez egy kisebbség. A pénzvilág azt teszi, amire lehetôsége van törvényes keretek között. Te nem azt tennéd?A média képviselõi nem. Õk hallgattak rólunk. Egyszer mégis egy illetékest megbotránkoztatott feliratunk. Ki is fakadt: - Miért nem saját országotokban jöttök elõ ezzel a gondolattal? Reformáljatok inkább csak ott!Tehát ide való! Aztán elárulta magát: egyik szakszervezet függetlenített vezetõje. Érdekvédelmi funkcióját, bebiztosított egzisztenciáját féltette. Nem tõlünk, hanem a demokratikus Gondolattól! További példákat is felhozhatnék, hiszen hasonlóan álltak ügyünkhöz egy másik fontos társadalmi intézményünk, a katolikus egyház elõljárói is... Rámutattunk neki arra, hogy ott kemény diktatúra van, ez a téma meg a szabad világ ügye. " (4)


Visszatekintve negyven éves németországi szociális közmunkámra most keserûen leszûrhetném: a neoliberális globalizáció elfajult folyamata demokratikusan harmonizálhatatlan. Alternatíva nélküli. De akkor végzetes is. Éppen erre utalnak sorozatban évtizedes politikai kezdeményezéseink tapasztalatai: Már 1979-ben a Frankfurti Nemzetközi Könyvásáron felhívtuk a magyar emigráció kiállításának szervezõiként ("Magyar irodalam egy új Európáért" -kiállítás címmel) a közvélemény figyelmét arra, hogy a demokratikus társadalomban nem létezhet(né)nek emberi jogmentes zónák. Így a gazdasági-pénzügyi életben sem:



Ha a kancellárt választhatom, akkor miért


Nyugaton a helyzet változatlan


nem választhatom meg munkahelyi elõljárómat is? - hirdette kiállításunk mottója. E nagybetû s felirat láttán "hajónk fedélzeténél" nagyon sok látogató megtorpant, majd szimpátiájukat kifejezve beléptek hozzánk.




Nos, pár héttel ezelõtt idõszerûen, tehát 33 év elmúltával immár a 2012-es év elején az evangélikus egyház tartott egy a munka rangjával és a dolgozók romló szociális helyzetével és kapcsolatos konferenciát. A panaszkodó szociális aktivisták után magam is hozzászoltam. Többségük azonnal helyeselte a Gondolatot. Egy valaki azonban megjegyezte: - Tán totális demokráciát akarsz? Az sem lenne jó. Szociográfiai élményemeimet aztán már csak betetôzhette a bajor gazdaság díszpéldányánál, a BMW-nél logisztikai fõnököm hûbéres (5) megjegyzése egy javaslatomra　: - Szepi, lenne egy üzemgazdasági ötletem, elmondhatom? Válasza: - Inkább menj haza vödörrel vörös iszapot merni!... Hallatán nem mintha ismét 33 évvel korábban a frankfurti könyvvásáron lettem volna!? Tán mindenek fölé? Talpra, EU-s polgár, ennek személyi, valamint közös, demokratikus eldöntésére, megválaszolására hí a(z európai) haza! Mi lehet a mérvadó?Mondanom sem kellene: szakszervezeti funkcionárius volt.


Így maradt fenn civilizációnk csodálatos technológiai-technikai forradalma mentén az emberjogmentes gazdasági zóna. Pontosabban, minden maradt a régiben: a (rab)szolgalelkûség évezredes öröksége!

Az emberi méltóság értékének sorrendiségi helye




Hova helyezzük hát az emberi méltóság társadalmi értékét? Mint eddig, a pénz-tõke-tulajdon érték alá, mellé, avagy elé?




Örömmel súgok tisztelt Olvasómnak: "A közélet bajainak és a kormányok romlottságának egyedüli oka, hogy az Emberi Jogokat nem ismerik, elfeledték vagy megvetéssel illetik." (6) Pedig a demokrácia és a kapitalizmus égetõ konfliktusát megoldanunk, s nem megkerülnünk kellene.


"Nincs nemesebb emberi feladat, mint harcolnunk az elôjogok ellen, és közben önmagunk is képesek vagyunk lemondani esetleges elõjogainkról!" (7) Azaz vessük el az elõljárói, kinevezéses technikát, válaszhassuk alulról fölfelé mindenhol a vezetõinket! A Gondolat-Kõr nyilvános szociológiai felmérései szerint a politikai intézményrendszer pártjai és képviselõi e program támogatására egytõl-egyig képtelenek. T. Olvasóm képes lenne-e arra, hogy a jelenlegi keretek közepette ezt megtegye? - Na, ugye. Az áldemokrácia álszentjeinek maga felé hajlik a keze.


Tehát létezhet-e a jövõben annál fontosabb feladat számunkra, mint hogy a látszatdemokratikus rendszert, amelyben az elõjogok emberi méltóságunkat sértik és szociális igazságosságot ássák alá, megreformálhassuk?


Avagy minden marad a régiben.


__________________________________________________


Lábjegyzetek:



(1) "Tudvalevõ, hogy a nemzetközi nagyvállalatok a világ legtirranikusabb intézményei, amelyek szervezési felépítése, és külsõ megjelenítési formái ténylegesen is a fasiszta tanokra, és a náci jelképrendszer elveire épülnek. A "demokrácia" a fenti közegben, tehát önmaga ellenétét jelenti.　 Ennek ellenére, a jelenlegi neoliberális szóhasználatban a nagyvállalati, arc nélküli hatalmat leplezõ “demokrácia" kifejezés ma az óhajtott jót, és a haladást jelenti, míg a nép ténylegesen kinyilvánított akarata az eleve rosszat jelenti.Mindez meghaladja az értelmes gondolkodás határait." Kaslik Péter: Mi a baj Orbánnal, túl szép a mennyasszony?, www.szmm.hu, 2012. március 1.


(2) Harald Strötgen a Müncheni Városi Takarékpénztár elnöke: "Katz-und Maus-Spiel der Banken / Experten fordern Rückbesinnung auf ethische Wurzeln, Starnberger Merkur, 2011.okt. 15. (Lásd lábjegyzet 4-et is!)


(3) Elek Attila: Mit vesztettünk a rendszerváltással? / www.szmm.hu, 2012 febr.


(4) Rôczey J. János (Genf, www.gondolat.eu): "A pénzvilág túlsúlya lenne a világban uralkodó és egyre növekvô igazságtalanság okozója?" ( "A kinevezés minden diktatúra alapvetô eszköze, legfontosabb szerszáma"... volt és fenn is maradt eddigi történelmünkben.)


(5) Struktúrát szemléltetön lásd ehhez is az 1-es lábjegyzetet!


(6) Lásd az emberi méltóságok mellérendeltségéröl az ENSZ-nyilatkozatban, 1 §, 1948.dec. 10.


(7) Bulányi György piarista pap, tanár (1919-2010), az 1945-ös alapítású Bokor Bázisközösség-mozgalom atyja, többek között az Erény-e az engedelmesség? - c. könyv (1989) szerzõje, a Gondolat-Kõr tagja