Kik, mi ellen szabadságharc, ha nem a demokratikus kapitalizmussal szemben?



Kik, mi ellen szabadságharc, ha nem a "demokratikus kapitalizmussal" szemben?


Alkalmasint nézzünk messzebbre is a portánkról! Mélyen bele Európába.

Idézek az egyik ezen a héten keringô körlevélbôl:

"...Csak és kizárólag a rosszul mûködõ állam lehet ellened, a bennünk élõ haza sohasem. A globális hatalom hadat üzent Magyarországnak, világos a képlet. Ha azt gondoljuk, azért, mert idegen fajták ácsingóznának az õsi magyar földre - hát, ez is egy válasz, higgyen benne, aki akar. Ha úgy okoskodunk, hogy az IMF és az unió oldalán az igazság, és pusztán annyi történik, hogy megrendszabályozzák egy kelet-európai (mint a nyugateurópai: ugyancsak!) kvázi demokrácia makacs, öntörvényû vezetõjét - nos, ez egy másik válasz lehet.


... Most annyi történt, hogy Cohn-Benditek, Olli Rehnek, Martin Schulzok, egyszóval a rossz európaiak, akik csak szövegelnek európai jogokról, de valójában európai jogokat sértenek, kapva kapnak az alkalmon, hogy az arcunkba kiáltsák, mit is gondolnak rólunk..."


____________________________________________________


A napokban résztvevôje voltam "demokratikus kapitalizmus" okozta szociális igazságtalanság témájával foglalkozó müncheni értekezletnek:



Dolgozók méltóságuk védelme és a pénzhatalom kénye-kedve között


A német evangélikusoknál voltam egy elôadással bevezetett vitaesten ("Munkahelyeken: az ember lényegében mint költségtényezô - élet érték és méltóság között"), amelyen az elôadó az emberi méltóság elsikkadásával foglalkozott a munkahelyeken. Égetô téma.



Ennek megoldása, ami összeköthet bennünket az itt is egyre inkább hajszolt, kizsigerelt polgártársakkal!

A nádorfehérvári harangszóval nem tudnám német hallgatótársaimat motiválni, az igazságosságra való megoldásokkal, rávezetésekkel inkább. Meggyôzôdésem ugyanis, hogy a közszolgálati tisztségviselôk megbeszélésein el kell kerülni a szociális alamizsna-alku elfogadással folytonosított stratégiai megrekedést, így a közvéleményi kazánnyomás-csökkentést. Emiatt marad évtizedek óta minden régiben.

Különbözô véleményeket kaptam a hozzászólásomra, amelyben a m.o. -i türhetetlen szociális állapotokat is felhoztam. Elôtte az egyre rosszabb emberi-méltóság társadalmi vonatkozása miatt kesergett mindenki hozzászólásaiban a munkahelyeken... A demokrácia itt sem mûködik. A gazdasági szektorban szó sem lehet róla, az államiban pedig még annyira sem, mint az 50-es és a 60-as években. A mellettem ülô (valószínûleg valamelyik szakszervezet funkcionáriusa lehetett) megjegyezte: - Te totális demokráciát akarsz, az sem lenne jó! Na, tessék, megkaptam. Még azt a talpalatnyi területet sem adná fel az egészért cserébe a közakarat érdekében, amin áll.

3-4 -en viszont igyekeztek megérteni. Az elôadó evangélikus tartományi elôljárónak gratuláltam, s kiemeltem mondottjai közül, hogy a negatív irányba tartó fejlemények okaira kell rájönnünk. Hiszen azt is ô állapította meg, hogy: - Ez a rendszer már megbukott, mert nem ellenôriztük eléggé! -


A totális-jelzôt nem fogadtam el, mert valódi, - emberi méltóság alapú demokrácia, ami gyakorlatilag sosem lehet végcél, felé akarunk haladni,... hiszen egyre kísértôbb hiánya miatt keseregtünk közösen.
Volt egy hölgy, aki megdícsért, s javasolta, hogy álljak ilyen karizmatikusan a reform-szellemiségi mozgalom élére.

Azt feleltem neki, hogy sem forradalmi vezérnek, sem diktátornak nem érzem magam -egyenértékû szellemiségi társak többségével szívesen változtatnék, de a többiek csatasorba állításához széles, hosszú idejû, alapos társadalmi kulturális akcióra lenne szükség. Párbeszédekre minden szinten különbözô rétegekkel. Mindenki váljon saját önrendelkezésének megvalósítójává!

Ennek a demokratikus alternatíva-házifeladatnak a népszerûsítését itt és Magyarországon is a politikai elit, nem kevésbé a média, kifejezetten mellôzi, elmúlasztja.



...Így végezetül csak felpezsdült a hangulat.


- Ön az ügy utazó nagykövete, vigyáznunk kell arra, hogy hosszú évtizedek után végre ne maradjon minden a régiben, s fôleg, hogy elkerülhessünk esetleges erôszakos-véres ( * ) következményeket! -közöltem az egyházszolgálati vezetôvel, majd távoztam.


Meggyôzôdhettem arról, hogy a feladat nem csak Magyarországot nézve, hanem európaszerte ugyanaz.

___________________


Tehát ahhoz kellene magunkat tartani, hogy az európai polgársággal karöltve, közös értékrendben lehetünk képesek megoldani ezt a lényegében demokrácia-világválságot! Sajnos, ez a társadalom-megmentési terv kidolgozatlan, ezért hosszú idôtartamú. Egyénileg kezdeményezhetünk az érdekében. Új kulturális építkezés indítandó, amelyhez a pártintézményes, gazdasági, stb. poziciókban levôktôl aligha kaphatunk nyílt belátást, segítséget. Hiszen az óceánjáró nagyon lassan süllyed és kapitánya, tisztjei ("elitje") észre sem vették még, hogy mekkora léket kaptak!

Évszázados kultúra ellen - amelynek ráadásul mi is tudat alatt többé-kevésbé "betéglásított" gyakorlói, együttmûködôi vagy túszai vagyunk - felszínes, túlbuzgó kormányfôi stratégiával lehetetlen eredményes villámháborút folytatni!


Popovits János, München

*


( * ) Egy gondolat bántott engemet:


Petôfi Sándor: "Véres napokról álmodom,

Mik a világot romba döntik,

S az ó világnak romjain

Az új világot megteremtik." (1846)